Az Ószövetség alkalmazása az életedre
Igen, a föld sáfára vagy – de ne parázz ettől!
A környezetről való gondoskodás alapvető parancsolat, de nem kell túlbonyolítanunk.
Szennyezés. Erdőirtás. Szeméttel teli óceánok. Éghajlatváltozás.
Amikor ezeket a szavakat és kifejezéseket hallod, szorongást, reménytelenséget vagy akár a túl sok hír által kiváltott közömbösséget is érezhetsz.
Az elmúlt években a közösségi média világszerte a figyelmünk középpontjába emelte a környezettel kapcsolatos aggodalmakat, és fontos, hogy tisztában legyünk ezeknek a témáknak a horderejével. Néha azonban, ha ilyen széles a merítés, az megnehezítheti annak a felismerését, hogy mi lehet ezen a téren a te személyes feladatod – vagy akár annak a felismerését, hogy egyáltalán minek is erőlködj.
A megoldás? Megérteni az Isten által kijelölt szerepedet Isten alkotásainak a sáfáraként.
Miért érdekeljen ez engem?
Tudtad, hogy Mennyei Atyánk mindannyiunknak megparancsolta, hogy tevékenyen vegyünk részt a föld megőrzésében?
A Tan és szövetségek 104:13-ban az Úr ezt a mélyenszántó felszólítást intézi hozzánk: „Mert tanácsos, hogy én, az Úr, minden embert felelősségre vonhatóvá tegyek mint sáfárt a földi áldások felett, amelyeket én alkottam és készítettem el teremtményeimnek.”
Ha ez nem lenne elég ahhoz, hogy cselekvésre ösztökéljen, akkor ott van egykori prófétánk, Russell M. Nelson elnök kijelentése is: „Mint az isteni teremtés haszonélvezői, mit tegyünk? Vigyázzunk a földre, legyünk bölcs sáfárok felette és őrizzük azt meg a jövő nemzedékek számára!”
A sáfár olyasvalaki, aki őrködik valami felett, amit a gondjaira bíztak. Az Úr a te gondjaidra bízta a földet, és az a dolgod, hogy karbantartsd.
Könnyű a környezetért viselendő felelősséget valaki másra vagy valami magadnál nagyobbra hárítani akkor, amikor fogalmad sincs, hogyan foghatnál hozzá egymagad egy egész bolygó bajának a megoldásához.
Ha nem akarod, hogy a feladat az erődet meghaladónak érződjön, akkor a kulcs az, hogy egy világméretű felelősséget személyes lelki felelősséggé keretezz át. Ne feledd, hogy az Isten gyermekeként meglévő isteni kiléted egyedülálló módon tesz alkalmassá téged arra, hogy a föld sáfára légy.
Egyáltalán hol kezdjek hozzá?
Egyszerűen csak olvasd el a munkaleírást. És utána? Itt az idő, hogy hiten alapuló megközelítésmódot tanúsíts a fenntarthatóság terén.
Kezdésnek itt van 10 javaslat:
-
Zárd el a csapot, amikor nem használod.
-
Találj új, szórakoztató rendeltetést az elhasználódott dolgaidnak.
-
Amikor csak lehetséges, válassz a kocsi helyett más közlekedési eszközöket.
-
Indíts el egy szolgálati projektet a közösségedben.
-
Légy tudatosabb abban, hogy mit vásárolsz. Tedd fel magadnak a kérdést: „Vajon tényleg fogom hosszú távon is használni ezt a cuccot?”
-
Napközben a lehető legnagyobb mértékben használj természetes fényt.
-
Kövesd figyelemmel a helyi fenntarthatósági kezdeményezéseket és jogszabályokat. Ezt jó esetben akár olyan egyszerűen is megteheted, hogy beköveted a helyi önkormányzat közösségimédia-fiókját.
-
Szépítsd meg a világodat. Szedj szemetet, próbálj meg virágokat vagy fákat ültetni, és viselkedj felelősségteljesen a természetben.
-
Segíts a szomszédodnak. Gondolhatsz itt olyanokra, hogy segítesz nekik a kertben, elviszed őket valahova, vagy elfuvarozod a szelektív hulladékukat, ha felétek nem gyűjtik a ház elől.
-
Imádkozz, hogy tudd, miként használhatod a tehetségeidet és a lelki ajándékaidat arra, hogy a környezeted jobb sáfára legyél.
Mi van, ha nem látom az eredményét?
Mindent megtettél a felsoroltak közül, és mégis: az óceán továbbra is tele van szeméttel, a környezetszennyezés továbbra is gondot jelent, és a hírfolyamod sem mutat szívderítőbb képet a közösségi médiában.
Várj! Mielőtt feladnád, emlékezz arra, hogy miért csinálod!
Egy közelmúltbeli áhítaton Camille N. Johnson, a Segítőegylet általános elnöke ezt mondta: „Fontos felismernünk a kapcsolatot a földről való gondoskodás és a felebarátainkról való gondoskodás között. A földről való gondoskodás, a helyi környezetünk szépítése, valamint a közösségeink fenntarthatóbbá válásának a segítése során a föld bölcs sáfáraiként cselekszünk, hogy megáldjuk felebarátaink életét.”
Minden erőfeszítés, bármilyen kicsi is, egy újabb lépés az Úr azon parancsolatának a követésében, hogy a földi áldások sáfáraként cselekedjünk.
Legyen vidám a szíved!
Az Úr kifejtette, hogy „minden dolog, amely a földből sarjad, annak idejében, az ember javára és használatára lett megalkotva, hogy kedvére legyen a szemnek és vidítsa a szívet” (Tan és szövetségek 59:18).
Szentelj fontos szerepet az életedben a környezet feletti sáfárságnak, de ne engedd, hogy a szorongás, a reménytelenség vagy a félelem beárnyékolja azt az örömöt, amely az e gyönyörű földön való életből fakad!
Gérald Caussé elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította: „Ezek a csodálatos alkotások teljes mértékben a mi javunkra lettek teremtve, és élő bizonyítékai a Teremtő gyermekei iránti szeretetének.”
Amikor arra törekszel, hogy e parancsolat szerint élj, vagyis a föld jobb sáfárává válj, akkor mélyebb megbecsülésre tehetsz szert Isten alkotásai iránt, és gazdagabbá tudod tenni a körülötted lévők életét.