Nyomtatásban nem jelenik meg
Új kezdet – Hogyan változtatta meg az életemet a bűnbánat öröme
A szerző Francia Polinéziában, Tahitin él.
Egyáltalán nem terveztem megkeresztelkedni, de minden megváltozott, amikor a bűnbánat ajándékáról hallottam.
Amikor 16 éves voltam, Anyu megengedte, hogy találkozzak a misszionáriusokkal, de közölte, hogy soha nem keresztelkedhetek meg. Ezen jót nevettem. Felesleges volt ilyet mondania nekem. Magamtól is tudtam, hogy nem akarok megkeresztelkedni.
Először csak az udvariasság kedvéért találkoztam a misszionáriusokkal: az egyik barátom megkérdezte, hogy szeretnék-e beszélgetni velük, én pedig igent mondtam, mert nem akartam megbántani.
Aztán továbbra is találkozgattam a misszionáriusokkal, de nem vettem komolyan a tanításaikat, mert tudtam, hogy a keresztelkedés nálam úgyis ki van zárva.
Böjt és csoda
Amikor a misszionáriusok végül megkértek, hogy keresztelkedjek meg, azt mondtam, hogy Anyu nem engedi. A barátom apja azt javasolta, hogy böjtöljünk, és kérjük meg Mennyei Atyát, hogy segítsen megenyhíteni Anyu szívét.
Nem voltam meggyőződve arról, hogy a böjt meg fogja változtatni Anyu szívét, de rábólintottam. A barátom családja, a misszionáriusok és jómagam mind azért böjtöltünk, hogy Anyu beleegyezzen a keresztelkedésembe.
Nem sokkal a böjtünk után együtt vacsoráztunk Anyuval. Teljesen váratlanul odafordult hozzám, és azt mondta: „Tudod, ha meg akarsz keresztelkedni, az a te döntésed.”
Nem akartam hinni a fülemnek.
Anyu megismételte: „Megkeresztelkedhetsz.”
Teljesen elhűltem. Innentől nem hivatkozhatok Anyura, ha kifogást keresek, hogy miért nem keresztelkedem meg. Muszáj lesz önálló döntést hoznom! Elkezdtem hát minden lehetőségre nyitottan hallgatni a misszionáriusokat.
Az újjászületés esélye
Amikor elkezdtem igaz szándékkal hallgatni a misszionáriusi tanításokat, elkezdtem érezni Isten szeretetét, mely békés és megerősítő érzéseként érkezett. Az Őiránta érzett szeretetem miatt nem tudtam elviselni annak a gondolatát, hogy tisztátalan legyek Őelőtte. Hajlandó voltam mindent feladni, ami nem állt összhangban Isten parancsolataival.
Emlékszem, azt gondoltam magamban: Bárcsak újra tudnám élni az életemet!
Így amikor a barátom mellékesen megjegyezte, hogy a keresztelkedés olyan, mint egy újjászületés (lásd Móziás 27:25), alig tudtam visszafojtani az izgatottságomat. Tudtam, hogy mit kell tennem.
Megkeresztelkedtem, azóta pedig már missziót szolgáltam Kanadában, hogy segítsek másoknak is rátalálni arra az örömre, amelyet jómagam megtaláltam Jézus Krisztus evangéliumában.
A mindennapi bűnbánat öröme
A keresztelkedésemkor érzett öröm nem egy egyszeri érzés volt. Még mindig érzem ezt a békés, tiszta érzést minden alkalommal, amikor megbocsátásért imádkozom.
Russell M. Nelson elnök ezt tanította:
„Nincs semmi, ami felszabadítóbb, nemesítőbb vagy létfontosságúbb lenne egyéni fejlődésünk szempontjából, mint a bűnbánatnak szentelt rendszeres, napi figyelem. A bűnbánat nem egy egyszeri esemény, hanem egy folyamat. […]
Engedjük a Szabadítónak, hogy önmagunk legjobb változatára formáljon minket.”
A mindennapi bűnbánat oly sok örömöt hoz nekem! Békességet érzek, mert tudom, hogy Isten szeret engem, noha tökéletlen vagyok. Reménnyel tudok szembenézni a jövővel, mert tudom, hogy minden egyes alkalommal, amikor igaz szándékkal bűnbánatot tartok, megbocsátást nyerhetek (lásd Moróni 6:8).