Életünk igazsága. Liahóna, 2025. aug.
Életünk igazsága
Szerető Mennyei Atyánk kinyilatkoztatott igazságokat a múltunkról, a jelenünkről és a jövőnkről, beleértve azt is, hogy miként kapjuk meg minden ajándék legnagyobbikát.
Az egyház elderei 1833. január 22-én összegyűltek Joseph Smith prófétával egy kicsi, zsúfolt szobában Newel K. Whitney boltja felett, az Ohio állambeli Kirtlandben. Az előző év decemberében Joseph kinyilatkoztatást kapott, amely arra utasította, hogy alapítson egy iskolát, elsődlegesen azért, hogy missziókra készítse fel a fivéreket.
„[P]arancsolatot adok nektek, hogy tanítsátok egymásnak a királyság tanát – jelentette ki az Úr. –
Tanítsatok szorgalmasan, és kegyelmem veletek lesz, hogy tökéletesebb oktatásban részesülhessetek elméletben, tantételben, tanban, az evangélium törvényében, minden olyan dologban, amely Isten királyságához tartozik, és amelyet szükséges, hogy megértsetek…
Hogy minden dologban fel lehessetek készülve, amikor újra elküldelek titeket, hogy felmagasztaljátok az elhívást, amelyre elhívtalak benneteket, és a küldetést, amellyel megbíztalak titeket” (Tan és szövetségek 88:77–78, 80).
Ez az úgynevezett Próféták Iskolája csodálatos lelki kiáradást biztosított. Az egyház számos korai vezetője részesült ott oktatásban. Mára a világ teljesen másmilyen hely lett, de az Úr akkor adott útmutatása még mindig elképesztő módon érvényes. Nekünk is a tudást és az igazságot kell keresnünk a dolgokról, „ahogy azok vannak, és ahogy azok voltak, és ahogy azok el fognak jönni” (Tan és szövetségek 93:24).
Mi is keressük az igazságot
Ebben a korban, melyben élünk, minden korábbinál több tudás áll rendelkezésünkre. Ha a múltban tudni akartál valamit, el kellett menned a könyvtárba, hogy ott utánanézz. Napjainkban az internet és a mobileszközök az ismeretek szinte végtelen sorához biztosítanak hozzáférést, melyeket szinte azonnal megtalálunk.
Az Úr elégedett, amikor bölcsen használjuk a számunkra elérhető eszközöket, ám azt az időtálló tanácsot adta, hogy „keressetek szorgalmasan, és tanítsátok egymásnak a bölcsesség szavait; igen, keressétek ki a legjobb könyvekből a bölcsesség szavait; törekedjetek a tanulásra, méghozzá tanulmányozás és hit által is” (Tan és szövetségek 88:118). Ő arra buzdít minket, hogy tanuljunk a körülöttünk lévő világról (lásd Tan és szövetségek 88:79; 93:53), ám az igazság keresése során Istenre kell tekintenünk, aki „minden dolgot felfog, és minden dolog előtte van…; és ő minden dolog felett van…, és minden dolog őáltala és őtőle… lett” (Tan és szövetségek 88:41).
Az Isten által nekünk adott igazságok között az egyik legalapvetőbb a földi életünket illetően az, hogy Ő a mi Mennyei Atyánk. Mi az Ő lélekfiai és -lányai vagyunk. Ő tökéletesen ismer és szeret minket. Lélekgyermekeiként pedig isteni természetünk és rendeltetésünk van. Ezen örökkévaló igazságok megértése és befogadása olyan önazonosságot, értéket és célt ad nekünk, amelyek a földi élet előtt is megáldottak minket és irányt mutattak nekünk, és továbbra is ezt teszik, most és mindörökké.
Már kezdetben az Atyával voltunk
Amikor az igazságot keressük minden dologban, „ahogy azok voltak”, rábukkanunk a Szabadítónk, Jézus Krisztus e szavaira: „És most bizony mondom nektek, kezdetben az Atyával voltam, és én vagyok az Elsőszülött”, valamint „kezdetben ti is az Atyával voltatok” (Tan és szövetségek 93:21, 23).
Földi életünk előtt részt vettünk egy mennyei tanácsban, ahol Mennyei Atyánk elénk tárta az Ő nagyszerű boldogságtervét. Joseph Smith próféta azt tanította, miszerint Istent az indította e terve megalkotására, hogy ezáltal „kiváltságu[n]k lehe[ssen] hozzá hasonlóan fejlődni [és] vele együtt felmagasztosul[ni]”. Az Ő munkája és dicsősége az, hogy „véghez vigye… az ember halhatatlanságát és örök életét” (Mózes 1:39).
Mi az önrendelkezésünket használva azt választottuk, hogy követjük Mennyei Atya tervét. Abban az áldásban lett részünk, hogy ebbe az életbe születhetünk, ahol továbbra is van önrendelkezésünk, és megtapasztalhatjuk a halandóságot, tanulhatunk, valamint az örök élet felé haladhatunk.
Halandó utazásunk során kihívásokat és kudarcokat fogunk megtapasztalni. Azonban nem szükséges egyedül szembenéznünk az élet megpróbáltatásaival. Joseph Smith azt tanította, hogy Mennyei Atyánk, „a világegyetem Nagy Szülője[,] atyai gondoskodással és szülői figyelemmel tekint az egész emberi családra”.
