Hogyan meríthetek erőt a Szabadító szeretetéből?

A szabadítás páratlan ajándékán túl a Szabadító a gyógyító kegyelmét is kiterjeszti ránk a bánat, a próbatételek és a gyengeség pillanataiban. Krisztus mindig tisztában van azokkal a nehézségekkel, amelyeket a halandóságban megtapasztalunk. Ismeri minden keserűségünket, gyötrelmünket és testi fájdalmunkat, valamint azokat az érzelmi és lelki kihívásokat is, amelyekkel szembenézünk. A Szabadító mindig készen áll arra, hogy megsegítsen minket az élet csendes küzdelmeiben.

Nyugalmat kínál a megfáradt szívnek, erőt a megkísértett lényünknek, és vigaszt a megtört léleknek. Ez azért lehetséges, mert személyesen átélte és a testben magára vette a gyengeségeink és betegségeink fájdalmát (lásd Alma 7:11–12

Mindezen okok miatt a Szabadító képes pihenést nyújtani nekünk a nehéz terheinktől, begyógyítani a sebeinket és bánatainkat, valamint szabadítást és felmagasztosítást kínálni nekünk az Úr királyságában.

Egy másik különleges áldás, amely abból fakad, hogy megtapasztaljuk a Szabadító szeretetét az életünkben, az, hogy fokozzuk az Őbelé és a megváltás tervébe vetett reményünket, amelyet dicső engesztelő áldozata révén kínál nekünk. A Szabadító által kínált remény az a világosság, amely átvezet minket a sötétségen. Bizonyosságot ad arról, hogy bármilyen nyomasztó vagy nehéz is az utunk, a béke, a gyógyulás és a felépülés nem lehetetlen.

A halandóság tapasztalatain keresztül Isten azzá alakít minket, akivé tudja, hogy válhatunk. A próbatételek alázatossá tehetnek minket, segíthetnek a lelki fejlődésünkben, és emlékeztetnek arra, hogy szükségünk van az Úr segítségére. A próbatételek segíthetnek megtanulnunk értékelni a békesség időszakait. És ami a legfontosabb, lehetőséget adnak nekünk arra, hogy megmutassuk az Úrnak és magunknak, hogy hithűek leszünk.

Természetesen az élet könnyebb lenne próbatételek nélkül. De nem sokat tanulnánk vagy fejlődnénk. Amikor emlékezünk erre az isteni szemléletmódra, vigaszra, megújult bizalomra és erőre lelhetünk a Szabadító szeretetében, hogy szembe tudjunk nézni az élettel és a kihívásaival.

Bízzunk a Szabadítóban, aki segít nekünk fejlődni és békességre lelni az életen átvezető utazásunk során. Ugyanebben a lelkületben bízzunk abban is, hogy a Szabadító képes átölelni bennünket, és fogadjuk el azokat a fejlődési lehetőségeket, amelyeket halandó utazásunk kínál.

Hiszem, hogy az egyik legmélyrehatóbb módja annak, hogy erőt merítsünk a Szabadító szeretetéből, miközben szembenézünk a mai világ bonyolult bajaival, az, ha elfogadjuk az Ő hívását, hogy jöjjünk Őhozzá (lásd Máté 11:28–29).

Drága barátaim! Ahhoz, hogy valóban Jézushoz jöjjünk és minden gondolatban Őhozzá forduljunk (lásd Tan és szövetségek 6:36), azzal kell kezdenünk, hogy többet tudunk meg az életéről és az Általa kínált gyógyító hatalomról.

Ez arra fog vezetni bennünket, hogy Őrá összpontosítsuk az életünket. Amint Jézus Krisztus kerül az életünk középpontjába, örökre átalakul az, amire vágyunk és ahogyan vágyunk rá. Valódi lelki átalakulást eredményez a szívünkben, megváltoztatva a természetünket, és többé nem lesz hajlandóságunk arra, hogy gonoszságot tegyünk, hanem folyamatosan jóra törekedünk (lásd Móziás 5:2).

Ő megváltoztatja, hogy mivel töltjük az időnket, mire használjuk a forrásainkat, valamint hogy mit olvasunk, nézünk, hallgatunk és osztunk meg. Még azt is megváltoztatja, hogy miként bánunk egymással, és hogyan reagálunk az igazságtalanságokra.

A Szabadító és az Ő szeretete megértéséhez vezető út személyes, és megvannak a maga hullámhegyei és -völgyei. Ez az utazás azonban végül tisztasághoz, békességhez, helyes látásmódhoz és céltudatossághoz vezet majd bennünket az életünkben.

Ő elfogad benneteket olyannak, amilyenek vagytok, és amikor Őhozzá jöttök és tanultok Őtőle, akkor képesek lesztek hasonlóbbá válni Őhozzá. Soha ne feleddjétek, hogy mindannyian a lelkünkben az isteniség magjával születtünk! Mivel Isten lelki gyermekei vagyunk, ez a mag lelkileg az Istenséghez köt minket. E kapcsolat révén érezhetjük azt a szeretetet, amely Istentől ered a Fián, Jézus Krisztuson és az Ő könyörületes engesztelésén keresztül.

Bizonyságomat teszem arról, hogy Jézus a Krisztus, a világ Szabadítója, lelkünk nagy Gyógyítója. Tudom, hogy Ő él, és hogy a szeretete örök és valós. Mindig kitárt karokkal hív mindegyikünket, mondván: „Jöjjetek énhozzám alázatos szívvel!”

Jézus Krisztus elhívott apostolaként a földön azért imádkozom, hogy le tudjátok vetni mindazt, ami akadályoz benneteket abban, hogy érezzétek Mennyei Atyánk és Szeretett Fia szeretetét. Gyógyuljatok meg a Szabadító gyógyító hatalma által. Azért imádkozom, hogy növekedjen az Őbelé vetett hitetek, és hogy az Ő isteni hatalma jobban megnyilvánuljon az életetekben, az otthonotokban és a szívetekben is. Soha ne feledjétek, hogy a Szabadító szerető karja minden új nap hajnalán ki van nyújtva felétek, mivel az Ő hívása változatlan: „Jőjjetek én hozzám!”