Apostoli szolgálattétel – a munka, melyet senki más nem végezhet el

Minden egyes apostol egyedi tehetségekkel és tapasztalatokkal gazdagítja a megbízását. Mindegyikük elismeréssel övezett szakmai pályát futott be. Mindegyikük különbözik a személyiségében és a hangvételében, mégis vannak közös tulajdonságaik. Boldogok, derűlátók, a társaságuk pedig megnyugtató. Akik találkoznak Jézus Krisztus egyik apostolával, gyakran találják lenyűgözőnek az udvariasságukat és az őszinte hitelességüket.

Sugárzik az apostolokból valami sürgető késztetés arra, hogy elvégezzék a feladataikat – egy arra irányuló lendület, hogy áldást nyújtsanak, vigaszt hozzanak és tanúságot tegyenek.

„Már három évtizede van részem abban a megtiszteltetésben és kiváltságban, hogy Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza Tizenkét Apostol Kvórumának a tagjaival lehetek – mondta Jeffrey R. Holland elnök, a Tizenkettek Kvóruma ügyvezető elnöke. – Ezen férfiak mindegyike, kivétel nélkül, segített nekem Jézus Krisztus jobb tanítványává válni.

Amikor nemrég összegyűltünk a kvórum egy csoportképének az elkészítése alkalmából, hatalmas hálát éreztem, amiért a része lehetek Jézus Krisztus ősi és újkori tanítványai ezen folytatódó rendjének.

A nevek és az arcok… ebben a kvórumban idővel változnak, de az, ami elengedhetetlen, megmarad: minden egyes apostol elfogadta azt a megbízást, hogy Krisztus nevének a különleges tanúja legyen az egész világon [lásd Tan és szövetségek 107:23]. Soha senkinek nem adathatott édesebb munka, sem pedig kiválóbb csoportja a férfiaknak, akikkel elvégezhetné azt.”

„A Szabadító iránti hála érzése árasztott el ma, amikor két különleges helyszínen is az Ő áldozata járt a gondolatainkban – mondta Dieter F. Uchtdorf elder, miközben 2023-ban szent helyszíneket járt be Izraelben. – Meglátogattuk a… kerti sírkamrát…, ahova Krisztus testét helyezhették…

Meglátogattuk azt a területet is, amelyet többen a Gecsemáné kertjével azonosítanak. Miközben az évszázados olajfák között sétáltunk, olyan szentírásverseket hallgattunk, amelyek a Szabadító értünk – a kertben és a kereszten – hozott fennkölt áldozatáról szólnak.

Jézus Krisztusnak a Gecsemáné kertjében és a kereszten átélt gyötrelmei megérdemlik a teljes tiszteletünket és maradéktalan áhítatunkat. Hasonlóképpen ehhez, a keresztre feszítését követő harmadik napon bekövetkező csodálatos események is megérdemlik, hogy ámulat és örök hála övezze őket a szívünkben és az elménkben.

Krisztus tanítványaként abban az áldásban van részem, hogy kijelenthetem a bizonyságomat arról, hogy Ő él!”

Az Úr iránti áhítatról szóló közösségimédia-bejegyzésében Gerrit W. Gong elder így buzdított: „Beszéljünk mindig melegséget és áhítatos hálát tanúsítva Isten munkája és dicsősége, valamint Jézus Krisztus érdemei, irgalma és kegyelme, illetve az Ő engesztelő áldozata iránt.”

„Az Úrnak hosszú időbe telik egy apostol kitanítása – fogalmazott Russell M. Nelson elnök. – Amikor az adott férfi elhívást kap a Tizenkettek közé, az Úr azt várja, hogy valamiképpen különleges legyen az, amit ez a férfi hozzátesz.”

Minden egyes apostol ösvényén ott várakoznak a próbatételek – „a bátorság és a türelem vizsgái” –, mindig önvizsgálatra késztetve, néha pedig az életüket is veszélyeztetve.

„Mindig van próbatétel – mondta Nelson elnök az Úr szolgálatában végzett munkát jellemezve. – Hajlandó vagy nagyon nehéz dolgok megtételére? Ha megmutatod, hogy hajlandó vagy megtenni a te részedet, Ő segíteni fog neked.”

