Az isteni természet részesei

A halandóság előtti tanácsban Mennyei Atyánk bemutatta lélekgyermekeinek az örök fejlődésükre és boldogságukra vonatkozó tervét.

„[A]lkotunk egy földet, amelyen ezek lakhatnak;

És próbára tesszük őket ezzel, hogy meglássuk, vajon megtesznek-e minden olyan dolgot, amelyet az Úr, az ő Istenük megparancsol nekik;

És akik megőrzik első állapotukat, azoknak több adatik; és akik nem őrzik meg első állapotukat, azoknak nem lesz dicsősége ugyanabban a királyságban azokkal, akik megőrzik első állapotukat; és akik megőrzik második állapotukat, azoknak dicsőség adatik fejükre örökkön örökké.

És az Úr azt kérdezte: Kit küldjek? És válaszolt egy, az Ember Fiához hasonló: Itt vagyok, küldj engem! És válaszolt egy másik, és azt mondta: Itt vagyok, küldj engem! És az Úr azt mondta: Az elsőt küldöm.

És a második feldühödött, és nem őrizte meg első állapotát; és azon a napon sokan követték őt” (Ábrahám 3:24–28).

Vegyük észre, hogy a halandóság előtti tanácson mindössze egyetlen terv szerepelt – az Atya terve. Mennyei Atyánk nem azt kérdezte: „Mit tegyünk?”. Nem kért hozzá véleményezést, ajánlásokat vagy javaslatokat. Ehelyett előtárta a terve alapvető elemeit, és azt kérdezte: „Kit küldjek?”. Kérdésének a lényege arra vonatkozott, hogy ki legyen az, akit majd elküld, hogy eleget tegyen terve kikötéseinek és feltételeinek.

A szentírások az ellenség zendülésének a következményeit is leírják.

„Tehát, mivel az a Sátán fellázadt ellenem, és az ember önrendelkezésének elpusztítására törekedett, amelyet én… adtam neki, valamint arra, hogy neki adjam saját hatalmamat; …letaszíttattam;

És lett belőle Sátán, …az ördög, minden hazugságok atyja, hogy megtévessze és elvakítsa az embereket, és hogy akarata szerint fogságba hurcolja őket, méghozzá mindazokat, akik nem hajlandók hallgatni hangomra” (Mózes 4:3–4; kiemelés hozzáadva).

Nem arról van szó, hogy Lucifernek lett volna egy szavazásra előterjesztett terve, melyet a halandóság előtti tanács résztvevőinek a többsége nem támogatott. Ő nem valamiféle rokonszenves alak, aki elveszített egy választást. Ő fellázadt! A kevélység, az önteltség és az önzés volt az Atya terve elleni lázadásának az indítéka.

A terv az Atya és a Fiú azon műveit írja le, amelyek az egész emberiség számára elérhetővé teszik az örök élet áldásait.

Jézus Krisztus evangéliuma alkotja annak az útját, hogy elnyerhessük az Isten tervében megígért áldásokat, vagyis tartalmazza azokat a tanokat, tantételeket, szertartásokat és szövetségeket, amelyekben a férfiaknak és a nőknek hinniük kell és amelyeket követniük kell. „[N]em adatott más név az ég alatt, csak ez a Jézus Krisztus…, amely által meg lehet szabadítani az embert” (2 Nefi 25:20). Az Úr Jézus Krisztus valóban „az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha [Őáltala]” (János 14:6; kiemelés hozzáadva).

