Isten útmutató keze

Illusztrálta: Brian Call

Amikor a feleségem a harmadik gyermekünkkel volt várandós, olyan egészségi állapotba került, amely miatt nehezére esett járni. Emiatt, valamint egyéb szövődmények okán, a terhessége nagy részében feküdni kényszerült.

Nehéz szülése volt, és nyolc napot töltött kórházban. Az állapota a hazatérése után is megmaradt. Az orvosok hamarosan további bajokat is találtak. A családunknak alkalmazkodni kellett, és be kellett állnunk az „új normális” állapotunkra.

Következésképpen én vállaltam magamra az „éjszakai műszakok” zömét a babával. Teljes időben dolgoztam, és nagy kihívás volt éjszaka folyamatosan ébren maradni. Hogy ne idegeskedjek emiatt, ébrenlétem alatt elkezdtem olvasni pionír őseim történeteit. Valamelyest már ismertem ezeket, de ahogy a dédszüleim és a korábbi nemzedékek történeteit olvastam, meglepődtem, mennyire ismerősnek érződik az életük.

Ahogy egyre többet tudtam meg a családtagjaimról, lelkesítőnek találtam a hitüket. Szinte azonnal örömet éreztem. Az ébren maradás már nem tűnt tehernek. Sőt, kényszerítenem kellett magamat az alvásra, miután a lányunk már lenyugodott.

Mély hála alakult ki bennem azok iránt, akik előttem jártak. Szívem valóban az atyáim felé fordult (lásd Tan és szövetségek 110:14–15; Malakiás 4:6). Láttam Isten útmutató kezét az életükben, és éreztem az Őiránta való szeretetüket.

Az életszemléletem szintet lépett, amikor egy korábbinál nagyobb összképet láttam. Miközben az őseim által átélt nehéz körülményekről olvastam, a kitartásuk vigaszt nyújtott a saját helyzetemben.

Azóta már sokszor éreztem az előttem járt családtagok személyes, lelkesítő hatását. Miután ilyen mélyreható élményben volt részem, megtaláltam a módját annak, hogy még több történetet találjak, szerkesszek össze és osszak meg a családommal, hogy ők is megtapasztalhassák ugyanezeket az áldásokat.

Egyre jobban elkezdtem vágyni arra, hogy elmenjek a templomba. Úgy érzem, tisztelnem kell őseim hithű hagyatékát. Lehetőséget szeretnék adni nekik arra, hogy szövetségeket kössenek a Szabadítónkkal. Ahogy egyre-másra magammal vittem ezen elhunyt rokonok neveit a templomba, megerősödött a szövetséges kapcsolatom a Szabadítóval, és éreztem az Ő finomító hatását az életemben.