Viszontlátjuk-e valaha is az unokánkat?

Illusztrálta: David Malan/Malan Creative

A legidősebb fiunk 1999-ben elhunyt. Hátrahagyott egy feleséget és egy egyéves kislányt, akivel vidám kapcsolatunk volt, és csodálatos, heti találkozásaink.

A körülmények tragikus alakulása miatt az unokánk harmadik születésnapja volt az utolsó alkalom, hogy bármi módon kapcsolatba léphettünk vele. Sok éven át imádkoztunk, böjtöltünk, és reméltük, hogy valahogy újra láthatjuk majd.

A 2018. októberi általános konferencián Russell M. Nelson elnök megfogalmazott egy igérettel kísért kérést: „[A]rra buzdítalak benneteket, találjatok módot arra, hogy rendszeres találkozótok legyen az Úrral – hogy ellátogassatok az Ő szent házába –, és tartsátok is magatokat pontosan és örömtelien ahhoz a megbeszélt találkozóhoz. Megígérem nektek, hogy ha áldozatokat hoztok azért, hogy az Ő templomaiban szolgáljatok és hódoljatok, akkor az Úr elhozza azokat a csodákat, amelyekre tudja, hogy szükségetek van.”

Amikor ezeket a szavakat hallottam, éreztem, hogy Mennyei Atya a prófétáján keresztül énhozzám szól. Így hát a férjemmel elköteleztük magunkat, hogy elkezdünk minden kedden eljárni a templomba, valamint „pontosan és örömtelien” tartjuk magunkat ehhez az elköteleződéshez.

2019 egyik napján az akkor 21 éves unokánk váratlanul üzenetet küldött nekem az interneten. Eleinte lassan indult a beszélgetés a részéről, de ahogy egyre több üzenetet küldött, elkezdett olyan kérdéseket feltenni, amelyek megnyitották az utat egy csodás párbeszéd előtt. Először csak apránként, később már gyakran beavatott az élete menetébe.

2021-ben meghívtuk, hogy töltse a hálaadást a családunkkal. Elfogadta, és fantasztikusnak bizonyult az egymás megismerésével töltött idő. Könnyen megtalálta a hangot a nagynénjeivel, nagybátyjaival és unokatestvéreivel. Azt szerette volna, ha a hálaadási látogatása hagyománnyá válik.

Egy évvel később az egyik elidegenedett fiunk újra felvette velünk a kapcsolatot. 2024 márciusában – a családunk életében először – családi találkozót tartottunk, melyen részt vett minden élő gyermek, a házastársak, valamint mind a 16 unokánk.

Mindig is hittem abban, hogy a próféta az Úr nevében szól. Hiszem, hogy ez a csoda, amelyre oly nagy szükségünk volt, Nelson elnök kinyilatkoztatott útmutatásának és ígéretének köszönhetően érkezett.

Bizonyságom Mennyei Atyámról és az Ő Fiáról, valamint a szeretetem Őirántuk nem ettől a csodától függött, és most sem ettől függ. Ámulok azonban azon, hogy mennyire személyes az irántam táplált szeretetük, és milyen erőteljesek az ígéreteik, amelyek a prófétán keresztül érkeznek.