Prófécia és türelem: Az egyház 100 éve Dél-Amerikában. Liahóna, 2025. dec.
Prófécia és türelem: Az egyház 100 éve Dél-Amerikában
Amint a tölgy növekszik lassan a makkból, úgy növekedett folyamatosan és jelentősen az egyház Dél-Amerikában az elmúlt 100 év során.
Melvin J. Ballard elder a Tizenkét Apostol Kvórumából (középen) 1925 decemberében szentelte fel Dél-Amerikát az evangélium prédikálására. Ez a fénykép Argentínában, a Buenos Aires-i felszentelés helyszínén készült mintegy fél évvel később.
Balról jobbra: Reinhold Stoof misszióelnök és felesége, Ella, Ballard elder, Rey L. Pratt elder a Hetvenektől, J. Vernon Sharp misszionárius
„[A]zt akarom mondani nektek az Úr előtt, hogy nem tudtok többet ennek az egyháznak és királyságnak a rendeltetéséről, mint az anyja ölében fekvő csecsemő – jelentette ki határozottan Joseph Smith próféta egy papságviselői gyűlésen az Ohio állambeli Kirtlandben, 1834 tavaszán. – Nem fogjátok fel.”
A résztvevők, akik egy kis rönkházban zsúfolódtak össze, figyelmesen hallgatták, amint a Próféta felvázolta Krisztus visszaállított egyházának a jövőbeli növekedését.
„Ma este csupán egy maroknyi papságot láttok itt – fejtegette Joseph –, de ez az egyház be fogja tölteni Észak- és Dél-Amerikát – be fogja tölteni az egész világot.”
A jelenlévők számára a Próféta szavai szinte elképzelhetetlennek tűntek. Azelőtt még csak eszükbe sem jutott, hogy az egyház egy nap egy olyan távoli és hatalmas földrész egészét képes lehet lefedni, mint Dél-Amerika.
Az első nekifutás
Parley P. Pratt apostol is ott volt aznap 1834-ben a Próféta társaságában. 1851 őszén merész küldetésre indult várandós feleségével, Phoebe-vel, valamint misszionárius társával, Rufus C. Allennel. Az a vágy hajtotta őket, hogy lássák Joseph próféta ígéretének a beteljesedését, ezért a csoport a chilei Valparaísóig hajózott, hogy ott kezdjék el Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának a prédikálását Dél-Amerikában.
Az akkori bonyolult gazdasági és politikai helyzet, valamint az, hogy a Mormon könyve még nem volt lefordítva spanyolra, megnehezítette a misszionáriusi munkát. Ezenfelül Pratték újszülött fia, Omner, aki Chilében született, nem sokkal az érkezésük után elhunyt. Mindössze néhány hónap elteltével Parley arra a következtetésre jutott, miszerint az egyház számára nem ez a megfelelő pillanat ahhoz, hogy megvesse a lábát Dél-Amerikában. Azonban meg volt győződve arról, hogy egy nap az Úr szavai mind be fognak teljesedni.
Ima és figyelemre méltó prófécia
Bár Parley többé nem tért vissza Dél-Amerikába, az unokája, Rey L. Pratt sarkalatos szerepet játszott az egyház ottani megalapításában. Rulon S. Wellsszel együtt 1925-ben elkísérte Melvin J. Ballard apostolt Argentínába, hogy megnyissanak egy missziót. Néhány évvel korábban Németországból érkezett egyháztagok telepedtek le Buenos Aires nyüzsgő városában, majd elkezdték tanítani a barátaikat és a szomszédaikat.
Egy héttel azután, hogy Ballard elder és a kísérői megérkeztek a városba, már meg is keresztelték a földrész első megtértjeit. Aztán eljött karácsony napja, amikor is kora reggel a szentek összegyűltek egy parkban, egy csoport fűzfa tövében. Ballard elder – Heber J. Grantnek, az egyház elnökének az irányítása alatt, valamint a saját maga által viselt apostoli felhatalmazással – elmondott egy imát, hogy felszentelje Dél-Amerikát az evangélium prédikálására.
„Elfordítom a kulcsot, kinyitom a zárat, és kitárom az ajtót az evangélium prédikálása előtt ezekben a dél-amerikai nemzetekben – mondta az imájában –, és rendreutasítok minden olyan hatalmat, és megparancsolom, hogy maradjon veszteg, amely ellenzi az evangélium prédikálását ezeken a tájakon.”
Ám további embereket találni, akiket érdekelt volna az üzenetük, nehéznek bizonyult. A misszionáriusok számtalan órát töltöttek azzal, hogy járókelőket szólítottak meg és több ezer szórólapot osztottak ki abban a reményben, hogy felkeltik a figyelmet a gyűléseik iránt.
Ballard elder, aki csupán mérsékelt sikerrel járt, nem sokkal a hazatérése előtt egy figyelemre méltó jövendölést tett az egyház jövőjéről Dél-Amerikában. Egy maroknyi szentnek tett bizonyságot arról, hogy „a munka egy ideig lassan fog növekedni, éppen úgy, amint a tölgy növekszik lassan a makkból”. Azonban ellentétben egy napraforgóval, amely egy nap alatt kihajt, „gyorsan növekszik, majd így elpusztul”, az evangélium fokozatosan fog terjedni. „Ezrek csatlakoznak majd itt – jelentette ki. – A munka itt már mindig csak több lesz.” Ballard elder azt is megjövendölte, hogy a misszió „több misszióra lesz felosztva, és az egyik legerősebb lesz az egyházban”.
