Lelj örömre az evangéliumi utazásodban. Liahóna, 2025. júl.
Lelj örömre az evangéliumi utazásodban
Ha a parancsolatai betartása által kimutatjuk az Úr iránti szeretetünket, annak az a legfontosabb következménye, hogy boldogságot és örömöt hozó áldásokban van részünk.
Örömteli thaiföldi egyháztagok fényképe. Készítette: Christina Smith
Amikor néhány évvel ezelőtt misszióvezetőként szolgáltam Japánban, részt vettem egy hétvégi konferencián egy vidéki városban a missziónk egyik távoli szegletében. A kerületi elnök leszervezett nekem egy interjút egy olyan férfival, aki egy évvel korábban csatlakozott az egyházhoz, és templomi ajánlást szeretett volna kapni. Azt remélte, hogy a keresztelkedése egyéves évfordulóján – vagy ahhoz közel – részesülhet majd a saját felruházásában.
Beszélgetésünk során ez az új egyháztag elmondta, milyen mélységesen hálás a keresztelkedése óta kapott bőséges áldásokért. Örömmel vett részt a heti úrvacsorai gyűlésen és más gyűléseken. Alaposan kivette a részét a gyülekezete tevékenységeiből. Számomra ez olyan szövetséges magabiztosságot példázott, amely az evangéliumi céljának egy olyan a megértéséből fakadt, amely ekkorra elválaszthatatlanul a részévé vált. Krisztus megtért tanítványa volt, aki hatalmas szívbéli változást tapasztalt meg (lásd Móziás 5:2).
Beszélgetésünk hátralevő része egy reményteli mintázat mentén zajlott. Beszélgettünk azokról a szertartásokról és szövetségekről, amelyek a templomi élménye részét képezik majd. Igennel válaszolt a templomi ajánlás elnyerésével kapcsolatos összes szabványos kérdésre.
Emlékszem, hogy az interjú után megjegyeztem a kerületi elnöknek, milyen hálás vagyok azért, hogy találkozhattam egy ilyen kiváló emberrel. Elmondtam neki, milyen mély benyomást tett rám, hogy a misszionáriusok és az egyháztagok megtaláltak és lelkileg tápláltak valakit, aki ennyire jóravaló és ígéretes.
Megdöbbentem, amikor a kerületi elnök elmondta, hogy amikor ez a férfi több mint egy évvel korábban elkezdett tanulni a misszionáriusoktól és istentiszteletre járni, hajléktalan volt, és rendkívül nehéz – szinte reménytelen – körülmények között tengődött. A kerületi elnök ezután összefoglalta, hogyan vezetett ennek a fivérnek a hónapokon át tartó evangéliumtanulmányozása és megtérése ahhoz a csodálatos változásához, mely a lelki és fizikai önellátás ösvényére vitte őt, valamint célt és örömöt adott neki.
Az evangélium világos képet nyújtott számára az élete céljáról. Világos és értékes evangéliumi igazságok válaszolták meg a halandóság fontos kérdéseit, kezdve azzal a tudással, hogy „Isten a mi Mennyei Atyánk, és mi az Ő gyermekei vagyunk. […] Isten személyesen ismer és szeret bennünket.” Terve részeként „Mennyei Atya… számos ajándékot és útmutatót adott, hogy segítsen nekünk visszatérni az Ő színe elé”.
Ez volt az az áldás e férfi számára, amely ugyanúgy elérhető Isten minden gyermeke számára Jézus Krisztus evangéliumán keresztül.
Az élet célja
Mivel Jézus Krisztus visszaállította evangéliumát Joseph Smith prófétán keresztül, ezért „értjük az élet célját; azt, hogy kik vagyunk” – jelentette ki M. Russell Ballard elnök (1928–2023). Az egyháznak tett utolsó bizonyságában Ballard elnök, aki ekkor a Tizenkét Apostol Kvórumának az ügyvezető elnöke volt, ezt mondta:
„Tudjuk, ki Isten, és tudjuk, ki a Szabadító, mivel itt van nekünk Joseph, aki fiúként bement a ligetbe a bűnei bocsánatát keresve. […]
Ámulok azon – és biztos vagyok benne, hogy ezzel sokan vannak így közületek –, milyen áldás számunkra tudni azt, amit az életünk céljáról és arról tudunk, hogy miért vagyunk itt, minek a megtételére kellene igyekeznünk és mit kellene megvalósítanunk a mindennapi életünkben.”
Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának a tagjai számára ez a tudás magában foglalja Isten szabadításra vonatkozó „tökéletes tervének” a megértését. Ez a terv, mely a „boldogság nagy terveként”, a „megváltás terveként” és az „irgalom terveként” is ismert (lásd Alma 42:8, 11, 15), „elveszi az élet rejtélyességét és a jövőnk bizonytalanságát”. Ebben a tervben nélkülözhetetlen „Krisztus tana”, amely központi szerepet tölt be az élet céljában.
