Életem legboldogabb időszaka. Liahóna, 2025. dec.
A hit képmásai
Életem legboldogabb időszaka
Amikor megkérdeztem Istent, hogy az életem megváltoztatásával helyes döntést hozok-e, Ő azzal válaszolt, hogy az ajtómhoz küldte a teljes idejű misszionáriusokat.
Fényképek: Stefan Huysmans
Tizenegy éven át a metamfetamin rabja voltam. Az életem sok területen volt működésképtelen és boldogtalan. A hozzám legközelebb álló emberek hiába próbáltak eltéríteni a kábítószertől.
Sötét helyen voltam, súlyos depresszióval és szorongással küszködtem, és annyi szert szívtam, hogy megszakadt a kapcsolatom a valósággal. Minden romba dőlt körülöttem. Még a saját életemet is megpróbáltam eldobni. Csoda volt, hogy túléltem. Utána az első gondolatom az volt: „Még nem ütött az órám. Van valami célom.”
A szenvedélybetegségem minden kapcsolatomra rányomta a bélyegét, különösen pedig a 13 éves fiammal, Lincolnnal való kapcsolatomra. Egy nap megkérdezte, hogy beíratnám-e kick-boxra. Beleegyeztem, de ő a szemembe nézett, és azt mondta: „Apa, nem hiszek neked.”
„Miért nem?” – kérdeztem tőle.
„Mert mindig ezt csinálod – felelte Lincoln. – Reményt ébresztesz bennem, de soha nem váltod be.”
Összetört a szívem. Szörnyen éreztem magam. Már nem a pici fiammal beszéltem. Egy 13 éves fiatalemberrel beszéltem, aki tudta, hogy mi történik. Megesküdtem, hogy megváltozom. Megígértem, hogy soha többé nem fogok kristályt szívni. Minden este azt mondtam magamnak: „Jobb döntéseket fogok hozni.”
Két hét telt el, miközben azon dolgoztam, hogy javítsak a kapcsolatomon Lincolnnal. Ahelyett, hogy kábítószert vásároltam volna, beírattam kick-boxra. Boldog voltam azzal, ahogy haladtam.
Egy esős napon Lincoln brownie-t szeretett volna készíteni. Összeszedte a hozzávalókat, és bekeverte a tésztát. Ahogy figyeltem, dagadt a mellem a büszkeségtől. Tele volt a szívem hálával, amiért a kapcsolatunkban mindössze két hét alatt javult és gyarapodott a bizalom.
Abban a pillanatban elmondtam egy csendes imát: „Istenem! Helyesen cselekszem? Ezt kell tennem?”
Kopogtatás az ajtón
Amint feltettem Istennek ezt a kérdést, hallottam, hogy kopogtatnak. Kinéztem az ablakon, és két misszionáriust láttam az esőben állni. Felismertem, hogy ők szoktak Istent prédikálva járkálni a környéken, úgyhogy behívtam őket. Ekkor már tudtam, hogy Isten velem van. Tudtam, hogy figyel rám.
A misszionáriusok beszéltek a Mormon könyvéről, és meghívtak istentiszteletre. Elfogadtam, és utána minden héten mentem istentiszteletre. Abban viszont nem voltam biztos, hogy hol kezdjem olvasni a Mormon könyvét. Elölről? Hátulról? Véletlenszerűen olvassak el néhány oldalt középen? Amikor megkérdeztem a misszionáriusoktól, hogy mit tegyek, ők arra kértek, hogy olvassam el a Joseph Smith próféta bizonyságtétele című részt a könyv eleje táján, és imádkozzam.
Az egyik este, miközben az ágyamon feküdtem a sötét szobában, kezembe vettem a Mormon könyvét, és elmondtam egy imát. Megkérdeztem Mennyei Atyát, hogy igaz-e, amit tanulok, és hogy Ő segítene-e megtudnom, hogy az.
Elkezdtem olvasni Joseph Smith bizonyságát, majd lapoztam. Az oldalak egyre fényesebbé és fényesebbé kezdtek válni. Hirtelen már olyan fényesek voltak, hogy be kellett csuknom a szememet. Becsukott szemmel megláttam a Krisztus-szobrot – Jézus Krisztus körvonalait, amint kitárja a karját.
Azonnal tudtam, hogy a Mormon könyve igaz. Tagadhatatlanul. Azt is, hogy Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza szintén igaz.
Úgy döntöttem, hogy soha többé nem fordítok hátat Mennyei Atyának és Jézus Krisztusnak. Néhány hónappal később megkeresztelkedtem. A barátaim, a családtagjaim és az egyházközségem mind körém gyűltek, hogy támogassanak. Azóta is ez az életem legboldogabb időszaka. A szívem csordultig van.
Cassidy azt vallja, hogy Mennyei Atya „segített jobb, bizalommal telibb kapcsolatokat kialakítanom másokkal – különösen a fiammal, Lincolnnal”
Amikor Mennyei Atya segítségét kértem, Ő elvette tőlem minden fájdalmamat – a depressziót, a szorongást és a sötétséget –, és erőt adott nekem a szenvedélybetegségem legyőzéséhez. Segített jobb, bizalommal telibb kapcsolatokat kialakítanom másokkal – különösen a fiammal, Lincolnnal.
Amikor az ember magára ölti „az igazlelkűség fegyverzetét”, akkor lerázhatja „a láncokat, melyekkel megkötözt[é]k, és… [felkelhet] a porból” (2 Nefi 1:23). Ha változásra törekszel az életedben, Isten segíteni fog neked. Ha segítséget kérsz Tőle ahhoz, hogy igazlelkű döntéseket hozz, Ő meg fog áldani téged. Mennyei Atya szeretete erőt adott nekem ahhoz, hogy felülkerekedjek a kábítószer-függőségemen, bűnbánatot tartsak és új emberré váljak (lásd 2 Korinthusbeliek 5:17).