Enyhülés Jézus Krisztus által: A böjt ereje

Írta: Kristin M. Yee nővér

második tanácsos a Segítőegylet Általános Elnökségében

Imádságos böjtöléssel tanulhatunk az Úrtól, közelebb kerülhetünk Őhozzá és hozzáférhetünk az Ő hatalmához.

Szövetséges nőkként többek között úgy segíthetünk törődni a rászorulókkal és megtartani az általunk a templomban és a kereszteléskor kötött szövetségeket, ha imádságosan, „igaz szándékkal” böjtölünk, és nagylelkű böjti felajánlást adunk a rászorulók megsegítésére. A böjt törvénye az Úr által azzal a céllal adott ősi parancsolat, hogy megáldjon titeket és engem – valamint Isten összes gyermekét.

Személyesen bizonyságot tudok tenni a böjt törvényének a saját életemben való erőteljes gyógyító áldásairól. Az ezen irgalmas törvény szerinti élet hatalmas vigaszt adott nekem, valamint nagy szükség idején mennyei áldások mentőövét nyújtotta.

Üzenetem megírására készülve elgondolkodtam rajta, vajon érdemes lenne-e megosztani a böjtöléshez kapcsolódó élményeimet. Aztán a Lélek megnyugtatta az elmémet, és gyengéden azt súgta a szívemnek, hogy az életemben jelen lévő e rendszeres és csoda szép áldozatnak köszönhetően az Úr Lelke sokszor velem volt már, és gyógyulást, valamint olyan erőt adott nekem, ami meghaladta a sajátomat. Szinte hallottam a kérdést: „Szerinted honnan jött mindezen évek alatt a lehetetlen megtételéhez szükséges erő?” Abban a pillanatban rájöttem, hogy a böjt törvényének az áldásai mélyen átszövik életem minden vonatkozását, és az e törvény szerinti élet fokozott mértékben biztosította számomra Isten erejét, hogy az Ő akaratát tegyem és olyanná váljak, mint amilyen Ő. Az Úr módján történő böjtölés még nagyobb hozzáférést tud számunkra biztosítani Isten hatalmának az áldásaihoz az életünkben.

Kiváltság és áldás

Fiatalkoromban a családom csak nehezen tudott megélni, és emlékszem, hogy a püspök tárházából kaptunk élelmiszert. Ezt a többi szent nagylelkű böjti felajánlásai tették lehetővé. Áldozathozataluk hozzájárult ahhoz, hogy én és a családom egy nehéz időszakban áldásokat kapjunk. Áldottnak érzem magam, amiért most lehetőségem van a böjtölésre és arra, hogy adjak másoknak, akik szükséget látnak.

Kiváltság és áldás, ha adhatunk valamit, bármily apró is legyen, hogy segítsünk másokat, akiknek szükségük van erre. És a folyamat során mi magunk is enyhülésre lelünk Jézus Krisztusban.

A Szabadító a prófétáján keresztül tanított minket a böjt hathatós céljairól és áldásairól:

„Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?

Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?”

Lehetőségünk van a rendszeres böjtölésre, havonta egyszer, böjti vasárnapon, és böjti felajánlás adására, hogy megsegítsük a rászorulókat. Adhatunk „legalább az el nem fogyasztott étkezések költségének megfelelő adományt”. Arra is buzdítanak minket, hogy „legy[ünk] nagylelkűek, és ha tud[unk], akkor tegy[ünk] ezen étkezések értékénél nagyobb felajánlást”.

Joseph B. Wirthlin (1917–2008) elder a Tizenkét Apostol Kvórumából, azt tanította: „A böjti felajánlások kizárólag egyetlen célra használatosak: hogy megáldják a szükséget látók életét. A püspöknek böjti felajánlásként adott minden egyes dollár a szegények megsegítésére megy. Ha az adományok meghaladják a helyi szükségleteket, akkor továbbadatnak, hogy máshol jelentkező szükségleteket elégítsenek ki.”

