Az igazi karácsonyi lelkület

Karácsony tájékán gyakran halljuk, amint az emberek arról beszélnek, hogy már karácsonyi hangulatban vannak, vagy még éppen nem. Egy fehér karácsony lehetősége, egy karácsonyi vásárban tett látogatás, ajándékkészítés vagy a különleges karácsonyi lakoma kedvelt módjai, hogy megidézzük azt a legendás ünnepi jókedvet.

Sajnos, közben a karácsony valódi jelentéséről gyakran megfeledkezünk. A missziómon nagyon alaposan megtanultam ezt a leckét. 1997 decemberében a társammal együtt áthelyeztek egy walesi kisvárosba, ahol berendezkedtünk. Nagyon kicsi, szeretetteljes egyházközség volt ott. Élveztük az ott töltött időnket, és keményen dolgoztunk, remélve, hogy mesélhetünk az embereknek Krisztusról. December második felében észrevettük, hogy minden társaság szinte versengve számolt be arról, hogy az egyháztagok hol és milyen gyakran hívták őket meg vacsorára. Mintha sportot űztek volna abból, hogy a lehető legtöbb karácsonyi vacsorát zsúfolják be az ünnep két napjába. A tapasztaltabb misszionáriusok közül sokan meséltek arról, milyen finom a hagyományos karácsonyi vacsora, és hogy már alig várják ezt a különleges napot. E vidámság közepette a társam és én ráeszméltünk, hogy mi még egyetlen egy meghívást sem kaptunk. Valami nem volt rendjén. Mi azonban nem akartuk ráerőltetni magunkat senkire, és továbbra is abban reménykedtünk, hogy valaki esetleg meghív minket vacsorára. Semmi sem történt, míg a karácsony szélsebesen közeledett. Közvetlenül karácsony előtt zónakonferenciát tartottunk, ahova a Walesben szolgáló valamennyi misszionárius eljött. Csodálatos lelkület hatotta át ezt a konferenciát. Nekünk, misszionáriusoknak azonban sokkal többet jelentettek az otthonról kapott csomagjaink. Társammal alig bírtunk magukkal, amikor visszatértünk a lakásunkba. Dacolva szüleimnek a csomagra vonatkozó összes szabályával és intelmével, még azon az estén felnyitottam a dobozt. Néhány apró ajándék volt benne, egy levél a szüleimtől, valamint karácsonyi édességek. Nagyon megörültem! Nagyszerű este volt, mindketten élveztük az otthonról kapott finomságokat. Az egyetlen kis bökkenő az volt, hogy tulajdonképpen még nem érkezett el a karácsony.

Sajnálatos módon december 24-ig nem kaptunk semmilyen vacsorameghívást. A helyzeten még az is rontott, hogy a 24-e történetesen felkészülési napra esett, és úgy terveztük, aznap a többi misszionáriussal együtt focizunk majd, ami után pedig mindenki egyenesen a saját vacsorameghívásának tesz eleget. Nagyon csalódottan vettük tudomásul, hogy a többi elder elfelejtett minket elfuvarozni az eseményre. A társammal esőben róttuk a városunk utcáit, csak hogy elüssük az időt. Mindent lehet mondani, de hogy karácsonyi hangulatban lettünk volna, azt nem.

Este fáradtan és csalódottan tértünk haza, hogy vacsorát készítsünk. Élénken emlékszem arra, ahogy beléptünk a lakásunkba, ahol a fűtés ismételten elromlott, és a családunktól kapott karácsonyi csomagokat is rég kibontottuk és tartalmukat felemésztettük. Lehangoltan álltam a nappalinkban, nagyon magányosnak és igazán boldogtalannak éreztem magam. Nem tudtam mást tenni, mint bekapcsoltam valamilyen karácsonyi zenét . Handel Messiását játszották, és tekintetem a Szabadítónk és bátyánk, Jézus Krisztus képére tévedt. Egy olyan képre, amilyet misszionáriusi lakások ezreiben látni: keret nélkül, a falra ragasztva. És hirtelen karácsony lett! Tudtam, miért vagyok ott. Tudtam, hogy mit ünnepelünk, és mi az, ami igazán számít.

Sok csodálatos karácsonyt ünnepeltem már az életem során, és bővelkedem gyönyörű emlékekben. Azonban az walesi karácsony 1997-ben valószínűleg a legmélyebben átélt karácsonyom volt. A valódi ajándék, amelyet azon a karácsonyon kaptam, a Szabadítóm és barátom, Jézus Krisztus iránti fokozottabb szeretet volt.

A 2021-ben elhangzott karácsonyi üzenetében prófétánk, Russell M. Nelson elnök ezt mondta:

„Oly sokan vannak körülöttünk, akiket félelem és bizonytalanság nyomaszt. Felhívást intézek hozzátok, hogy készítsetek helyet a szívetekben azoknak a körülöttetek élők közül, akiknek esetleg nehezükre esik észrevenni a Szabadító világosságát és érezni az Ő szeretetét. Egyetlen ajándék sem fog annyit jelenteni, mint a tiszta szeretet cselekedetei, amelyet a magányosoknak, a megviselteknek és a fáradtaknak ajánlotok fel. Ezek olyan ajándékok, amelyek az időszak valódi okára emlékeztetnek minket és őket: Isten Fiának, Jézus Krisztusnak az ajándékára, aki azért született, hogy minden félelmet kiűzzön, és örökkévaló világosságot és örömöt hozzon mindazoknak, akik követik Őt.”

Legyen az idei karácsony lehetőség számodra, hogy megerősítsd a Jézus Krisztusról való bizonyságodat, és másoknak is segíts elnyerni ezt az ajándékot. Ezért imádkozom, Jézus Krisztus nevében, ámen.