Messze földre elvinni az evangéliumot
Ballard elder kijelentése azt illetően, hogy milyen sorsra van szánva az egyház Dél-Amerikában, akkoriban majdnem olyan hihetetlennek tűnt, mint Joseph Smith évtizedekkel korábban elhangzott próféciája. Mindazonáltal, amint azt Ballard elder 100 évvel ezelőtt megjövendölte, az egyház az évtizedek során és az Úr időzítése szerint az egész földrészre kiterjedt.
Argentínából a misszionáriusok idővel átkeltek a szomszédos Brazíliába, Chilébe és Uruguayba. Innen a munka más országokba is továbbterjedt. A külföldről érkezett szentek kulcsszerepet játszottak a hit elvitelében olyan helyekre, mint Guyana, Paraguay és Venezuela. Sőt, egyes további helyekre a visszaállított evangélium üzenete már évekkel az egyháztagok és a misszionáriusok előtt eljutott.
Így volt ez a Fandiño családdal is Kolumbiában, akik a Karib-tenger partján fekvő Ciénaga városában éltek. Egy nap, amikor Margarita Fandiño kiment a piacra, rábukkant a Mormon könyve egyik használt példányára, amelyet meg is vett. Mivel a család szentírásként fogadta el a könyvet, jelentőségteljes verseket olvastak és húztak alá benne, mígnem Margarita lánya, Kellys, meg nem osztotta a könyvet a helyi ifjúsági bibliatanulmányozási csoportjával. Meglepetésére a lelkész megragadta a Mormon könyvét, és elégette. Csupán évekkel később jutottak el a misszionáriusok Ciénaga városába, hogy Margaritát és a családját a szeretett könyvükről és a visszaállításról tanítsák.
A földrész másik csücskén, a világ legdélibb városában, az argentínai Ushuaiában az örök családok ígérete felkeltette Amanda Robledo és a férje, Ricardo figyelmét. Édesanyja halálát követően Amanda különböző felekezetekhez látogatott el, azt remélve, hogy Jézus Krisztus tanításai meggyógyíthatják a szívét. Amikor a misszionáriusok később rátaláltak a házaspárra, és megtanították nekik, hogy a családtagokat egymáshoz lehet pecsételni, Ricardo érezte a Szent Lelket, és meg szeretett volna keresztelkedni. Amanda is hasonlóképpen érzett, de néhány korábban hallott pletyka miatt habozott. Végül a családtagjai iránti szeretete és az a vágya, hogy örökre velük legyen, meggyőzte őt, hogy csatlakozzon az egyházhoz és hozzájuk legyen kötve templomi szertartások révén.
Templomi áldásokért hozott áldozatok
A visszaállított evangélium az egész földrészen egyre terjedt, azonban az Úr házának az áldásai eközben elérhetetlenek maradtak a legtöbb dél-amerikai egyháztag számára. A Brazíliai São Paulo templom 1978-ban történt befejezéséig csak azoknak volt kiváltsága örök szövetségeket kötni és szertartási szolgálatban részt venni másokért is, akik el tudtak utazni az Amerikai Egyesült Államokba vagy Európába. A dél-amerikai szentek maguk is kivették a részüket a templom építéséből: dolgoztak az építkezésen, eladták az értéktárgyaikat és odaadták a megtakarításaikat is.
Nem sokkal a templom felszentelése után Efraín és Maria Ondina Rodríguez a perui Arequipából elutazott São Paulóba. A határátkelőkön fellépő bonyodalmak és egy forradalom kitörése miatt az útjuk majdnem egy hónaposra nyúlt. Noha sok nehézséggel szembesültek, hit és eltökéltség által végül egymás örök társaiként egyesítették őket. Mások számára a templomlátogatás azzal járt, hogy zúgó folyókon és az Andok égbe nyúló hegyláncán kellett átkelniük ahhoz, hogy családként örökre egybepecsételjék őket.
Az Úr házába való eljutás még a brazíliai egyháztagoktól is hatalmas áldozatokat követelt. Az Amazonas partján fekvő Manaus egyheti utazásra volt São Paulótól. Az ottani szentek templomi útja költséges és hosszú utazás volt: először 3-4 napon át hajóztak a vadonban, majd további 3 napot buszoztak. Útközben előfordult, hogy nem volt elég élelmük és ivóvizük, lerobbant a járművük, sőt még ki is rabolták őket – csupa olyan akadály, amelyeken csakis csodák és a többi egyháztag segítsége által kerekedtek felül. Azok számára, akik megtették ezt az utat, a kapott lelki békesség bőven megért minden akadályt.
Ahogy a szent templomi szövetségek egyre elérhetőbbé váltak, ezek és más élmények a hit gazdag örökségévé alakultak minden dél-amerikai szent számára.
A királyság növekedése
Az egyház dél-amerikai jelenlétéről szóló próféciák a szemünk előtt teljesednek be. A királyság valóban tovaterjedt a földrészen, amint azt Joseph Smith próféta előre látta. Több mint négymillió egyháztag él Dél-Amerikában, és minden országban található egyházközösség. Ma több mint 30 működő templom van ott, és még ennél is több olyan, amely bejelentésre került vagy építés alatt áll.
A Melvin J. Ballard elder által egy évszázaddal ezelőtt elvetett mag valóban gyümölcsöt termett. A Dél-Amerika Misszió, melyről azt jövendölte, hogy egy nap majd felosztják, mára több mint 100 különböző misszióvá alakult. A mélyre nyúló gyökerű tölgyfához hasonlóan ma már az egyháznak is egy annyira erős törzse van Dél-Amerikában, amely lehetővé teszi majd, hogy még távolabbra nyújtsa az ágait. Ha visszatekintünk az elmúlt 100 évre Dél-Amerikában, láthatjuk, miként teljesíti Mennyei Atya továbbra is a prófétáin keresztül tett ígéreteit.