Közelebb kerülni a Szabadítóhoz

Amikor böjtölünk, imádságosan megalázkodunk az Úr előtt, és úgy döntünk, hogy tartózkodunk az evéstől és az ivástól, méghozzá két étkezésen, avagy 24 órán keresztül. Nelson elnök azt a tanácsot adta nekünk, hogy ha az egészségi állapotunk nem engedi a szokásos böjtölést, akkor döntsük el, számunkra „mi jelent áldozatot, miközben a Szabadító által ért[ünk] hozott legfőbb áldozatra emlékez[ünk]”.

A böjtölés az áldozathozatalhoz kapcsolódik, az áldozathozatal pedig a mi Urunkat és Szabadítónkat, Jézus Krisztust, valamint az Ő engesztelését jelképezi. Lehetőségünk van rá, hogy áhítattal átgondoljuk az Ő áldozatát, miközben sugalmazásra törekszünk, hogy tudjuk, miért böjtöljünk és mit hagyjunk el a böjtben. A böjtünk során pedig gondolhatunk a Szabadítóra. Egyre inkább rájövök, hogy az Úr szeretné, ha tanulnánk Róla, és ezen az imádságos élményen keresztül közelebb kerülnénk Őhozzá.

Ösvények megújítása

Az Úr egyházában arra is buzdítanak minket, hogy böjtöljünk, amikor isteni segítségre van szükségünk.

Emlékszem, amikor az egyik nyáron nagyon felzaklatott és bántott egy családtaggal való nézeteltérés. A család több tagja is, köztük az, akivel gondjaim voltak, úgy döntött, hogy összejönnek és tanácskoznak erről. Őszintén imádkoztam és böjtöltem azért, hogy tudjam, mit mondjak, illetve tegyek. Több bölcsességre és szeretetre volt szükségem annál, mint amivel rendelkeztem.

Amikor aznap este összegyűltünk, az Úr Lelke irgalmasan meglágyította a szívünket. Emlékszem, hogy számomra is tanulságosak voltak az általam elmondott szavak, mintha nem tőlem származnának. Tele voltak szeretettel, erővel és a Lélekkel, és tisztán érthetőek voltak. Könnyekre fakadtam, amikor egyértelműen éreztem, hogy Isten szereti a családomat és meg akar gyógyítani minket. Tanúja voltam az Úr őszinte imán és böjtölésen keresztül érkező hatalmának, gyógyításának és kinyilatkoztatásának. Aznap este kitárultak a menny ablakai.

Ez az élmény a böjt azon áldásaira emlékeztetett engem, amelyekről Ésaiásban tanulunk:

„Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. […]

És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is…, és olyan leszel, …mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy.

És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak.”

Jézus Krisztus a „romlás építő[je]” az „ösvények megújító[ja]”. Ő készített utat minden bánat és szívfájdalom meggyógyítására, minden gyengeség és bűn legyőzésére. Ő meg tud újítani, rendbe tud hozni és meg tud erősíteni minket, midőn buzgó imában és böjtben Őhozzá fordulunk.

Nagy a szükség a világban, oly nagy, hogy az nyomasztónak is tűnhet. Talán kíváncsiak vagytok rá, mit tehettek azért, hogy szövetséges nőkként lényegi változást idézzetek elő. Többek között megtehetjük azt, hogy céltudatosan éljük, sőt, szeretjük a böjt törvényét, és nagylelkű böjti felajánlást adunk a rászorulók javára.

Tudom, hogy ha így teszünk, akkor az Úr lelki és fizikai enyhülést hoz nektek és nekem, valamint a szükséget látó gyermekeinek. Egyre inkább meg fogjuk ismerni az Ő útjait, és egyre inkább szeretni fogjuk Istent és a felebarátainkat. Igyekezzünk ismételten elkötelezni magunkat amellett, hogy ezen áldott és hathatós parancsolat szerint fogunk élni!