Szabadítónk diadala
Szabadítónk, Jézus Krisztus győzelmet aratott a bűn és a halál felett, és képes megáldani az életedet pontosan ott, ahol ma vagy.
The Resurrected Christ [A feltámadt Krisztus]. Készítette: Wilson J. Ong
Az évek múlásával egyre alázatosabbá tett, amikor elgondolkodtam Szabadítónk ajándékán – Jézus Krisztus engesztelésén –, amikor tanulmányoztam azt, és amikor vigaszra leltem benne. Az emberi elme szinte el sem kezdheti felfogni, mennyire átfogó mértékben változott meg az emberiség sorsa annak köszönhetően, ami a Gecsemánéban, a kereszten és a sírboltnál történt.
A Szabadító segít minket és enyhülést nyújt nekünk
Apostoli elhívásom során sokat utaztam, és kiváltságomban állt gyermekekkel, fiatalokkal és felnőttekkel találkozni szerte a világon. Vannak nagy örömmel teli pillanatok az életben, de a saját szememmel láttam és a szívem mélyén éreztem, hogy a boldogságon és az örömön kívül az élethez hozzá tartoznak a szívfájdalom és a szenvedés pillanatai is.
Egyre inkább megragad engem a Szabadító szeretete, valamint mindazok a soha véget nem érő áldások, melyekre Jézus Krisztus engesztelése által kapunk ígéretet. Megpróbáltatásainkban a Szabadító támogatni, segíteni fog minket (lásd Alma 7:12). Ő nem óvott meg a nehéz élettapasztalatoktól, ellenben megvédett minket az örök szenvedéstől és a Mennyei Atyától való elidegenedéstől. Az Ő mindent felölelő szenvedése által megadta nekünk az Isten színe előtti tökéletes öröm és örök boldogság lehetőségét.
Thy Will [A Te akaratod]. Készítette: Dan Wilson
A Szabadító szenvedett értünk
Egyetlen általam ismert szóval sem tudom leírni a szívem érzéseit mindazért, ami a Szabadító szívében és elméjében és testében és lelkében játszódhatott le az egész emberiség bűneiért és fájdalmáért elviselt, mindent felölelő szenvedésének a szent pillanataiban.
Mindez akkor kezdődött, amikor „elméne Jézus… egy helyre, a melyet Gecsemánénak hívtak” (Máté 26:36). Ezt mondta a tanítványainak: „Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig” (Máté 26:38). Ezután háromszor is imádkozott az Atyjához, hogy múljék el tőle e pohár. Ámde hozzátette: „mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te. […] [L]egyen meg a te akaratod” (Máté 26:39, 42, 44).
Jézus bűntelenként ivott a keserű pohárból. Magára vette minden bűnünket, és halandó elménk számára felfoghatatlan szenvedést viselt el, hogy amikor Őhozzá fordulunk és bűnbánatot tartunk, akkor a bűneink és a terheink levétessenek rólunk (lásd 2 Korinthusbeliek 5:21). Megtette, amit senki más nem tehetett meg, hogy lehetővé tegye számunkra a visszatérést Atyánk színe elé.
A Gecsemánéban átélt szenvedést követően a gyötrelmei folytatódtak: egy az övéi közül elárulta, igazságtalan uralkodók gúnyt űztek belőle, testét megkorbácsolták, kegyetlen és könyörtelen katonák töviskoronát nyomtak a fejébe (lásd János 18:12; Márk 15:16–20), és nehéz gerendát vetettek háta feltépett húsára a Golgotára vezető útján (lásd János 19:16–17).
A kereszten a Gecsemánéban átélt rendkívüli gyötrelmek visszatértek. Jézus Krisztus, Isten Fia, egyedül viselte azt az Atyja által rábízott isteni küldetést, hogy letegye az életét. A katonák és az uralkodók nem vehették el azt Tőle. Áhítattal és alázattal Jézus lehajtotta fejét, és azt mondta: „Elvégeztetett” (János 19:30).
Balm of Gilead [Gileádi balzsamolaj]. Készítette: Annie Henrie Nader
A Szabadító él!
Isteni küldetését immár teljesítve, Ő lett az első az emberiség történelmében, aki felkelt a sírból a halhatatlanságba.
Jézus Krisztus széttörte a halál örökkévaló rabságának a láncait és béklyóit minden olyan ember számára, aki a földön élt vagy élni fog. Győzedelmeskedett mindent átható ellenségünk felett: a halál örökre legyőzetett.
Russell M. Nelson elnök ezt mondta: „Jézus Krisztus magára vette a ti bűneiteket, a ti fájdalmaitokat, a ti bánatotokat, és a ti gyengeségeiteket. Nem kell egyedül hordoznotok őket! Ő meg fog bocsátani, ha bűnbánatot tartotok. Meg fog áldani benneteket mindazzal, amire szükségetek van. Meg fogja gyógyítani sebzett lelketeket.”
Elrendelt apostolai egyikeként megtapasztaltam azokat a lelki és személyes pillanatokat, amelyek biztos és bizonyos tanúságot tettek nekem arról, hogy Ő él. Ebben a húsvéti időszakban legyenek velünk csendesen az elménkben és a szívünkben ezek a szavak: „Hadd idézzük fel, Megváltónk, hogy Te értünk szenvedtél” . Közben pedig örvendezve énekeljük: „Feltámadott! Feltámadott! […] Legyőzte Ő a halált, Ünnepeld diadalát!”