Russell M. Nelson elnök ezt mondta:

„A tervhez szükséges volt a teremtés, az viszont szükségessé tette mind a bukást, mind pedig az engesztelést. Ez a terv három alapvető összetevője. A paradicsomi bolygó teremtése Istentől ered. A halandóság és a halál Ádám bukásával érkezett a világba [lásd 2 Nefi 2:25; Mózes 6:48]. A halhatatlanságot és az örök élet lehetőségét Jézus Krisztus engesztelése biztosította [lásd 2 Nefi 2:21–28]. […]

A földre jövünk egy rövid időre, kiálljuk a megmérettetéseinket és a próbatételeinket, és felkészülünk, hogy előre és felfelé haladjunk egy dicsőséges hazatérés felé [lásd Zsoltárok 116:15; Alma 42:8]. Gondolataink és tetteink, míg [a halandóságban] vagyunk, bizonyosan céltudatosabbak lesznek, ha megértjük Isten tervét, valamint hálásak és engedelmesek vagyunk a parancsolatai iránt [lásd Tan és szövetségek 59:20–21].”

Fontos igazságokat ismerhetünk meg azáltal, hogy megkeressük és tanulmányozzuk az Atya tervének azt a számos különböző megnevezését, melyet a Mormon könyve: Egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról tartalmaz. Vegyük például szemügyre a következő kiválasztott megnevezéseket:

A nagy Teremtő irgalmas terve (2 Nefi 9:6).

A mi Istenünk terve (2 Nefi 9:13).

A szabadítás terve (Járom 1:2; Alma 24:14).

A megváltás terve (Alma 12:25, 26, 30, 32, 33; 42:11, 13).

A visszaállítás terve (Alma 41:2).

A boldogság terve (Alma 42:16).

Az irgalom nagy terve (Alma 42:31).

E megnevezések mindegyike segít tisztábban megértenünk az Atya tervének a becses ígéreteit, és gyarapítja a halandó életünk céljaival és értelmével kapcsolatos látásmódunkat.

Jelentőségteljes az, hogy Isten tervének a leggyakrabban használt megnevezése a Mormon könyvében a megváltásra összpontosít, mely Jézus Krisztus engesztelése által vált lehetségessé.

Alma kijelentette: „[H]a nem létezne a megváltás terve, mely a világ megalapítása óta el van készítve, akkor nem volna lehetséges a halottak feltámadása; de el lett készítve a megváltásnak egy terve, mely véghez viszi a halottak feltámadását” (Alma 12:25).

Ezzel az intéssel is szolgált: „[K]ezdjetek hinni Isten Fiában, hogy ő el fog jönni megváltani a népét, és hogy szenvedni fog, és meghal, hogy engesztelést hozzon a bűneikért; és hogy ismét feltámad a halálból, ami véghez viszi a feltámadást, hogy minden ember előtte álljon majd, hogy cselekedetei szerint megítéltessen az utolsó napon, az ítélet napján” (Alma 33:22).

Duzzadjon hálától a lelkünk, amikor átgondoljuk Isten nagyszerű szabadítás-, megváltás-, visszaállítás-, irgalom- és boldogságtervét! Az Ő tervének az ismerete becses látásmódot nyújt, gyarapítja örömeinket, és megerősít minket, hogy legyőzzük a kihívásainkat és a viszontagságainkat.

Mennyei Atya az áhítja, hogy visszatérjünk Őhozzá. Hív és áldásokat ígér, ám soha nem fog erőltetni, kényszeríteni vagy korlátozni minket annak az erkölcsi önrendelkezésnek a gyakorlásában, melyet Ő adott nekünk. Nekünk kell cselekednünk és azt választanunk, hogy visszatérünk Őhozzá, azáltal, hogy követjük Szeretett Fia példáját.

His Hand Is Stretched Out Still [Keze még felemelve van] (részlet)

„El van készítve az út, és ha odanézünk, akkor örökké élhetünk” (Alma 37:46; kiemelés hozzáadva).

Örömmel tanúsítom, hogy Mennyei Atya a gyermekei számára készített isteni terv szerzője. Jézus Krisztus a Szabadítónk és Megváltónk. És mint az Úr utolsó napi apostolainak az egyike, tanúságot teszek arról, hogy Ő valóban „az út, az igazság és az élet” (János 14:6; kiemelés hozzáadva).