Ott ülni, ahol a Szabadító elhalad

Három évvel ezelőtt Parkinson-kórt állapítottak meg nálam, ami fokozódó reszketéssel és izommerevséggel járó betegség. A hír letaglózott, és azt hittem, vége az életemnek.

A következő néhány hónapot egy sötét, szorongással és depresszióval teli alagútban töltöttem. Féltem az előttem álló kihívásoktól. Azt gondoltam, nem tudok sokáig élni a karomban lévő folyamatos fájdalommal és a reszkető kezemmel. Mily nagyon vágytam arra, hogy ott üljek, ahol a Szabadító elhalad, és megérintsem a ruháját, ahogyan a vérfolyásos asszony is tette!

„Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok” (Márk 5:28).

Az orvosi kezelés és az enyhülésért könyörgő sok ima ellenére nem érkezett gyógyulás. Egy nap, amikor kitártam a szívemet Mennyei Atyám előtt, mélyebb megértésre tettem szert. Az Úr igenis gyógyított engem – nem azzal a testi gyógyítással, melyben reménykedtem, hanem azzal a gyógyítással, melyre szükségem volt: lelki gyógyítással.

Ekkor ébredtem rá, hogy egyre növekszik az Isten „lelki oktatásába…” helyezett bizalmam. Az imáim és a mások iránti együttérzésem mind-mind erőteljesebbé váltak. Elkezdtem mindennap időt szakítani az elmélkedésre és a figyelemelterelő tényezőktől való eltávolodásra, illetve kerestem azokat a tanulságokat, amelyeket a kihívásaimból levonhattam. Jézus Krisztus engesztelése új értelmet nyert, és sürgetőbben éreztem a bűnbánat szükségességét.

Amikor a fájdalmaim közepette már úgy éreztem, hogy hasznavehetetlen vagyok, meglepett az elhívás, hogy szolgáljak az egyházközségi Segítőegylet elnökeként. Amikor más nőket szolgáltam, megfeledkeztem a bajaimról, és ez egy szerető Atya áldása volt – mintha csak azt mondta volna, hogy továbbra is bízik bennem. Cserébe olyan kedves nővérek szeretetét és kedvességét kaptam, akik megértik a kihívásaimat.

Ma már úgy érzem, hogy éppen ott ülök, ahol a Szabadító elhalad. Miközben Őrá várok, a kihívásaim csiszolnak engem.

Az Úr képes meggyógyítani a fájdalmunkat – legyen az testi, érzelmi vagy lelki –, de hitet kell gyakorolnunk a gyógyításában és türelmesen kell várnunk. Lesz majd egy pont, ahol a Szabadító olyan közel fog elhaladni, hogy megérinthetjük a ruháját, és hallhatjuk, amint ezt mondja: „Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból” (Márk 5:34).