A Heti FF-ből
A tanulmányaimnak köszönhetően egy tanulással és szolgálattal teli életet választhattam
Idegőrlő és megterhelő volt otthagyni a szigetemet a továbbtanulás érdekében, de megérte.
Voltak időszakok, amikor azt gondoltam, hogy nem éri meg folytatni a tanulmányaimat.
El kellett költöznöm a családomtól, hogy egyetemre járhassak. A város egyik nem túl biztonságos részén laktam. Így aztán annyit idegeskedtem a biztonságom és az anyagiak miatt, hogy úgy éreztem, nem jutok előre a tanulásban.
De rájöttem, hogy ezt nem kizárólag önmagamért csinálom. A tanulmányaim többről szóltak önmagamnál és a saját élményeimnél.
Az önrendelkezésem felismerése
Camotesről származom, amely a Fülöp-szigetek egyik kis szigetcsoportja. Amikor úgy döntöttem, hogy egyetemre megyek és tanár leszek, Cebura költöztem, egy nagyobb szigetre, mely hajóval kétórányira volt.
Egy darabig nagyon aggódtam a biztonságom miatt. A környéken, ahol laktam, elharapózott a kábítószerezés és a bűnözés, így a házamból a kampuszra való napi eljutás során időnként idegőrlő és veszélyes helyzetekbe kényszerültem, miközben a családom védelmét sem élvezhettem.
Hallottam ebben az időszakban valamit, amit még Thomas S. Monson elnök (1927–2018) mondott, és ami megváltoztatta azt, ahogyan a helyzetemre gondoltam: „A döntések sorsdöntőek.”
Korábban sokat járt az eszem az engem ért összes nehézségen, azon a sok mindenen, amire nincs ráhatásom. Idővel azonban belegondoltam, hogy én hoztam meg ezt a döntést: én döntöttem úgy, hogy a családomtól távolabbra utazom, és továbbtanulok.
Egy tanulással és szolgálattal teli életet választása
Ez a felismerés arra késztetett, hogy átgondoljam, miért is hoztam meg ezt a döntést. A válasz pedig hamar meg is érkezett: azért, mert hatással akartam lenni a gyülekezetemre. Azért, mert több tudással akartam visszatérni a közösségembe. Azért, mert tanítani akartam a camotesi gyermekeket, és arra akartam buzdítani őket, hogy keressenek olyan tanulási lehetőségeket, amelyek nekik is segíthetnek megáldani a jövőbeli közösségeiket. Ez volt az a cél, amelyért dolgoztam.
Russell M. Nelson elnök egyszer ezt tanította: „Ne féljetek követni a céljaitokat – sőt, az álmaitokat! A kiválósághoz és szakértelemhez vezető utat nem lehet lerövidíteni. Az iskolázottság jelenti a különbséget a között, hogy azt kívánjátok, bárcsak segíthetnétek másokon, és hogy képesek is vagytok segíteni rajtuk.”
Mostanra lediplomáztam, és újra Camotesen élek. Elsősöket és másodikosokat tanítok, valamint első tanácsos vagyok a gyülekezetem Elemi-elnökségében, így aztán még a vártnál is jobban hasznosíthatom a tanultakat. Tudom, hogyan legyek türelmes ezekkel a gyermekekkel, és úgy tanítsak nekik evangéliumi tantételeket, hogy megértsék azokat. Mindennap hálás vagyok, amiért úgy döntöttem, hogy továbbtanulok, még ha időnként nagyon nehéz is volt.
Ha küszködsz a tanulmányaiddal, vagy akár csak a jelenlegi helyzeted miatt idegeskedsz, ne feledd, hogy maradj közel Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz. Ők olyan tanulási lehetőségekhez tudnak elvezetni, amelyek megáldják az életedet és segítenek neked megáldani másokat. Ne feledd, hogy nem vagy egyedül – Ők megértenek téged! És nem is gondolnád, hogy hány fiatal felnőtt érzi és éli át ugyanezt, amiket te.
Azt se feledd, hogy a döntéseid sorsdöntőek! Hatalmadban áll, hogy egy tanulással és szolgálattal teli életet válassz.