A Heti FF-ből
Tudtam, hogy nem a legjobban élem az életemet – de min változtassak?
Szereztem néhány barátot, akiknek mintha meglett volna mindaz az életében, ami az enyémből hiányzott.
Életem nagy részében ateistának tartottam magam. Nem voltam biztos benne, hogy mit akarok az élettől, vagy hogy mi a lényege, de elég boldog voltam.
Amikor viszont elkezdtem egyetemre járni, döcögősebbé vált az út. Nem a legjobb döntéseket hoztam. Elveszettnek éreztem magam. Néhány évvel később újra kapcsolatba léptem két régebbi barátommal, akik Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának a tagjai. Együtt nőttünk fel és mindig is jól éreztem magam velük, de soha nem volt olyan érzésem, hogy úgy kellene élnem, ahogy ők.
Miközben kitárgyaltuk, hogy kivel mi történt azóta, csupa örömöt láttam az arcukon. Mindketten megnősültek, apukák lettek, szakmailag is kezdtek sínen lenni, ráadásul úgy tűnt, hogy mindkettőjükről jóság sugározik.
Amikor az övékhez hasonlítottam a saját életemet, ráébredtem, hogy az én pályaívem félrement. Olyan ösvényen lépkedtem, amelyen nem akartam végigmenni. Szerettem volna, ha az életemnek értelme van, és nem akartam semmi olyasmit kergetni, ami hosszú távon nem hoz boldogságot.
Ekkor éreztem először azt, hogy valami hiányzik az életemből.
Ráadásul egészen biztos voltam abban, hogy ezeknél a barátaimnál megvan ez a hiányzó darab.
A sorsfordító döntés
Ahogy ismét elkezdtem ezekkel a barátaimmal lógni, rájöttem, hogy nem egyszerűen azért örömteliek és sikeresek, mert az egyház tagjai. Viszont fantasztikus volt az, ahogy meg tudták ragadni az életük értelmét és az ösztönzést ahhoz, hogy tovább fejlődjenek. Olyan szeretetteljesek és lelkesek voltak, és volt bennük valami végtelen életerő. Nem értettem, mi az, amitől így élnek.
Idővel aztán rájöttem, hogy az életigenlésük abból fakad, hogy Jézus Krisztus evangéliumának az alapvető tantételeit követik. Így hát elkezdtem kérdéseket feltenni nekik, ők pedig arra buzdítottak, hogy tudjak meg többet.
Amikor az evangéliumról tanultam, az először furcsa volt. Hiányzott belőlem mindenféle előzetes lelki, hitbéli alap, amelyre építeni lehetett volna, de az evangélium igazságai egyszerűen elkezdtek a helyükre kerülni bennem. Azt éreztem, hogy az életnek végre van célja.
Russell•M. Nelson elnök mondta ezt nemrégiben: „Az a döntésem, miszerint Jézus Krisztust követem, a legfontosabb döntés, amelyet valaha is hoztam. […] Ez a döntés sorsdöntőnek bizonyult. Ez a döntés oly sok más döntést is megkönnyített. Ez a döntés célt és iránymutatást adott nekem. Segített továbbá az élet viharainak az átvészelésében is.”
Én is ugyanezt éreztem, amikor Jézus Krisztus követését és a keresztelkedést választottam.
Mennyei Atyához kötni magunkat
Amióta csatlakoztam az egyházhoz, a körülményeim nem változtak különösebben. Még mindig sok mindenre rá kell jönnöm, viszont az élettel kapcsolatos általános érzéseim teljesen különböznek attól, amilyenek korábban voltak.
A Szabadítóról való tanulás, az isteni kilétem ismerete és annak a felismerése, hogy nem vagyunk egyedül ezen az utazáson, segített átéreznem ugyanazt a békességet és hajtóerőt, amely a barátaimat mindig is jellemezte.
Nagyon bízom Mennyei Atyánkban, és határozottan úgy gondolom, hogy bármi történjék is, Ő odafigyel rám. Tudom, hogy amikor megtartom a szövetségeimet és igyekszem jobban összhangba kerülni az isteni kilétemmel, akkor Ő minden lépésnél velem lesz ezen az úton. Márpedig ha Ő velem van, nincs mitől félnem.
Nelson elnök is erről tett bizonyságot: „[H]a szövetséges kapcsolatra lépünk Istennel, az oly módon köt minket Őhozzá, ami mindent megkönnyít az életünkkel kapcsolatban. Kérlek, ne értsetek félre! Nem azt mondtam, hogy a szövetségek kötése könnyűvé teszi az életet. Sőt, számítsatok is ellenállásra, mert az ellenség nem akarja, hogy felfedezzétek Jézus Krisztus hatalmát. Ha azonban közös igába fogjátok magatokat a Szabadítóval, az azt jelenti, hogy hozzáfértek az Ő erejéhez és megváltó hatalmához.”
Szerintem erről szól az evangélium szerinti élet. Az evangélium nem teszi könnyűvé az életet, de segít nekünk kialakítani azt a földi és örök életet, amelyet Isten nekünk szán.
A megválaszolatlan kérdések, a jövőtől való félelem és az ideiglenes kudarcok ellenére is látom, hogyan adja meg nekünk az evangélium azokat az irányelveket, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy a tőlünk telhető legjobb életet éljük.