Ki töltötte fel a medencét?

Illusztrálta: David Miles

Amikor Kenyában szolgáltam, egyszer a társammal lekéstük a Nairobiból hazafelé tartó buszt, így aztán úgy döntöttünk, hogy a következő buszra várva mindenkivel megosztjuk az evangéliumot, akit csak láttunk. Több mint 400 emberrel beszélgettünk.

Az egyikük Benard volt, aki egy közeli építkezésen dolgozott. Adtunk neki egy Mormon könyvét. Megkértük, hogy naponta olvasson belőle, majd kérdezze meg Istent, hogy mindaz igaz-e.

Négy hónappal később engem áthelyeztek Nairobiba. Az első ottani úrvacsorai gyűlésemen megláttam Benardot. Időközben megkeresztelkedett, és elrendelték az ároni papságba.

Izgatottan hívott minket, hogy látogassuk meg az otthonát, és tanítsuk a feleségét, Megant. Amikor Megannel találkoztunk, mellbe vágott a hatalmas hite. Amikor azért imádkozott, hogy megtudja, igaz-e az üzenetünk, Isten megválaszolta az imáját.

Megkértük Megant, hogy a következő vasárnap keresztelkedjen meg. Csakhogy azon a héten Nairobi városa bejelentette, hogy 10 napra elzárják a vizet! Megan szombaton tartott keresztelési interjúja után a társammal azért imádkoztunk, hogy másnap megtarthassuk a keresztelőjét.

Böjtöltünk, tanácskoztunk a vezetőinkkel, és különféle módokon igyekeztünk vizet szerezni – mindhiába. Aznap este ettől függetlenül felkészültünk a másnapi keresztelőre. Aztán letérdeltünk, és ismét imádkoztunk. Késztetést éreztünk, hogy egy locsolócső egyik végét a gyülekezeti ház konyhájának a csontszáraz csapjára erősítsük, a másik végét pedig tegyük a keresztelőmedencébe. Elmondtunk még egy imát, bezártunk, és elindultunk haza.

Másnap reggel, amikor elmentünk a gyülekezeti házba, megdöbbenésünkre a medence tele volt vízzel! Megnéztük a konyhai csapot, de továbbra sem jött belőle víz. A gyülekezetből senki nem tudta, hogyan lett tele a medence.

Megan aznap megkeresztelkedett. Az egész egyházközség eljött, hogy tanúja legyen a keresztelőjének, és üdvözölje őt az egyházban. A csap száraz maradt – nem úgy, mint a hálatelt emberek szeme.

Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „Az Úr hasonlóképpen fog megáldani benneteket csodákkal, ha hisztek Őbenne, »semmiben nem kételkedve« [Mormon 9:21]. Végezzétek el a csodák keresésének a lelki munkáját.” Tudom, hogy mivel a társammal elvégeztük a fizikai és a lelki munkát – imádkoztunk, különféle lehetőségeket próbáltunk ki, és követtük a lelki késztetéseket –, tanúi lehettünk az Úr csodájának.