A türelmes kitartáshoz vezető utam

A szerző fényképét készítette Shaun Sutton

Amikor 2016-ban hazatértem a Fülöp-szigetek déli részére, miután északon becsülettel leszolgáltam a missziómat, már nagyon vártam, hogy a Brigham Young Egyetem hawaii kampuszára járjak, és megtapasztalhassam az összes többi kalandot is, amelyek a fiatal felnőttekre várnak.

Hirtelen azonban elkezdtem fogyni. Az orvos pajzsmirigytúltengést állapított meg. Megijesztett, amikor felvázolta, hogy mivel járhat, ha nem kezeltetem a betegséget.

Ám a testem a kezelés ellenére is elkezdett megváltozni. A szemem kidülledt és nagyon lesoványodtam. A külsőm miatt kerültem a fényképezőgépeket, de még a tükröket is.

Aztán a gyógyszeres kezelés lassan elkezdett használni. Három évvel később azonban egy második kórt állapítottak meg nálam: egy depressziós zavart. Ez a két betegség megfosztott az önbizalomtól. Nehezemre esett kikelnem az ágyból, hogy eljárjak az órákra, és úgy éreztem, képtelen vagyok az egyházban szolgálni.

Dühös voltam, amiért Isten megengedte, hogy ez megtörténjen. Azon tűnődtem, vajon miért kellene teljes szívemből és lelkemből szolgálnom, ha ez csak próbatételeket eredményez. Vigaszt merítettem azonban Jeffrey R. Holland elnök, a Tizenkét Apostol Kvóruma ügyvezető elnökének a szavaiból: „Az összetört csontokhoz és szívekhez hasonlóan, az összetört elmék is gyógyíthatók.” Sírtam, amikor meghallottam ezeket a szavakat. Az én elmém össze volt törve, és gyógyulásra volt szüksége.

Hithű családban nőttem fel, és a Mennyei Atyába és Jézus Krisztusba vetett hitem a fájdalom és a bizonytalanság ellenére is sértetlen maradt. Fokozatosan elfogadtam az új körülményeimet és alkalmazkodtam hozzájuk.

Most, nyolc évvel később, már nem lassítanak le a betegségeim. Elfogadtam őket az élet részeként. Egésznek érzem magam. Képes vagyok szolgálni és teljes életet tudok élni, habár az egészségügyi kihívások talán az egész életemet végig fogják kísérni. Megtanultam, hogy a türelmes kitartás a halandóság részét képezi (lásd Tan és szövetségek 121:7–8). Megtanulom kiinni a keserű poharamat, és erősnek maradni.

Jelenleg egy MI-cég személyzeti osztályán dolgozom, és esténként online órákat veszek a Brigham Young Egyetem–Pathway Worldwide keretében. Már nem teszem fel a kérdést, hogy „Miért én?”, helyette elkezdtem azt kérdezni, hogy „Mit tanulhatok? Hogyan válhat javamra ez a tapasztalat?”

Visszatekintve már látom, hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus mindvégig velem voltak. Tudom, hogy miközben tovább megyek előre, kiben bízhatok (lásd Példabeszédek 3:5–6; 2 Nefi 4:34).