A Heti FF-ből
Annak a megtanulása, hogy az értékem nincs a tökéletességhez kötve
Amikor már nem tévesztettem össze az engedelmességet és az értékemet, végre megértettem a kegyelmet.
Érezted-e már úgy, hogy Isten belefáradt abba, hogy újra és újra ugyanazokat a bűnöket követed el? Vagy úgy, mintha az értéked azon múlna, hogy mennyire engedelmeskedsz és mennyire követed a szabályokat?
Ha éreztél már így, tudnod kell, hogy más is.
Én például már gyermekkorom óta összekapcsoltam az önértékelésemet azzal, hogy mennyire vagyok „jó gyerek” – vagy legalábbis mennyire vagyok az a gyermek, aki nem követ el hibákat. Elismerés után sóvárogtam, így igyekeztem a tőlem telhető legjobb tanuló lenni, a szüleim legjobb lánya – az, aki színezéskor soha nem megy ki a vonalból.
A gyermekek azonban szoktak hibázni. A tanulóknak helyreigazításra van szükségük. A felnövekedés azt jelenti, hogy tanulunk, néha kudarcok vagy kihívások vagy hibák által. Bár tudtam, hogy mindez így van, mégis minden hiba az értékemet csökkentő repedésnek tűnt. Kevésbé értékesnek láttam magam a családom, a tanáraim és a társaim szemében, amikor nem feleltem meg tökéletesen az elvárásoknak.
Emlékezve arra, hogy miért jött Krisztus
Ez a tökéletességkényszeres gondolkodásmód hamar átivódott a hitembe is, amikor 18 évesen csatlakoztam Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházához. Úgy hittem, hogy az tesz engem értékessé Mennyei Atya szemében, ha én vagyok a legengedelmesebb egyháztag. Ezúttal is azzal mértem az értékemet, hogy mennyire követem a szabályokat.
Bár a szándékaim őszinték voltak, tévedtem. Ez a gondolkodásmód lassanként kikezdte az önbizalmamat.
És hogy mi hozott változást?
Számomra a 2025. áprilisi általános konferencia – egészen pontosan az a beszéd, amelyet Tamara W. Runia nővér, a Fiatal Nők Általános Elnökségének az első tanácsosa mondott. Azt mondta: „Tanúsítom, hogy bár Isten törődik a hibáinkkal, jobban törődik azzal, hogy mi történik, miután elkövetünk egy hibát.”
Ahogy ott álltam a nappalimban, könnyek gördültek le az arcomon. A Lélek szólt a szívemhez, emlékeztetve engem, hogy helytelen volt összekapcsolni az értékemet és az engedelmességemet, és másként kell látnom a dolgokat.
Isten nem értékelt engem kevésbé, amikor hibákat követtem el. Ezt korábban nagyon rosszul hittem. Runia nővér azt tanította, hogy amikor bűnbánatot tartunk, Isten örvendezik. Minden héten, amikor veszek az úrvacsorából, lehetőségem van megújítani a szövetségeimet, tiszta lappal kezdeni és újból próbálkozni.
Az érték állandó – mindig az
A beszédnek az a része érintett meg leginkább, amikor Runia nővér a kezével mutatta meg, milyen értékesek vagyunk Isten gyermekeiként.
Felemelte a bal kezét, hogy az emberben rejlő értéket jelképezze, majd a jobb kezét használva mutatta meg az élet csúcspontjait és mélységeit: hibákat, sikereket, küszködést és fejlődést. Miközben az „engedelmesség”-kéz fel-alá mozgott, az „érték”-kéz szinten maradt.
Runia nővér így tette bizonyságát: „Az értéketek nincs összekötve az engedelmességgel. Az értéketek állandó; soha nem változik. Isten adta nektek, és ezen semmi és senki nem változtathat, még ti sem. Az engedelmesség áldásokat hoz; ez igaz. De az érték nem ezen áldások egyike. A ti értéketek mindig »nagy Isten szemében« [Tan és szövetségek 18:10], függetlenül attól, hogy a döntéseitek merre vittek benneteket.”
Ez egy erőteljes igazság volt, amelyet meg kellett tanulnom.
Kinyilatkoztatás a lelkemnek
Ezen az általános konferencián Mennyei Atya megválaszolt egy kérdést, amelyről nem is tudtam, hogy mélyen a lelkembe van temetve. Ez a szívemnek szóló kinyilatkoztatás volt, eltörölve az évtizedeken át tartó alacsony önbecsülést és a magabiztosság hiányát, és ehelyett az Ő tiszta szeretetével és irgalmával töltve el engem.
Jézus Krisztus evangéliuma a remény evangéliuma, mert bűnbánatot tanít. Szabadítónk, Jézus Krisztus által megújulhatunk, megtisztulhatunk és megszentelődhetünk. Ő valóban örömét leli abban, hogy megbocsát nekünk. Ezért szenvedett önként a bűneinkért és a megpróbáltatásainkért. Amikor eszembe jutott ez az igazság, és arra a végtelen irgalomra összpontosítottam, melyet Ő nyújt minden alkalommal, amikor Őhozzá fordulok, éreztem, hogy növekszik az önértékelésem, és elhalványul a bizonytalanságom.
Ha valaha is érezted már úgy, hogy az értéked az engedelmességedtől függ, emlékezz arra, hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus tökéletesen szeretnek téged. Módot biztosítottak a megváltásodra. Kérdezd meg Mennyei Atyától, hogyan lát téged – majd engedd, hogy ez az igazság mélyen a lelkedbe vésődjön.
Ragaszkodj hozzá! Soha többé ne kételkedj benne!