Mennyei Atyánk, „az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene”, megáld, felemel és „megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket” (2 Korinthusbeliek 1:3–4). Terve elengedhetetlen részeként Mennyei Atyánk biztosította számunkra az utat, hogy visszatérhessünk Őhozzá.
Az út Atyánkhoz
Világos az igazság „a dolgokról, ahogy azok valójában vannak” (Jákób 4:13): egyedül nem vagyunk képesek valóra váltani a Mennyei Atyánk gyermekeiként bennünk rejlő lehetőséget. Jézus Krisztus, az Atya Elsőszülött Fia lélekben, szövetséget kötött arra, hogy a Szabadítónk és Megváltónk lesz.
Jézus Krisztus, „az Atya Egyszülöttj[e], telve kegyelemmel és igazsággal, méghozzá az igazság Lelké[vel], …eljött és testben lakott, és közöttünk lakott” (Tan és szövetségek 93:11). Eljött, hogy megmutassa nekünk, miképpen találjunk boldogságot, értelmet és örömöt ebben az életben és az örökkévalóságban.
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa” (János 3:16–17).
Fontos a Szabadító földi tapasztalata. „[E]lőször nem kapott a teljességből, hanem kegyelemért kapott kegyelmet” (Tan és szövetségek 93:12). Addig növekedett, mígnem „teljességet kapott az Atya dicsőségéből”, valamint „minden hatalmat megkapott, a mennyben is és a földön is, és vele volt az Atya dicsősége, mert ő őbenne lakott” (Tan és szövetségek 93:16–17). A Szabadító ezt tanította:
„Azért mondom nektek az itt elmondottakat, hogy megérthessétek és tudhassátok, hogyan hódoljatok, és ismerjétek azt, aminek hódoltok, hogy az Atyához jöhessetek az én nevemben, és a megfelelő időben kaphassatok a teljességéből.
Mert ha betartjátok parancsolataimat, kapni fogtok a teljességéből, és megdicsőíttettek énbennem, miként én az Atyában; azt mondom tehát nektek, hogy kegyelemért kaptok kegyelmet” (Tan és szövetségek 93:19–20).
A Gecsemáné kertjében és a kereszten Jézus Krisztus magára vette a világ bűneit, és elszenvedett minden bánatot és „mindenféle fájdalmat és megpróbáltatást és kísértést” (Alma 7:11). Ez „még nek[i], …mindenek közt a legnagyobbnak is azt okozta, hogy reszkesse[n] a fájdalomtól, és minden pórusból vérezze[n]” (Tan és szövetségek 19:18). Kizárólag Jézus Krisztus, valamint az Ő engesztelése és feltámadása által lehetséges a szabadítás és a felmagasztosítás.
A Szabadító kegyelme és engesztelő áldozata által addig növekedhetünk, mígnem teljességet kapunk, és egy nap majd tökéletessé tétethetünk. Ha követjük a Szabadító példáját és engedelmeskedünk a parancsolatainak, akkor Ő vezetni és terelgetni fog minket a Mennyei Atyánk dicsőséges színe elé visszavezető utunkon.
Christ on the Road to Jerusalem [Krisztus a Jeruzsálembe vezető úton]. Készítette: Michael Coleman. Másolatok készítése tilos!
Elfogadod az Ő ajándékát?
Ami az igazságokat illeti a dolgokról, „ahogy azok valójában lesznek” (Jákób 4:13), közéjük tartozik az is, mely szerint az örökkévalóságban megtapasztalandó élményeinket az határozza majd meg, hogy Jézus Krisztust követését és az általa kínált ajándékok elfogadását választottuk-e. A szentírások azt tanítják, hogy „azt élvezz[ük], amit hajlandóak [vagyunk] elfogadni”. Sajnos néhányan nem lesznek majd „hajlandóak élvezni azt, amit megkaphattak volna” (Tan és szövetségek 88:32).
A misszióelnököm, Marion D. Hanks elder (1921–2011), aki általános felhatalmazott hetvenesként szolgált, azt tanította a misszionáriusainak, hogy ha azt kérjük, amit hajlandóak vagyunk elfogadni és élvezni, az az egyik módja annak, hogy megítéljük, hol tartunk éppen a lelki utazásunkon. „Mert mit használ az embernek az, ha reá ruháztatik egy ajándék, és ő nem fogadja el az ajándékot?” Amikor elfogadjuk a Szabadító ajándékait azáltal, hogy buzgón keressük és követjük Őt, akkor örvendezni fogunk az örök élet reményének és „annak, aki az ajándékot adja” (Tan és szövetségek 88:33). Ez az ajándék, melyet oly nagy szeretettel kapunk, „a legnagyobb Isten minden ajándéka közül” (Tan és szövetségek 14:7).
Isten a mi Mennyei Atyánk. Ismer és szeret bennünket. Amikor Őhozzá fordulunk az igazságkeresésünk során, akkor ragaszkodhatunk az intelligenciához, befogadhatjuk a bölcsességet, magunkévá tehetjük az igazságot, szerethetjük az erényt, és ragaszkodhatunk az Őtőle érkező világossághoz (lásd Tan és szövetségek 88:40). Ezt követően egész életünkön át haladunk tovább, mígnem „el fog jönni az a nap, amikor még Istent is felfogj[u]k, mert őbenne és őáltala megeleveníttet[ün]k” (Tan és szövetségek 88:49).
Mily dicsőséges és örömteli nap lesz ez!