Ausztráliai egyháztagokhoz szólva Cook elder bepillantást nyújtott a saját tapasztalataiba, amikor elmondta, hogy a Tizenkét Apostol Kvórumának a tagjai pont olyan felkészületlennek és alkalmatlannak érezték magukat, amilyennek olykor az egyházközségi vezetők is érzik magukat. Így fogalmazott: „Apostolnak lenni – az Úr szolgálatában lenni – nagyon alázatra késztető.”

Újonnan elhívott apostolként Neil L. Andersen elder annak idején arról beszélt, hogy bár alkalmatlannak érzi magát és alázat tölti el, vigaszt jelent számára, hogy az Úr legalább egyvalamivel megáldotta, ami alkalmassá teszi őt erre: „[A] Szentlélek hatalma által tökéletesen és biztosan tiszta tudással rendelkezem arról, hogy Jézus a Krisztus, Isten Szeretett Fia.”

„Megkérdezték, milyen érzés a legújabb apostolnak lenni” – mondta Patrick Kearon elder a Tizenkettek Kvórumába való elhívása utáni napon.

Erre a következő választ adta: „Ott volt bennem minden elképzelhető érzelem, és tudom, hogy ez jóval meghaladja az erőmet. De segítségért fogok fohászkodni. Maradéktalanul hiszek egy szerető Mennyei Atyában és az Ő Fiában, a Szabadítónkban. És tudom, hogy Ők segíteni fognak. És számítok rá. És minden tőlem telhetőt meg fogok tenni azért, hogy idővel olyasféle apostollá váljak, amilyet talán most is elképzeltek magatoknak.

Így hát a mai napon, amikor az elhívás után 24 órával még azzal küszködöm, hogy felfogjam mindezt, ha éppen olyan napotok van, amikor úgy érzitek, hogy a legvadabb elképzeléseiteket is meghaladja az, amennyire meg kell feszülnötök…, nos, akkor én is pont ott tartok, ahol ti.”

Követek a világban

A Tan és szövetségek 107:23-ra utalva, melyben az Úr elhívja a tizenkét apostolt, hogy „Krisztus nevének különleges tanúi [legyenek] az egész világon”, Nelson elnök megjegyezte: „A Tizenkettek minden egyes tagja az egész világ számára apostol. Tanulnia kell a világ minden részéről, ahogy az emberekről, a nyelvekről és a történelemről is.”

Munkájuk átfogja a földkerekséget. Államfőkkel, helyi méltóságokkal, a médiával, valamint az egyház tagjaival találkoznak, nyilvános és nem nyilvános alkalmakkor egyaránt. A munka olykor sok időt igényel és megerőltető. Az Úr Jézus Krisztus követeiként az életük már nem a sajátjuk.

Tavaly, egy szorosan betáblázott, 12 napos, hat európai országot érintő nemzetközi szolgálattételi körút során – amikor alvásra gyakran csak az egyes országok közötti éjszakai repülőutak során adódott alkalom –, D. Todd Christofferson elder kormányzati vezetőkkel, teljes idejű misszionáriusokkal és helyi egyháztagokkal találkozott.

Kiemelt figyelem kísérte a horvát kulturális és médiaügyi miniszter asszonnyal folytatott megbeszélését, mely során felajánlotta az egyház támogatását a háború sújtotta Ukrajnából az országba özönlő számos menekült megsegítésében. „[A]zt tapasztaltuk, hogy nagyon sokféleképpen… működhetnénk együtt, különösen a nagy szükséget szenvedők [megsegítésében]” – jelentette ki Christofferson elder.

Tavaly egy több afrikai országot felölelő, kilencnapos utazás során Gary E. Stevenson elder ellátogatott a tanzániai Dar es-Salaamban található Makuburi Egészségügyi Központba is, ahol az egyház a központ bővítésében segédkezik. „Amikor látjuk azt a szolgálatot, amelyben itt az anyákat és gyermekeket részesítik – mondta Stevenson elder –, az megérinti a szívünket.”

