Kérdések és válaszok
Hogyan lobbanthatom fel ismét az örömöt a szenvedés idején?
A szerző Puerto Ricóban él.
Isten azt akarja, hogy boldogok legyünk, még akkor is, amikor éppen szenvedünk. De ezt mégis hogyan tehetjük meg?
Amikor visszatértem a missziómból, össze voltam zavarodva. A misszióm során éreztem a Szentlélek útmutatását, magabiztos voltam az evangélium igazságában, és sok csodát láttam. A hétköznapi élet azonban… nos, hétköznapi volt. És hirtelen sokkal nehezebbnek is tűnt.
Egyre csak azt kérdeztem Istentől: „Miért? Miért annyira más most az élet?”
Jártam felsőfokú hitoktatásra és úrvacsorai gyűlésre, de egyszerűen nem éreztem olyan gyakran a Lelket, mint a missziómon. Aztán eszembe jutott egy mondás, amelyet a misszióelnököm szinte minden konferencián elismételt a misszionáriusoknak:
„Az életben törekedhetünk arra, hogy örömmel szenvedjünk.”
Amikor először hallottam, nem értettem. Viszont amint akkor eszembe jutott, hirtelen megértettem. Mennyei Atyánk azt szeretné, hogy maradandó örömre leljünk – még akkor is, ha az életünknek egy olyan időszakát éljük, amikor szenvedünk.
Miután nehézségeket tapasztaltam meg az életemben, megtanultam néhány módot arra, ahogyan Mennyei Atya segít örömet éreznünk, függetlenül attól, hogy mi történik éppen az életünkben.
Törekedj a mindennapos visszaállításra!
Jó néhány évvel e felismerés után a lelkiségem megbicsaklott, amikor egy váratlan kihívás keresztezte az utamat. Elkezdtem letérni a szövetség ösvényéről, és elveszítettem azt az örömöt, melyet korábban éreztem. Jó néhány hónap elteltével már tudtam, hogy vissza kell térnem, ezért úgy döntöttem, hogy megnézem az általános konferenciát.
Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azokról az egyszerű, mindennapi szokásokról beszélt, amelyek segítenek nekünk összhangban maradni Istennel: „Képesek vagyunk átevezni ezen élet sötétségén és megpróbáltatásain, meglelvén utunkat vissza, szerető Mennyei Atyánkhoz, ha kutatjuk és elfogadjuk az Őáltala biztosított lelki útjelzőket, befogadjuk a személyes kinyilatkoztatást, és törekszünk a mindennapos visszaállításra.”
Rájöttem, hogy itt kell elkezdenem az örömöm újbóli fellobbantását.
Isten megadta nekünk az összes szükséges eszközt ahhoz, hogy örömre leljünk ebben az életben, még a próbatételek közepette is. Amikor észben tartjuk azokat az egyszerű mindennapi cselekedeteket, amelyek a mindennapos visszaállítást eredményezik – mint például az ima és a szentírás-tanulmányozás –, akkor megnyitjuk a szívünket Isten előtt, és a küszködéseink sokkal kisebbnek tűnnek. A körülményeinktől függetlenül erősebbnek és örömtelibbnek fogjuk érezni magunkat.
Emlékezz a szövetségeidre!
A bűnbánat révén és a Szabadító engesztelésére támaszkodva visszatértem a szövetség ösvényére. Amikor elkezdtem felkészülni arra, hogy templomszolga legyek, felismertem egy másik fontos módját is annak, ahogyan az Úr lehetővé tette számunkra, hogy örömünk legyen a szenvedésünkben: a szövetségek révén.
Cshö Junhvan elder a Hetvenektől nemrég ezt kérdezte: „Szeretnétek boldogok lenni?” Majd egy idézettel felelt rá Russell M. Nelson elnöktől, aki ezt mondta: „Ha nyomorúságosak akartok lenni, szegjétek meg a parancsolatokat – és soha ne tartsatok bűnbánatot! Ha örömre vágytok, maradjatok a szövetség ösvényén.”
Az, hogy felidéztem a Mennyei Atyával és Jézus Krisztussal meglévő szövetségeimet, örömöt hozott nekem akkor, amikor a hitemet kihívások érték, amikor a szeretteim szegénységgel néztek szembe, és amikor ellenállásba ütköztem a missziómon. Ma pedig a Velük kötött szövetségeim megtartása örömöt hoz nekem, bármivel nézzek is szembe.
Nem számít, hogyan alakul az élet, és nem számít, milyen kemények legyenek is az élet küzdelmei, csodákat fogsz látni, ha megmaradsz Isten szövetséges ösvényén.
Hallgasd az evangélium zenéjét!
A zene segített nekem abban, hogy felidézzem azokat a leckéket, amelyeket az életem során megtanultam az örömről.
Emlékszem, ahogy fiatalon meghallgattam a záró himnuszt az úrvacsorai gyűlésen, majd az ima után leültem a zongorához, és első hallásra eljátszottam a dallamot. Olyan volt, mintha mindig is ismertem volna. Ez az élmény hasonlítható ahhoz, ahogyan megtanulhatunk örömmel szenvedni.
A szövetség ösvénye olyan, mint az a zongora. Amint elkezdünk játszani rajta, a dallam – az evangélium öröme – úgy jár át bennünket, mintha mindig is ismertük volna. És minél többet gyakorlunk, a dallamot annál könnyebb lesz eljátszani. Hasonlóképpen, amikor megtesszük azokat az egyszerű, mindennapi cselekedeteket, amelyek segítenek éreznünk a Lelket – mint amilyen az ima és a szentírás-tanulmányozás –, akkor könnyebbé válik megtalálni az evangélium örömét. Amikor pedig elér minket a szenvedés, akkor is rátalálhatunk az örömteli dallamra, miközben tovább játszunk és tovább gyakorolunk.
Amikor még a Hetvenek tagja volt, Wilford W. Andersen elder ezt tanította: „Ha… nem hallható az evangélium zenéje, akkor emlékezzetek a következő szavakra: Folytassátok a gyakorlást! Isten segítségével eljön majd a nap, amikor az evangélium zenéje kimondhatatlan örömmel tölti el otthonotokat.”
Isten szeretete hordozni fog téged
Most már, amikor felidézem a misszióelnököm szavait arról, hogy „örömmel szenvedjünk”, tudom, hogy hol kezdjem. Arra gondolok, Isten milyen módokon mutatta meg nekem e korábbi kihívások során, hogy miként leljek örömre. Mennyei Atyánk számos olyan ajándékot és áldást adott nekünk, amelyek emlékeztethetnek minket az Ő szeretetére és arra az örömre, amely Jézus Krisztus által lehetséges.
Szeretetük hordozni fog minket, és segíteni fog nekünk abban, hogy örömteliek legyünk – a jó időszakaink és a szenvedéseink során egyaránt.