Az Istennel kötött szövetségek felszabadítanak, nem korlátoznak

Ennél a pontnál nehogy megtévesszen minket Sátán! Korihór története a Mormon könyvében, az Alma 30-ban igen tanulságos.

Korihór, aki egy antikrisztus volt, kigúnyolta az embereket, amiért hittek atyáik és anyáik hagyományaiban. Azt mondta nekik, hogy „meg vagytok kötözve egy balga és hiábavaló reménység alatt”, és feltette nekik azt a kérdést, hogy „miért igázzátok le magatokat ilyen balga dolgokkal?” (13. vers).

Azt prédikálta, hogy nincs szükség Szabadítóra, mert a saját tehetségünk szerint boldogulunk és a saját erőnk szerint győzedelmeskedünk. Őrültnek és elmeháborodottnak nevezte a hívőket. Azt tanította, hogy látni kell, mielőtt az ember hinne. Azt prédikálta, hogy a halál a vég – tehát mindenki tegye azt, ami jólesik. (Lásd 13–28. versek.)

A papsági szertartásokról ezt mondta: „[N]em azt tanítom ennek a népnek, hogy kössék meg magukat azon balga szertartások… alatt, melyeket ősi papok fektettek le azért, hogy hatalmat és felhatalmazást bitoroljanak felettük, hogy tudatlanságban tartsák őket, hogy ne emelhessék fel a fejüket, hanem alábbvalókká tétessenek” (23. vers).

Nem látunk-e mi is hasonló tanításokat napjainkban?

• Nem gúnyolnak-e ki minket is hasonlóképpen, és neveznek bolondnak, amiért hiszünk a Szabadítóban?

• Nem mondják-e nekünk is, hogy őrültek vagyunk, ha olyasmiben hiszünk, amit még nem láttunk?

• Nem hallottuk-e már mi is azt, hogy ha Istenhez kötjük magunkat szertartásokon és szövetségeken keresztül, az korlátoz minket?

Fénykép © Steve Callahan | Dreamstime.com

A szövetséges kapcsolat felszabadít

Ugyanazokat a módszereket, amelyekkel Korihór élt, hogy félrevezessen számos nőt és férfit, most is alkalmazzák ellenünk. Korihórhoz hasonlóan a világ azt mondja nekünk, hogy a Szabadítóhoz kapcsolódni egyazon igában valójában „leigáz” és „gúzsba köt” minket, képtelenné téve bármiféle mozgásra és haladásra. Fel kell tehát fedeznünk a magunk számára, hogy az Istennel ápolt szövetséges kapcsolat felszabadít, nem pedig korlátoz! Benjámin király azt tanította, miszerint „nincs más elnevezés, mely által szabaddá tétethetnétek”. Majd hozzátette, hogy „ezért szeretném, ha magatokra vennétek Krisztus nevét” (Móziás 5:8).

A szövetségeket megtartókat megáldja Isten hatalma. Szövetségeink megtartása felszabadít, felvértez, és békességet hoz nekünk. Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „Az Istennel kötött szövetségek megtartásának a jutalma mennyei hatalom – olyan hatalom, amely megerősít minket, hogy jobban bírjuk a próbatételeinket, kísértéseinket és szívfájdalmainkat. Ez a hatalom megkönnyíti az utunkat. Akik Jézus Krisztus magasabb törvényei szerint élnek, hozzáférnek az Ő magasabb hatalmához. Vagyis a szövetség megtartói jogosultak egyfajta különleges megnyugvásra, amely az Istenhez fűződő szövetséges kapcsolatukon keresztül érkezik el hozzájuk.”

Tudom, hogy ez igaz.

Amikor azt választom, hogy az Istennel kötött szövetségeim révén a Szabadítómhoz, Jézus Krisztushoz kötöm magam, akkor „mindenre [lesz] erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít” (Filippibeliek 4:13). Az lett a szövetségeim megtartására tett – habár tökéletlen – erőfeszítéseim jutalma, hogy egyre inkább képes vagyok megtenni azt, ami a feladatom. Megáldattam a szolgálatra való nagyobb képességgel. Megáldattam az ahhoz szükséges sugalmazással, hogy oly módon végezhessem az Úr munkáját, ahogyan azt Ő szeretné. Az Úrba vetett hittel abban az áldásban volt részem, hogy derűlátóan nézhetek szembe a kihívásaimmal. Isten hatalma az, ami megkönnyíti az utamat – még ha ez az út hegynek felfelé vezet is!

Azonban gyakorolnunk kell az önrendelkezésünket ahhoz, hogy hozzáférhessünk ehhez a hatalomhoz. Amint azt a tanácsosom, Anette Dennis nővér tanította: „Ha önrendelkezésünket használva úgy döntünk, hogy szövetséges kapcsolatra lépünk [Istennel], kifejezzük Neki, hogy szeretnénk, ha még inkább része lenne az életünknek, és hajlandóak vagyunk megfizetni a szövetséges kapcsolattal járó fokozott hatalom és kiváltságok árát.”

Ezt a hatalmat akkor nyerjük el, amikor a szövetség ösvényén járunk, mely visszavisz mennyei otthonunkba. Amikor megkeresztelkedünk és konfirmálnak minket, rálépünk a szövetség ösvényére. Az Úr házában aztán még teljesebben lépünk rá. A Segítőegylet Általános Elnökségeként arra vágyunk, hogy minden nővérünk hozzáférhessen az Istennel való szövetséges kapcsolat felszabadító áldásaihoz, beleértve Isten hatalmát is, mely elérhető azok számára, akik szövetségeket kötnek és tartanak meg, és az Úr házában hódolnak.

Nelson elnök ezt tanította: „Minden, amit a templomban tanítanak – a tanítások és a Lélek révén is –, gyarapítja azt, amit Jézus Krisztussal kapcsolatban megértünk. Az Ő elengedhetetlen szertartásai Őhozzá kötnek bennünket szent papsági szövetségeken keresztül. Majd pedig, midőn megtartjuk a szövetségeinket, Ő felruház bennünket az Ő gyógyító, megerősítő hatalmával.”

Annak az áldása, hogy részesüljünk Isten hatalmából, azon múlik, hogy szövetségeket kötünk Istennel a papsági szertartásokban való részvétel által, melyek Ővele kötnek igába minket.

Elnökségként arra törekszünk, hogy segítsünk mindegyik nővérnek szövetséges kapcsolatra vágyni és azt kialakítani Mennyei Atyával és Jézus Krisztussal. Szeretnénk látni nővéreinket felruházva az Úr házában, megnyitva ezzel a kaput a lelki kiváltságok és felmagasztosulás előtt, szertartások és szövetségek által a Szabadítóhoz kötve és felvértezve. Megígérjük, hogy amikor szövetségeket kötsz és megtartod azokat, megáldatsz majd azzal a felszabadító hatalommal, mely a szövetségeket megtartók rendelkezésére áll.