János, Jézus szeretett tanítványa. Liahóna, 2026. febr.
Ismerték a Szabadítót
János, Jézus szeretett tanítványa
A Jelenések könyvét író János Krisztus feltámadása után is tanult Őróla.
Illusztrálta: Laura Serra
János egyike volt a Szabadító tizenkét apostolának. Fivérével, Jakabbal, valamint apostoltársukkal, Péterrel együtt az Úr belső köreihez tartoztak, és akkor is Vele voltak, amikor a másik kilenc nem. Bár mindhárman közel álltak a Szabadítóhoz, János Jézushoz fűződő kapcsolata egyedinek tűnik.
Ő az egyetlen apostol, akiről fel lett jegyezve, hogy tanúja volt a keresztre feszítésnek. Az evangéliuma több mint 90 százaléka olyan anyagokat tartalmaz, amelyek a többi háromban (amelyek egyikét Máté, az apostoltársa írta) nincsenek benne. János volt az, aki az utolsó vacsorán Jézus mellett ült és aki az Ő keblére hajtotta a fejét (lásd János 13:23). János volt az, akire a Szabadító rábízta, hogy távozását követően gondoskodjon az Ő édesanyjáról (lásd János 19:26–27).
És János volt az, aki annak a tanítványnak nevezte magát, „a kit Jézus szeret vala” (János 21:7). Évszázadok óta fejtörést jelent a keresztények számára, hogy mit értett ezen János, végtére is az Úr mindenkit szeret. Karl D. Hirst elder a Hetvenektől azt mondta: „Szeretem azt gondolni, hogy ez azért volt, mert János teljes mértékben érezte Jézus szeretetét.” Ezt Nefi „örvendezem Jézusomban” (2 Nefi 33:6; kiemelés hozzáadva) szavaihoz hasonlította – egy olyan mély és személyes kapcsolódáshoz, amely kizárólagosnak érződik. Innen nézve az Úrról tanulva és Őhozzá közelebb kerülve mindannyian törekedhetünk rá, hogy az a tanítvány legyünk, „a kit Jézus szeret vala”.
Nagyobb szeretet
János írásaiban visszatérő téma a szeretet. János evangéliumában angolul 57 alkalommal fordul elő a szeretet szó. Többször, mint a többi három evangéliumban összesen, részben azért, mert János többet idéz a Szabadító szeretetről szóló tanításaiból, mint a többiek. János első levelének 105 versében további 48 alkalommal jelenik meg a szeretet szó. Mily találó az, hogy „a tanítvány, a kit Jézus szeret vala”, a szeretetet tegye meg központi témájának.
János tanítványsága már azelőtt elkezdődött, hogy Jézussal találkozott volna. Úgy tűnik, hogy keresztelő János tanítványa volt, és hitt a Keresztelő bizonyságában Jézusról (lásd János 1:35–40). János apostolból később a Jelenések könyvét író János lett, aki előre el volt rendelve arra, hogy a világ végéről írjon (lásd 1 Nefi 14:20–27). Olyan dolgokat látott, amelyeket kevesen, és a három nefita tanítvánnyal együtt (lásd 3 Nefi 28:4–10) majdnem 20 évszázada (és még nincs vége) folytatja az emberiségnek végzett szolgálattételt. János lelki tudása és tapasztalatai minden bizonnyal szinte felülmúlhatatlanok.
Ám ez a megértés is csak fokozatosan érkezett. Amikor János húsvét reggel Péternél előbb ért oda az üres sírhoz, nem lépett be, hanem „átengedte ezt a rangidős apostolnak, aki aztán elsőként lépett be a sírboltba”. János harmadik személy szemszögéből fogalmazva leírja, hogy ő és Péter eddig a pillanatig nem hittek a feltámadásban: „Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból” (János 20:8–9).
Ha János – az Úr egyik legközelebbi barátja és legbizalmasabb tanácsadója, „a tanítvány, a kit Jézus szeret vala” – sem értette teljesen Jézus küldetését, amíg meg nem látta az üres sírt, nekünk is kíméleteseknek kellene lennünk magunkhoz, amikor képtelenek vagyunk felfogni valamit. János élete és máig nem szűnő küldetése arra emlékeztet minket, hogy még a tanítványok esetében – különösen a tanítványok esetében – sem ér véget a Szabadító megismerésének a folyamata.