Ima a szívemben

Illusztrálta: Allen Garns

Amikor általánosba jártam, édesanyám úgy búcsúzott tőlem reggelente, hogy odaadta a tízóraimat, megpuszilta a homlokomat, és azt mondta: „Ma is csak ügyesen – és emlékezz arra, hogy a szívedben ima legyen!” Ugyanezt mondta minden reggel a középiskolás éveim alatt is.

Sőt, a „szívedben ima legyen” volt az utolsó mondata akkor is, amikor repülőre ültem, hogy Floridába induljak a kétéves missziómra. Annyira megszoktam ezt a mondását, hogy annak idején nem is nagyon gondolkodtam el rajta. Úgy voltam vele, hogy ez egyszerűen csak olyasmi, amit az édesanyám korabeliek mindig mondani szoktak. Mint a „Legyen szép napod!”.

Miközben teljes idejű misszionáriusként Floridában, Miamiban szolgáltam, megtanultam egy kicsit spanyolul. Rájöttem, hogy az új barátaink – sokan közülük Kubából és Puerto Ricóból – pont olyanok, mint anyum. Minden család, akiket meglátogattunk, ehhez hasonló kedves istenveleddel engedett utunkra: „Vaya con Dios” (menj Istennel).

Amikor végre elkezdtem megérteni, hogy mire is gondolt édesanyám, elkezdtem keresni az útját-módját, hogy a szívemben valóban ima legyen. Amikor így tettem, fokozódott a hálám Mennyei Atyáért és az Ő Fiáért, Jézus Krisztusért. A próbatételek és nehézségek idején még erőteljesebb kitartást tapasztaltam meg. Nagyobb szeretetet éreztem a szüleim iránt és megbecsülést az értem hozott áldozataikért.

Egy nap arról olvastam, ahogyan a Szabadító a feltámadása után ellátogatott a nefitákhoz. A látogatása második napján „megparancsolta tanítványainak, hogy imádkozzanak”. Miközben imádkoztak, a Szabadító is imádkozott, szavai pedig „nagyok és bámulatosak voltak”. Amikor végzett, megparancsolta a sokaságnak, „hogy a szívükben ne szűnjenek meg imádkozni” (3 Nefi 19:17, 34; 20:1).

Ennek az egyik módja az, ha úgy tekintünk az imára, mint egy képkeretre, amely körülveszi a mindennapi tevékenységeinket. Az ima e kerete, szeretettel és hálával párosulva, segít nekünk a Szabadítóra összpontosítani és megtartani a szövetségeinket.

Hálás vagyok édesanyám mindennap elmondott tanácsáért azt illetően, hogy „ne szűnjek meg imádkozni” a szívemben. Ez ma is óriási hatással van az életemre.