Megünneplendő az egyház kambodzsai jelenlétének a 30. évfordulóját, Renlund elder találkozott az ország miniszterelnökével, akit „figyelemre méltó embernek” nevezett.

Renlund apostol, aki korábban szívgyógyász volt, tájékoztatta a miniszterelnököt, hogy Jézus Krisztus egyháza közel 2,2 millió dollárt adományoz egy szívgyógyászati központ építésére Sziemreap városában, Phnompentől mintegy 320 kilométerre északra, hogy jobb egészségügyi ellátásban részesüljenek azok, akik heveny koszorúér-szindrómában szenvednek, amiben a miniszterelnök nagybátyja is elhunyt.

„Abban a kiváltságban volt részem, hogy egyháztagokkal, vezetőkkel és misszionáriusokkal lehettem Mongóliában – Ulánbátorban –, valamint Japánban Hirosimában, Fukuokában, Szapporóban és Tokióban” – mondta Ulisses Soares elder, miután 2024-ben ellátogatott az Ázsia Északi Területre. Az apostol így jellemezte ezeket a találkozókat: „Minden gyűlésen és személyes kapcsolatfelvétel során éreztem azt a hihetetlen szeretetet és hitet, melyet ezek az emberek az Úr iránt tanúsítanak. Csodálatos megtéréstörténeteik mélyen megérintettek, miközben megerősítették a bizonyságomat Jézus Krisztusról és az Ő visszaállított evangéliumáról a földön. […]

Micsoda áldás volt számomra, hogy éreztem az Úr Lelkét és az Ő szeretetét Krisztus e nagyszerű tanítványai között ezekben az országokban!”

Az apostolok egyik kulcsfontosságú feladata kitárni az evangélium ajtaját a különböző országokban: „A Tizenkettek azért küldetnek ki, rendelkezvén a kulcsokkal, hogy Jézus Krisztus evangéliumának hirdetése által megnyissák az ajtót” (vö. Tan és szövetségek 107:35).

Nelson elnök a Tizenkettek tagjaként megtapasztalta, hogy az evangélium ajtaja más-más módon nyílik meg. Néha a Lélek addig munkálkodott egy kormányzati vezetőn, amíg „elkezdte megváltoztatni a velünk kapcsolatos gondolatait” – mondta Nelson elnök. Egy másik alkalommal egy olyan férfit, aki nem volt hajlandó az egyház vezetőivel beszélni, elmozdították a hivatalából, és az Úr adott „egy férfit, akivel beszélhetünk”. Nelson elnök elmondása szerint mindegyik esetben „ugyanaz volt [a mennyből jövő] üzenet: »Dolgozzatok teljes szívvel! […] Vállaljátok a kockázatokat! Aztán amikor már nem tudtok továbbmenni, én segíteni fogok nektek.«”

Az apostolok elmondása szerint a munkájuk akkor örömteli, amikor megtalálják az egyensúlyt a nagy csoportok megszólítása és az egyénnek nyújtott szolgálattétellel járó emberpróbáló követelmények között. Meglátogatják az egyháztagokat az otthonukban, hogy áldást adjanak, kifejezzék a hálájukat, vagy szükség szerint tanácsot adjanak nekik.

Bednar elder szerint: „Az Úr egy megszabott időben elküldi a Tizenkettek Kvórumának egyik tagját egy-egy adott helyre, ahol találkozunk hithű utolsó napi szentekkel és másokkal is, akik gyakran éppen küszködnek, esetleg megnyugvásra és vigaszra van szükségük. Ezeket az érintkezéseket Isten vezényli.”

Olykor a szolgálatuk nagyon is nyilvános – például amikor Stevenson elder részt vett Kenyában, Nairobiban, egy kiemelt sajtótájékoztatón, amelyet élőben közvetített az országos televízió. „Egy kérdés, mely felmerülhet… az önök gondolataiban, hogy mi is az az apostol – mondta Stevenson elder a közvetítés során. – Mi… elhívást kapunk arra, hogy menjünk el a világ nemzeteihez, és tegyünk tanúságot Jézus Krisztusnak, az élő Isten Fiának az isteni Fiúságáról.”

