Felmentett ember nem vén ember – A tartalmas szolgálat korfüggetlen

Beck nővér szerint az, hogy már nincs hivatalos egyházi vagy civil megbízása, több időt hagy neki a gyermekekre, a barátokra és a csendes szolgálatra. „Mindig is jobban hasonlítottam Ammonra, mint Moróni kapitányra – jegyzi meg ezzel kapcsolatban. – Hadd gondozzam csak a juhokat!” (Lásd Alma 17:25.) Hosszú évekig nem volt olyan, hogy ne lett volna beosztva az ideje, így most örül annak, hogy elugorhat enni az unokákkal, beszélgethet a régi barátaival, tornázhat az edzőteremben, valamint kiélvezheti a megsokasodott szabadidejét.

Beck nővér számára az édesapja, William Grant Bangerter is példakép. „Édesapám azt mondogatta, hogy nem akar lemaradni semmiről, amit a halandóság nyújthat. Beleértve azt is, hogy idősödik. Miután általános felhatalmazottként, templomelnökként, pecsételőként és más elhívásokban is szolgált, felkérték, hogy legyen az egyházközségében családtörténeti tanácsadó.”

Bangerter fivér akkoriban már a 80-as éveiben járt, és nem értett a számítógépekhez. „Meg kellett tanulnia – magyarázza Beck nővér. – Megkért egy diakónust az egyházközségéből, hogy segítsen neki. Ezután ketten megtanították a többi diakónusnak, hogyan végezzenek családtörténeti kutatást. A diakónusok ezt követően megtanították rá az egyházközség többi áronipapság-viselőjét. Idővel több mint 10 000 nevet vittek el a templomba.”

Beck nővér és a férje, Ramon, arra összpontosítanak, ami előttük van, nem pedig arra, ami mögöttük. „Nem sokat beszélünk arról, hogy miket tettünk eddig. Sok a teendőnk. Most nincs úgy beosztva az időnk, miénk a döntés – vázolja Beck nővér. – Amikor valaki megemlíti nekünk, hogy »leküldték a pályáról«, azt szoktuk mondani: »Most már a te kezedben van a döntés: ott maradsz a korlátnál nézőnek, vagy újabb pályát keresel magadnak.« A legtöbb korlát amúgy is mesterséges. Szolgálat, barátság, család, szolgálattétel – egyiknek sincsenek semmiféle határai.”

Kamaszok és kapcsolódás

Beck nővér szerint az egyik legjobb módja a hasznosság megőrzésének az, ha az ember megtalálja a kellő kapcsolódást a családjában vagy egyházközségében lévő fiatalokkal. Idetartozhat a kedvenc zenéjük, érdeklődési körük vagy szokásaik megismerése. A fiataloknak javára válhat, ha kapcsolatba kerülnek olyasvalakivel, aki meghallgatja őket, megosztja a tapasztalatait, és hosszú távú szemléletmódot nyújt.

A tizenéveseket és a nyugdíjasokat több különböző közösségi programon is össze lehet hozni. Az idősebbek kötetlenül is tölthetnek időt a fiatalokkal a saját tágabb családjukban vagy az egyházközségükben, ami mindkét csoport javára válik.

„Van egy idősebb ember az egyházközségemben, aki el szokott jönni a középiskolai kosárlabda- és focimeccseimre – meséli Kimball Carter. – Ráadásul még helyettesítő ifjúsági hitoktató is a térségben. A srácok kedvelik, mert sokat kérdez, de nem erőlteti a jótanácsokat. Még a zenénket is hallgatja, és ismer néhányat a legújabb előadók közül. Nem is ifjúsági vezető, egyszerűen csak egy szomszéd. A családomon kívül szerintem ő a legnagyobb rajongóm.”

Szolgálati lehetőségek keresése

Steven Fox korábbi misszióelnök azt hangsúlyozza, hogy a korunktól és a körülményeinktől függetlenül számos lehetőség adódik a szolgálatra: szervezetten és kötetlenül, nagyban és kicsiben, egyénileg és civilek közt. A lényeg az, hogy az emberek kövessék az Úr parancsolatát: „buzgón munkálkodjanak a jó ügyben, és tegyenek meg sok dolgot saját szabad akaratukból, és vigyenek véghez sok igazlelkűséget” (Tan és szövetségek 58:27).

Fox fivér azt mondja, hogy miután felmentették misszióelnökként, úgy érezte, hogy érzelmi és lelki értelemben „nem találja a helyét”. Nagy váltás volt egy sokat követelő elhívás után hirtelen feladatok nélkül maradni.

Azt mondja: „Most rajtam múlik, hogy önállóan megvalósítsak dolgokat, ahelyett, hogy a misszióm napi szükségleteivel tölteném ki a naptáramat. Ez már nem egy elhívásról szól; inkább arról szól, hogy körülnézünk, hogy meglássuk a szolgálati lehetőségeket.”

F. Melvin Hammond, nyugalmazott általános felhatalmazott hetvenes szerint a valódi szolgálattétel mindig is e lehetőségek kereséséről szólt. Még 91 évesen is szolgál a templomban, havonta egyszer tanít az elderek kvórumában, és mindig képben van a helyi és országos sportcsapatok terén, hogy megtalálja a közös témákat az egyházközsége fiatalabb férfijaival folytatott beszélgetésekhez.

Ismeri az összes szomszédját, és gyakran meg is látogatja őket. Igyekszik követni a Szabadító példáját, aki időt szakított a legkülönfélébb körülmények között élő emberekre. „Szeretem meglátogatni az embereket, függetlenül a helyzetüktől vagy az evangélium iránti hűségüktől – mondja Hammond elder. – Az egyik szomszéd alkoholizmusból épült fel, egy másik már évek óta nem jár istentiszteletre, a harmadiknak demenciája van, a felesége pedig meg szokott kérni, hogy üljek a férje mellett, amíg ő elintéz ezt-azt. Mindketten szeretjük a westerneket, úgyhogy együtt nézzük őket.”

Egyszer az egyik esti templomi szolgálata után Hammond elder megállt egy gyorsétteremben. Beszédbe elegyedett az egyik dolgozóval, aki éppen az asztalokat takarította. A dolgozó megkérdezte Hammond eldert, hogy miért van öltönyben. „Beszéltem neki a templomról – idézi fel Hammond elder. – Több mint fél órán át beszélgettünk. Nem tudom, hogy közelebbről is megismerkedik-e majd az egyházzal, de azt már tudja, hogy van valaki, aki nem csupán konyhai kisegítőként tekint rá.”

Hammond elder felesége, Bonnie, két évvel ezelőtt hunyt el. Bár Hammond eldernek szörnyen hiányzik, úgy döntött, hogy a halála évfordulóján kedveskedik valamivel a szomszédainak. A családtagjaival olyan kártyákat készítettek a szomszédaiknak, amelyek erre az évfordulóra utaltak. A kártyákon egy ínycsiklandó süti képe szerepelt, valamint a következő szavak: „Mindig megédesítette az életemet.” Hammond elder mindegyik kártyához mellékelt egy zacskó édességet. Így indokolja ezt: „Szeretném, ha a szomszédaim tudnák, mennyire szeretem a feleségemet, és hogy nagyon várom, hogy együtt tölthessem vele az örökkévalóságot.”

A másoknak nyújtott szívből jövő szolgálattétel, bátorítás és felemelés nem igényel hivatalos egyházi elhívást. A korunktól és körülményeinktől függetlenül mindannyiunkat elhívtak az efféle krisztusi szolgálatra.