A Heti FF-ből
Napi bűnbánat: Mi az, és hogyan segít tartós örömre lelnem
Mi értelme volt mindennap bűnbánatot tartani, ha egyre-másra elkövettem ugyanazokat a hibákat?
Fiatalabb koromban sok hibát követtem el.
Uruguayban nem sok lelki ember vagy hely vett körül, így hát leléptem a szövetség ösvényéről, és máshol kerestem a boldogságot. Egy nap azonban belegondoltam a döntéseimbe. Ráébredtem, hogy az általam megélt boldogság mulandó – mindig is nagyobb örömben volt részem, amikor annak előtte Jézus Krisztust igyekeztem követni.
Meg akartam változni.
Elmondtam Mennyei Atyának, hogy sajnálom a bűneimet. De hamarosan elcsüggedtem, amikor a változtatások, amelyeket meg akartam tenni, nem sikerültek olyan hamar, ahogy azt szerettem volna. Aztán eszembe jutott Russell M. Nelson elnök felhívása, hogy fedezzük fel a napi bűnbánat örömét.
Korábban soha nem összpontosítottam a napi bűnbánatra, de úgy döntöttem, megpróbálok többet megtudni róla.
Mi a napi bűnbánat értelme?
Amikor elkezdtem naponta bűnbánatot tartani, nem voltam biztos benne, hogy mi az értelme. Ilyenkor megbántam a bűneimet, de másnap gyakran ismét elkövettem ugyanazt a hibát. Azon tűnődtem: Miért tartsak bűnbánatot, ha nem tudok azonnal változtatni a rossz szokásaimon?
Mennyei Atya elé járultam, elmondtam neki az aggályaimat, és megkérdeztem, miért szeretné, hogy mindennap bűnbánatot tartsunk. Éreztem, amint a Lélek azt üzeni a gondolataimban, hogy minden alkalommal, amikor bűnbánatot tartok, a Szabadító lehetőséget ad nekem az újrakezdésre. Nelson elnök ezt is mondta: „A bűnbánat a fejlődés kulcsa. A tiszta hit segít előre haladnunk a szövetség ösvényén.”
A bűnbánat nem arról szól; hogy attól fogva tökéletesen fog menni valami, hanem arról, hogy folyamatosan Krisztusra támaszkodva idővel megváltoztatjuk a természetünket! Rájöttem, hogy még ha el is követem ugyanazokat a hibákat, ám amikor őszintén megbánom a bűneimet és megpróbálok megváltozni, akkor Ő segíteni fog apránként fejlődnöm.
Kristin M. Yee nővér, aki első tanácsos a Segítőegylet Általános Elnökségében, ezt mondta: „Ha olyan helyzettel küszködünk, amelyről úgy gondoljuk, mostanra már túl kellene lennünk rajta – ne adjuk fel! Legyünk türelmesek magunkkal, tartsuk meg a szövetségeinket, tartsunk gyakori bűnbánatot, kérjünk segítséget a vezetőinktől, ha szükséges, és amilyen rendszeresen csak tudunk, menjünk el az Úr házába. Figyeljünk az Általa küldött késztetésekre, és szívleljük meg őket. Ő nem tesz le a velünk való szövetséges kapcsolatáról.”
A mindennapi bűnbánat öröme
Egy másik dolog, ami segített nekem a napi bűnbánatra összpontosítani, az a templomlátogatás volt. Oly nagyon szeretem azt a hatalmat, amelyet akkor kapunk, amikor szövetségeket kötünk az Úrral, és érzem is ezt a hatalmat az életemben, amikor azt választom, hogy hiszek abban, hogy mi mindennek a megtételében tud segíteni nekem Mennyei Atya és Jézus Krisztus!
Azáltal, hogy mindennap Rájuk összpontosítok és türelmes vagyok magammal, érzem, ahogy a Velük való kapcsolatom egyre erősödik. Az is segített átéreznem azt az örömöt, melyet Szabadító engesztelésének az ajándéka jelentet, hogy minden este letérdeltem, és beszélgettem Mennyei Atyával arról, hogy min próbálok változtatni, és elismertem az Ő kezét az életemben.
Határozott öröm fakad abból, hogy a Szabadítónk megtisztít minket, amikor ismételten elkötelezzük magunkat a szövetségeink és az Ő parancsolatai mellett. Ha erőfeszítéseket teszünk a változtatásra, továbbá ha Őrá hagyatkozunk, akkor kérhetjük az Ő segítségét ahhoz, hogy felhagyjunk látszólag felhagyhatatlan szokásokkal, bűnbocsánatot kérjünk, valamint megbocsássunk magunknak.
Yee nővér is erre emlékeztetett bennünket: „Jézus Krisztusnak köszönhetően minden egyes nap egy reménységgel és lehetőségekkel teli új nap. Ti és én mindennap felismerhetjük, amit Éva anyánk a »megváltásunk örömének« [vö. Mózes 5:11] nevezett – annak az örömét, hogy teljessé tétettünk, és hogy érezzük Isten irántunk való kimeríthetetlen szeretetét.”
Minden korábbinál jobban érzem Mennyei Atya szeretetét, amióta elmélyült a bizonyságom a napi bűnbánatot illetően. Semmi nem késztet jobban a folyamatos fejlődésre, mint annak a felismerése, hogy minden egyes alkalommal, amikor a Szabadítóhoz fordulok bocsánatért és segítségért, Ő is kinyújtja felém a kezét. Messze vagyok a tökéletestől, de érzem, ahogy megváltozik a szívem, amikor minden újabb napnak azzal a vággyal indulok neki, hogy tanuljak és jobban cselekedjem.
Tudom, hogy mindannyian követünk el bűnt, éppen ezért hálás vagyok a Szabadító kegyelméért és azért az örömért, melyet az Ő irgalma hoz nap mint nap az életembe.