„Minden Őróla szól – mondta Dieter F. Uchtdorf elder. – Őt képviseljük. Mindez Istenről és az Ő nagyságáról szól, valamint arról, hogy mily fontos Ő a gyermekei boldogságához.”

Az apostolok munkája olykor szinte szó szerint karnyújtásnyira van. Bednar elder egy nap éppen a háza tetejét javította, és elment egy helyi boltba, hogy vegyen néhány kelléket. Munkaruházatot viselt: hétköznapi nadrágot és cipőt, pólót és baseballsapkát.

„Odajött hozzám egy férfi, miközben a boltban válogattam, és azt mondta: »Bednar elder! Nem működik ám az álruha!« Nevettünk, majd megkérdezte: »Feltehetek esetleg egy kérdést?«

»Hát, pont ezért vagyok itt« – feleltem.

»Ezt hogy értsem?« – kérdezett vissza kíváncsian.

Azt mondtam neki, »azért vagyok itt, mert Isten jól tudta, hogy találkozni fogunk egymással ebben a boltban, és hogy van valami, amit meg akarsz kérdezni. Úgyhogy bátran tedd fel a kérdésedet.«

Nagyjából negyedórán át beszélgettünk a polcok között, és megpróbáltam segíteni neki megtalálni a választ a kérdésére. Vajon csupán véletlen egybeesés volt, hogy a helyi boltban találkoztam ezzel a jóravaló emberrel? Vagy netán ezt az eseményt isteni módon egy szeretetteljes Szabadító szervezte meg, aki… válaszolt egy hithű ember – egyetlen ember – aggodalmaira?

Hiszem, hogy az Úr munkájában nincs olyan, hogy véletlen. A lelkek értéke nagy Isten szemében.”

Az Úrba vetett hittel fogadni a kihívásokat

Napjaink apostolai kiterjedt és összetett gondokkal néznek szembe. Sugalmazásra törekednek abban, ahogy egy több mint 17 millió, olyan egyháztagból álló világméretű közösséget tanítanak és részesítenek szolgálattételben, akiket különféle kihívások tesznek próbára, mint amilyenek a politikai zavargások, a pornográfia, a közösségi média kérlelhetetlen nyomása vagy a gazdasági bizonytalanság. A nemzetek közötti ellentétek megzavarják a munkát. A hagyományos értékek kikopása kihívást jelent a társadalmi egyensúlyra.

A Tizenkettek tagjai higgadtan állnak a feladataikhoz, miközben lelkesen építik a hitüket egy egyre hitetlenebb világban.

„Nyilvánvalóan az Úr hatalma ösztökéli az egyház vezetőit, …sürgetéssel noszogatva őket – mondta M. Russell Ballard elnök (1928–2023), a Tizenkét Apostol Kvóruma ügyvezető elnöke. – Amit mindannyiunknak meg kell kérdeznünk magunktól, a következő: »Tartjuk a lépést [a vezetőinkkel]?« Mindegyikünknek fel kell készülnie e kérdés megválaszolására. Biztosíthatlak benneteket, hogy a Tizenkét Apostol Kvórumában ez jelentős megbeszélések tárgyát képezi. […] Ez nem a pihenés ideje, és nem is az elhívásainkban való henyélésé. […]

Fel kell készülnünk, hogy lépést tartsunk a vezetőinkkel, minden öles lépésüket a sajátunkkal követve.”

„Jézus Krisztus követőiként arra törekszünk, hogy olyanná váljunk, mint a Szabadítónk, és mindenben, amit teszünk, az Ő példáját kövessük – jelentette ki Uchtdorf elder. – Attól a pillanattól fogva, hogy rálépünk a tanítványság ösvényére, Istentől érkező látható és nem látható áldások kezdenek érni bennünket.

Nem számít, hol vagyunk, ti is és én is járhatunk ma a tanítványság ösvényén. Legyünk alázatosak, imádkozzunk Mennyei Atyánkhoz teljes szívünkből, és fejezzük ki az aziránti vágyunkat, hogy közel kerüljünk Hozzá és tanuljunk Tőle.”