Örömteli megbocsátás

A megbocsátás, amelyet Isten ajánl nekünk, nagyszerű, békét hozó, sőt felszabadító és felemelő. Semmi köze ahhoz, hogy összeszorított fogakkal lenyeljük a minket ért sérelmeket, vagy hogy színlelt nagylelkűséget mutassunk. Az igazi megbocsátás kitágítja a látásmódunkat, hogy felismerjük és értékelni tudjuk Isten személyes tervét az életünkre nézve.

Jákob fiai eleinte meg akarták ölni Józsefet, de végül inkább egy üres verembe vetették, majd kapzsiságból eladták rabszolgának. Egyiptomban az erkölcsi elvei miatt börtönbe vetették. Nem lett volna ez elég ok arra, hogy József megkeseredjen?

Józsefet azért engedték ki a börtönből, mert megfejtette a fáraó álmát a hét bő esztendőről, amelyet majd hét szűk esztendő követ. A bő esztendők alatt hatalmas mennyiségű gabonát halmozott fel. A szűk esztendők alatt „lőn éhség minden országban; de Égyiptom földén mindenütt vala kenyér”. Jákob elküldte a fiait Egyiptomba, hogy gabonát vegyenek, s így ne haljanak éhen. A vásárlás után József visszatette a pénzt a testvérei zsákjaiba. Amikor legközelebb gabonát vettek, a testvérei meg akarták fizetni az első vásárlás árát is. József azonban megelőzte őket: „Legyetek békén, ne féljetek; a ti Istentek és a ti atyátok Istene adta néktek azt a kincset zsákjaitokba; pénzetek az én kezemhez jutott.” József drámai módon elérte, hogy az egész családja Egyiptomba költözzön. Könnyek közt fedte fel magát a testvérei előtt: „Én vagyok József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Égyiptomba. És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti előttetek. […] Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, ki engem a Faraó atyjává tett, és egész házának urává, és Égyiptom egész földének fejedelmévé.” Ettől kezdve József nagylelkűen gondoskodott kiterjedt családjáról. Miután apjuk, Jákob meghalt, testvérei féltek a bosszútól, és bocsánatot kértek: „…bocsásd meg azoknak vétkét, a kik a te atyád Istenét szolgálják. József pedig sír vala, mikor ezt mondák néki. […] József pedig monda: Ne féljetek: avagy Isten gyanánt vagyok-é én? Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy a mint ma, hogy sok nép életét megtartsa.”

József számára a megbocsátás öröm volt: ha testvérei nem adják el rabszolgának Egyiptomba, sosem jutott volna el az ország egész területére; sosem tudta volna megmenteni emberek ezreit az elraktározott gabonával. Amikor a testvérei fizetni akartak a gabonáért, nem fogadott el pénzt, hanem a velük való újraegyesülést mennyei fizetségnek tekintette. Még azt a jótettét sem vállalta fel, hogy korábban ő tette vissza titokban a pénzt, hanem Isten ajándékának nevezte azt testvérei számára. Amikor felfedte magát előttük, elmagyarázta és hálát adott Isten tervéért és az elvégzendő feladatokért, melyeket kapott. Így hát nem rótta fel testvéreinek a kegyetlen viselkedést. Úgy tekintett rá, mint lehetőségre, amelyen keresztül áldás lehetett a családja és emberek ezrei számára. József mindig ragaszkodott ezen álláspontjához. Még apja, Jákób halála után is megerősítette testvéreinek, hogy bár ők gonosz szándékkal cselekedtek, Isten ezáltal módot adott neki, hogy sokakat megáldjon.

Ez a szemlélet semmiképp sem igazolja, bagatellizálja vagy támogatja a gonoszságot. Felszabadító érzés azonban, amikor meghívjuk Istent a nehézségeinkbe, és lehetőséget adunk neki, hogy a fájdalmunkon keresztül megáldjon másokat. Próbáljátok ki! Határozzátok el, hogy így tesztek! Megéri.