Mivel rendelkezünk az evangéliummal, tudjuk, hogy Isten gyermekei vagyunk, akik azért lettek a földre küldve, hogy próbára legyenek téve, csiszolódjanak, és felkészüljenek arra, hogy „előhozza[ssanak] a halottak feltámadása, a Bárány győzelme és dicsősége által” (Tan és szövetségek 76:39). Ismerjük a parancsolatokat, és elégséges útmutatást kaptunk ahhoz, „hogy különbséget tegy[ün]k jó és gonosz között” (2 Nefi 2:5). Tudjuk, hogy azért vagyunk a földön, hogy szeressünk és szolgáljunk. És tudjuk, hogy a Szabadító arra hív minket, hogy győzzük le a világot és segítsünk másoknak is hasonlóképpen cselekedni (lásd János 16:33; Tan és szövetségek 64:2), felkészülésként az Ő második eljövetelére.
Amikor Őrá összpontosítunk, akkor az, amit Joseph Smith úgy nevezett, hogy „a mi Urunk, Jézus Krisztus evangéliumának biztató hangj[a]”, megerősít minket a nehéz napokban, továbbá értelmet és célt hoz az életünkbe és mások életébe.
Every Knee Shall Bow [Minden térd meg fog hajolni]. Készítette: Dan Wilson. Másolatok készítése tilos!
Engedelmesség, áldások, öröm
Isten erkölcsi önrendelkezést adott nekünk, hogy felelősségre vonhatóak lehessünk a döntéseinkért (lásd Tan és szövetségek 101:78; 2 Nefi 2:16). A „minden dologban ellentét…” (2 Nefi 2:11) részeként Sátánnak meg van engedve, hogy megkísértsen bennünket az önrendelkezésünk helytelen használatára.
Ám az Úr Jézus Krisztus, „ismerve a csapásokat, melyek a föld lakóit érik” napjainkban, elhívta Joseph Smith prófétát, „szólt… hozzá a mennyből, és parancsolatokat ad[ott] neki” (Tan és szövetségek 1:17). Az a minta, ahogy az Úr kinyilatkoztatja parancsolatait és akaratát a prófétáinak, napjainkban is folytatódik Russell M. Nelson elnökkel – méghozzá ugyanezen okból. Isten arra vágyik, hogy ebben az életben boldogsághoz, a következő életben pedig celesztiális dicsőséghez vezessen minket.
Az Isten parancsolatai iránti engedelmességnek az Őiránta való odaadásunkból és szeretetünkből kell fakadnia. Maga az Úr Jézus Krisztus jelentette ki, hogy szeretni Istent „az első és nagy parancsolat” (lásd Máté 22:37–38). További értelmezéssel szolgált, amikor kijelentette: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok” (János 14:15).
Jutalommal jár az, ha szeretjük az Urat és betartjuk a parancsolatait. Ebben az adományozási korszakban arról beszélt, hogy „van egy törvény, amely… visszavonhatatlanul el lett rendelve a mennyben, amelyen minden áldás alapszik –
És amikor bármilyen áldásban részesülünk Istentől, az ama törvény iránti engedelmesség által történik, amelyen az áldás alapszik” (Tan és szövetségek 130:20–21).
Ha tehát a parancsolatai betartása által kimutatjuk az Úr iránti szeretetünket, annak az a legfontosabb következménye, hogy boldogságot és örömöt hozó áldásokban van részünk.
Tisztánlátást ad nekünk, ha a visszaállított evangélium és az újkori kinyilatkoztatás szemüvegén keresztül tekintünk az életre. Világosan látva isteni eredetünket és úti célunkat, tudjuk, hogy „azok a dolgok, amelyektől a halandó élet[ün]k a lehető legjobb lehet, pontosan ugyanazok a dolgok, amelyektől az élet[ün]k majd az egész örökkévalóságban a lehető legjobb lehet”.
Összefoglalás
Ott fejezem be, ahol elkezdtem: felidézem azt az évekkel ezelőtti, újonnan megtért egyháztaggal kapcsolatos élményemet Japánból. Saját szorgalma, valamint a misszionáriusok és az egyháztagok szorgalma által rátalált Jézus Krisztus visszaállított evangéliumára. Rátalálva az evangéliumra, felfedezte a célját is, ami kiszélesítette a látószögét. Rátalált a boldogság nagyszerű tervére is. A terv evangéliumi szövetségei iránti engedelmesség áldásokat és örömöt hozott neki, fizikailag és lelkileg is felemelve őt.
A Jézus Krisztus egyházában való tagságához vezető utazása lehetővé tette számára, hogy Jézus Krisztus tanújává váljon. Patrick Kearon elder a Tizenkét Apostol Kvórumából az ezt követő örömről beszélt:
„Köszönhetően Mennyei Atyánk szeretetteljes, mindegyik gyermeke számára megalkotott tervének, valamint Szabadítónk, Jézus Krisztus megváltó életének és küldetésének, mi lehetünk – és legyünk is – a legörömtelibb emberek a földön. Még amikor az élet viharai ostromolnak is bennünket ebben a gyakorta nyugtalan világban, mi egyre növekvő és maradandó örömöt és belső békességet táplálhatunk a Krisztusba vetett reménységünknek és annak köszönhetően, hogy megértjük, mi a saját helyünk a boldogság gyönyörű tervében.”
Hálámat fejezem ki Jézus Krisztus visszaállított evangéliumáért és bizonyságot teszek róla, beleértve azt a nagy boldogságtervet is, amely oly mélyen bele van ágyazódva. Arra kérlek, hogy vegyél az evangélium gyümölcseiből, és érezz nagyobb örömöt ebben az életben az örök élet felé vezető utazásod során.