A Heti FF-ből

A mindennapi bűnbánat bonyolultnak tűnhet – de nem kell annak lennie

Írta: Rachelle Peterson

Egyházi folyóiratok

A mindennapi bűnbánat kimerítőnek hangzott, míg végül meg nem értettem, hogy mi is az.

Sok téves dolgot hallottam a bűnbánatról.

Hosszú ideig nem voltam biztos abban, hogy vajon „megfelelően” tartok-e bűnbánatot. Megtanultam bizonyos „lépéseket” a bűnbánathoz, de úgy éreztem, hogy ha nem követek minden „lépést” pontosan, akkor nem nyerhetek bocsánatot a bűneimre.

Csakhogy még abban sem voltam biztos, hogy mi a bűnbánat megfelelő módja.

Mindig elmondtam Mennyei Atyának, hogy mindent sajnálok, és bocsánatot kértem Tőle. És bár az, hogy beszámoltam Neki a bűneimről, segített abban, hogy kevésbé érezzem magam bűnösnek, egyúttal kényszerű kötelességnek is érződött – egy újabb tételnek a többi lelki teendőm között. Pont a lényegét nem láttam meg.

A mindennapi bűnbánat… jó?

A néhai Russell M. Nelson elnök pár éve ezt mondta: „Nincs semmi, ami felszabadítóbb, nemesítőbb vagy létfontosságúbb lenne egyéni fejlődésünk szempontjából, mint a bűnbánatnak szentelt rendszeres, napi figyelem.”

Ettől eldobtam az agyamat.

Ráébredtem, hogy mindig úgy kezeltem a bűnbánatot, mint valami vésztartalékot – amit csak akkor kell elővenni, amikor tényleg végképp elkerülhetetlen. És akkor jön a próféta, aki azt mondja, hogy minden egyes nap végezzem el – és hogy érezzem magam tőle jól?

Őszintén szólva, mivel a bűnbánatra úgy gondoltam, mint valamiféle kötelességek hosszú és fájdalmas sorára, ezért a nap mint nap való megtétele kimerítő elgondolásnak hangzott, annál is ijesztőbbnek, mint a bűnbánattal kapcsolatos szokásos találgatásom. Továbbra sem tudtam, hogy hol kezdjek neki, vagy hogy miképpen nézhetne ki az én esetemben.

Egyáltalán mi az a bűnbánat?

Nem sokkal ezután beléptem a misszionáriusképző központba, és elkezdtem tanulmányozni a Prédikáljátok evangéliumomat! című könyvet, ahol ezt olvastam: „A bűnbánat az Istenhez fordulás és a bűntől való elfordulás folyamata. Amikor bűnbánatot tartunk, a tetteink, a vágyaink és a gondolataink megváltoznak, hogy még inkább összhangban legyenek Isten akaratával.”

Miközben ezt a részt olvastam, a Lélek segített felismernem, hogy a bűnbánat nem csupán egy ellenőrző lista, sem pedig olyasmi, amit csak nagy hibák elkövetése után veszünk elő.

Alpvetően a bűnbánat változás.

Ez pedig azt jelenti, hogy nem csupán a bűnről szól. Azt jelenti, hogy bármikor, amikor célul tűzöm ki, hogy hasonlóbbá fogok válni Jézus Krisztushoz – hogy lelkileg, testileg vagy szellemileg is oly módon fogok fejlődni, ami összhangban áll Isten akaratával –, akkor éppen bűnbánatot tartok.

Természetesen vannak olyan alkalmak, amikor bizonyos bűnök megkövetelik, hogy papsági vezetőkkel találkozzunk segítségért és útmutatásért. Amikor azonban konkrétan a mindennapi bűnbánatra gondolok, akkor úgy gondolok rá, mintha rendszeresen egyeztetnék Istennel, hogy lássam, vajon azt teszem-e, amit Ő szeretne, hogy tegyek. Amikor pedig a Lélek segít meglátnom, hogy jobban is teljesíthetnék, olyankor a bűnbánat azt jelenti, hogy az irányváltoztatást választom, és a szövetség ösvényén maradva a Szabadító segítségére törekszem.

Szóval hogyan tartsak mindennapi bűnbánatot?

Miközben próbáltam rájönni, mit jelent mindennap bűnbánatot tartani, segítettek David A. Bednar apostol szavai. Ezt mondta:

„[A] jelentőségteljes reggeli imának fontos szerep jut az adott nap lelki megteremtésében, megelőzve napunk tényleges fizikai megteremtését és megvalósítását. […]

A nap végén újra letérdelünk, és mindenről beszámolunk Mennyei Atyánknak. […] Bűnbánatot tartunk, és az Úr Lelkének segítségével kigondoljuk, hogy másnap hogyan és miben lehetünk jobbak.”

Más szavakkal: Imádkozz Istenhez. Kérj Tőle útmutatást. Cselekedj aszerint. Számolj be Neki. Ismételd ezeket.

Íme néhány módja annak, ahogyan én beépítem ezt a tanácsot az életembe:

Heti célokat tűzök ki az úrvacsorai gyűlésen. Átgondolom, mit tettem az eltelt hét során, és odafigyelek a Lélekre azzal kapcsolatban, hogy minek a fejlesztésén és megváltoztatásán dolgozzam.
Részletesebb célokat tűzök ki és terveket készítek e heti célok elérésére, és ezeket felírom a hálószobámban egy táblára.
Miközben telik a hetem, az imáimban átbeszélem a céljaimat Mennyei Atyával, segítséget kérek a megvalósításukhoz, és beszámolok a fejleményekről, további útmutatást és megerősítést remélve azzal kapcsolatban, hogy a helyes ösvényen járok.

Őt választani mindennap

Nem úgy válunk olyanná, mint Jézus Krisztus, ha egy csapásra legyőzünk néhány nagy bűnt. Szerintem azok az apró, napi döntések, amelyekben Őrá támaszkodunk – az a bizonyos napi 1% javulás –, vezetnek majd idővel valódi átalakuláshoz.

Mindennap választhatjuk Jézus Krisztust követését. Amikor pedig elszúrunk valamit, akkor ott van nekünk az az áldás, amit a bűnbánat jelent, vagyis hogy azt választjuk, hogy újra és újra követjük Őt, miközben pedig mindvégig fejlődünk. Számomra ez a mindennapi bűnbánat.