A feledhetetlen ajándék. Liahóna, 2025. aug.
Utolsó napi szentek történetei
A feledhetetlen ajándék
Arról tanítottam a nagybátyámat, hogy egy nap újra látni fogja az öccsét – nem rajzon, hanem személyesen.
d’Antuono elder (jobbra) és Beck elder d’Antuono elder édesapjának az arcképével
Akkoriban, amikor a teljes idejű misszionáriusok Franciaországban eljöttek hozzánk egy szolgálati projektre, a szüleim nem voltak tevékeny tagjai az egyháznak, én pedig még nem keresztelkedtem meg. A misszionáriusok hamarosan az evangéliumra tanítottak engem, én pedig megszerettem azt. Nemsokára már a szüleim is újra jártak istentiszteletre.
„Ki fog téged megkeresztelni?” – kérdezték a misszionáriusok.
„Édesapám” – feleltem.
Édesapám, aki Olaszországból származott, jó ember volt. Megtanított engem úgy tekinteni az emberekre, ahogy Jézus tekintene rájuk. Sajnálatos módon, néhány héttel a keresztelőm előtt elhunyt.
Később, amikor megkaptam a missziós elhívásomat, annyira izgatott voltam, hogy megkértem édesanyámat, hogy ő nyissa fel.
„Boldog leszel! – mondta könnybe lábadt szemmel. – Édesapád hazájába mész!”
Korábban az volt az álmom, hogy Olaszországban szolgáljak. A misszió az emberek szolgálatáról szól, nem pedig arról, hogy egy bizonyos területen szolgálunk. Mégis azért imádkoztam, hogy Olaszországban szolgáljak majd, különösképpen Gaeta városában, ahol édesapám ősei éltek már a X. század óta.
Miután Rómában és Szicíliában is szolgáltam, örömteli hírt kaptam: áthelyeznek a Gaetát is magában foglaló területre. Mielőtt 2023 elején áthelyeztek, a társam és nagyszerű barátom, Jack Beck elder olyan ajándékot adott nekem, amelyet soha nem fogok elfelejteni. Beck elder tehetséges művész. Egy, az édesapámról készült kis fénykép alapján rajzolt róla egy gyönyörű arcképet.
Ezt az arcképet mindennap megnéztem a személyes tanulmányozásom során, és ez erőt adott nekem az evangélium megosztásához.
Amint Gaetába jelöltek ki, megkerestem a rokonaimat. Amikor megmutattam édesapám bátyjának az öccse arcképét, elsírta magát. Már évek óta nem látta a testvérét, és nem voltak róla fényképei.
Arról tanítottam a nagybátyámat, hogy egy nap újra látni fogja az öccsét – nem rajzon, hanem személyesen. Arról tanítottam, hogy az evangélium által újra együtt élhet a testvérével, szeretetben és békességben a Szabadítóval.
Nagy csodákat láttam Gaetában, amikor megosztottam a családtagokkal a jó hírt, miszerint mivel Jézus Krisztus legyőzte a halált, a szeretteink elvesztése csak időleges (lásd Móziás 16:8). Bizonyságomat teszem arról, hogy engesztelő áldozata által a Szabadító lehetővé tette, hogy a családjaink örökre egybe legyenek gyűjtve.