A Heti FF-ből
A tanítványsággal kapcsolatos megvilágosodásom egy olyan családban, amely nem tevékeny az egyházban
Jézus Krisztus tanítványának lenni sokkal inkább arról szól, hogy szeressünk másokat, mintsem hogy megpróbáljuk megváltoztatni őket.
Gyermekkoromban a családom működésében bonyolult folyamatok zajlottak. Mire elindultam a missziómra, anyukámmal csak ketten maradtunk tevékenyek az egyházban.
A misszióm végeztével úgy éreztem, az én felelősségem segíteni apukámnak és a két testvéremnek, hogy újra megtalálják a hitüket. Úgy gondoltam, ez pont olyan lesz, mint amikor misszionáriusként tanítottam azokat az idegeneket, akikkel találkoztam.
Minden addiginál jobban reméltem, hogy segíthetek a családomnak érezni az evangélium szerinti életből fakadó örömet. Legfőként pedig azt reméltem, hogy végre egymáshoz pecsételhetnek minket családként a templomban, amit kislány korom óta kívántam.
Ehelyett csak feszültséget tapasztaltam a családomban. Viszálykodás töltötte be az otthonomat, miközben az elvárásaim továbbra sem teljesültek, és amikor más családokhoz hasonlítottam a sajátunkat, attól csak a bűntudatom erősödött. Az alkalmatlanság nyomasztó érzéseivel szembesültem, és a barátaim és a családtagjaim is mindig hamar rámutattak, milyen hibákat követek el visszatért misszionáriusként.
Egyáltalán nem láttam, hogy a hithű szolgálatom miként segít a családomnak. Valami rosszul csináltam?
Krisztusi szeretet
Miután egy ideig küszködtem ezzel a kérdéssel, hirtelen megvilágosodtam a tanítványsággal kapcsolatosan. Rájöttem, hogy az evangélium sokkal többről szól, mint hogy az embereket rávegyük, hogy eljárjanak istentiszteletre: az evangélium a kapcsolatok megerősítéséről és a krisztusi szeretet kimutatásáról szól. Ez a szemléletváltozás nem azt jelentette, hogy feladtam volna, hanem inkább azt jelentette, hogy azt választottam: a szeretetre fogok összpontosítani.
Tamara W. Runia nővér, a Fiatal Nők Általános Elnökségének az első tanácsosa ezt mondta: „Habár nem élünk tökéletes családokban, tökéletesíthetjük az egymás iránti szeretetünket, mígnem állandó, nem változó, bármi-is-történjen–féle szeretetté nem válik, olyan szeretetté, mely támogatja a változást és lehetővé teszi a növekedést és a visszatérést.”
Tudtam, hogy valaminek meg kell változnia. Ahelyett, hogy igyekeztem volna az evangélium szerint életre rávenni a családomat, inkább arra összpontosítottam, hogy szeressem őket és megerősítsem a köztünk lévő kötelékeket. Úgy döntöttem, nem azért fogom szeretni őket, amit tesznek vagy nem tesznek, hanem azért, mert egyszerűen csak jószívűséget szeretnék tanúsítani azok iránt, akiket a legjobban szeretek ezen a világon.
Megválaszolatlan kérdések
Még e gondolkodásmódbeli váltás ellenére is sok megválaszolatlan kérdésem maradt azzal kapcsolatban, hogy miként fog kinézni az örökkévalóság az én családomra vonatkoztatva. Tervező vagyok, és ijesztő érzés nem tudni, hogy mit tartogat a jövő.
Az egyik dolog, ami vigaszt hozott nekem, az a szabadítás tervéről való bizonyságom. Én ugyan nem láthatom a jövőt, ám Isten – aki tökéletesen bölcs, szeretetteljes és irgalmas – képes rá. Bár még mindig vannak kérdéseim azzal kapcsolatban, hogy pontosan miképpen fognak alakulni a dolgok, tudom, hogy jól fognak alakulni.
Dale G. Renlund elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következő tanáccsal szolgált: „Képesek vagyunk arra, hogy megpróbáljuk későbbre halasztani a mikéntre és a mikorra vonatkozó kérdéseinket, és a Jézus Krisztusba vetett hit kialakítására összpontosítani, mely szerint Neki hatalmában áll mindent helyrehozni, valamint áhítja is azt.” Nem tudom szavakba önteni, mekkora megkönnyebbülés származik abból, amikor minden bizonytalanságomat és bánatomat átadhatom a Szabadítónak.
Tudom, hogy „az élet minden igazságtalansága helyrehozható Jézus Krisztus engesztelése által”. Hiszem, hogy Isten terve tökéletes, és mivel az Ő gyermekei vagyunk, Ő azt akarja, hogy boldogok legyünk. Semmi nem hozott számomra nagyobb örömet és biztonságot, mint a Jézus Krisztus evangéliuma szerinti élet.
És semmi nem tette lehetővé számomra, hogy őszintébb szeretettel töltsem meg a szívemet a családom és a barátaim iránt, mint az, hogy követem Őt.