Jézus Krisztus nevében szolgálni

Illusztrálta: Caitlin Droubay

A nagyim volt a legjobb ajándékozó. Az ajándékai figyelmesek és személyesek voltak, mindegyik gyönyörű papírba csomagolva, tökéletes masnival megkötve. Az ő karácsonyi ajándéka volt az, amelyet az ember már alig várt, hogy megkapja.

2016 vége felé Nagyinál rákot állapítottak meg. Kiderült, hogy ez az asszony, aki karácsonykor oly sok örömet tudott szerezni másoknak, ezúttal kórházban lesz a kedvenc ünnepén. Amikor rá gondoltam, azon tűnődtem, hogyan segíthetnék boldoggá tenni a karácsonyi időszakot. Ismerve Nagyit, tudtam, hogy már jó ideje megvannak az elképzelései az ajándékokat illetően, és csalódott lesz, ha nem tudja majd megvalósítani azokat.

Nagypapa megerősítette, hogy valóban ez a helyzet. Amikor felajánlottam a segítségemet, azt a feladatot kaptam, hogy készítsek ajándékot mind a 13 unokájuknak, azok házastársának, valamint több mint 27 dédunokának. Igyekeztem pont úgy becsomagolni mindent, ahogy Nagyi szokta. Gondosan kiválasztottam az ajándéktasakokat, a selyempapírt és a borítékokat.

Beszkenneltem egy kártyát az előző évből, ezáltal az ő kézírásával tudtam csatolni a minden évben ismétlődő üzenetüket: „Örökkön-örökké szeretettel, Nagyi és Nagypapa”.

Azt akartam, hogy minden tökéletes legyen – hogy úgy csináljam, ahogy ő csinálta volna. Amikor úgy félúton jártam a tasakok, az üdvözlőkártyák és a csillogó csomagolás világában, a Lélek ezt súgta nekem: „Ilyen az, amikor magadra veszed valakinek a nevét. Ilyen valaki más nevében cselekedni.”

Abban a mélyen személyes pillanatban többet tanultam arról, hogy mit jelent magamra venni Jézus Krisztus nevét.

Minden héten, amikor veszünk az úrvacsorából, tanúságot teszünk arról, hogy készek vagyunk magunkra venni Jézus Krisztus nevét, és mindig emlékezni Őrá (lásd Moróni 4:3; Tan és szövetségek 20:77). Most már személyesebb értelmet nyert számomra az ott elhangzó felszólítás. Jobban értem, hogy miként jár Krisztus nevének a magamra vétele azzal, hogy úgy élek, ahogy Ő élne.

Tisztában voltam vele, hogyan ajándékozott Nagyi, hiszen korábban sokszor részesültem már a szeretetéből és figyelmességéből. Tisztában vagyok vele, miként részesít engem szeretetben és ajándékokban Mennyei Atya és Jézus, mert tanúja vagyok az Ő kezüknek az életemben. Krisztus kegyelmének a kedvezményezettje vagyok. Azt szeretném tenni, amit Ő tenne. Azt szeretném, hogy az életem, a szolgálatom és az általam megosztott szeretet az Ő életére, szolgálatára és szeretetére hasonlítson – hogy olyannak érződjenek, mint amelyek Őtőle erednek.