Semmi másra nincs szükségem

Illusztrálta: Caitlin Droubay

Az egyik decemberben, amikor édesanyám kilencéves volt, a mostohaapja a családját hátrahagyva útra kelt, hogy munkát keressen. Úgy hagyta ott a nagymamámat, az édesanyámat és az édesanyám öccsét, hogy nem volt pénzük, ennivalójuk, karácsonyfájuk vagy ajándékaik. Anyu szavaival élve: „Semmink nem volt.”

Édesanyám elment sétálni azon a szentestén. Felidézte, ahogy egy szomszédos ház ablakán benézve boldog, mosolygós gyermekeket látott egy karácsonyfa körül, mellettük ajándékokkal és családtagokkal. Anyu elsírta magát, amikor néhány évvel a halála előtt elmesélte ezt az emléket karácsony előtt. Az az alkalom csupán egyike volt a sok olyan karácsonynak, amikor semmije nem volt.

Ugorjunk előre 1969-re, 14 évvel azután, hogy a szüleim házasságot kötöttek. Akkoriban egy kisvárosban éltünk Kalifornia középső vidékén. Itt kopogtatott be hozzánk két teljes idejű misszionárius, és hozta el nekünk Jézus Krisztus visszaállított evangéliumát. Egy évvel később a szüleimet egymáshoz pecsételték a Kaliforniai Oakland templomban, és a két fivéremmel együtt hozzájuk pecsételtek minket.

Szüleim számára többévnyi tanítványság következett, köztük szolgálat sok egyházi elhívásban, számtalan más embernek nyújtott szolgálattétel, a bizonyságuk megerősítése egy floridai misszióban, örvendezés a növekvő számú utódaikban, valamint azoknak az áldásoknak a kiélvezése, amelyek forrása „a Jézus Krisztusban való öröm” és a tagság „az öröm egyházában”.

Nem sokkal azután, hogy édesapám 2018-ban meghalt, édesanyám írt egy karácsonyi levelet a gyermekeinek, felsorolva azokat az áldásokat, amelyek teljessé és gazdaggá tették az életét.

„Amikor csendes pillanataim vannak, előjönnek a gondolatok és az emlékek – hogy mi mindent kaptam” – írta ekkor. Az általa kapott ajándékok között felsorolta az örökkévaló férjét, valamint a családját, amely örökre együtt lehet az Atya és a Fiú színe előtt; a visszaállított evangéliumot; az élő prófétákat és apostolokat; az utolsó napi szentírásokat; a Szentlélek ajándékát; a bizonyságát a Szabadító Jézus Krisztusról; és „ezt a különleges időszakot az Ő születésének a megünneplésére”.

Édesanyámnak gyermekkorában nem volt semmije. Az élete végére mindene megvolt, ami számít.

„Az én életem ti vagytok és az evangélium – zárta a levelét. – Semmi másra nincs szükségem. Boldog karácsonyt! Örökké szeretlek titeket.”