Nyomtatásban nem jelenik meg
Utólag meglátott áldások – Miképpen bizonyult egy vakbélgyulladás a családom csodájának
Amikor eltöprengünk a múltbéli élményeken, ráébredhetünk arra, hogy ami próbatételnek tűnt, valójában gyengéd irgalmasság volt.
Néhány évvel ezelőtt kilyukadt apum vakbele, és ez gyengéd irgalmasság volt.
A legtöbb ember nem tartaná a vakbélgyulladást és az ezzel járó sürgősségi műtétet csodának, de az ő számára az volt.
Amikor az orvos eltávolította apum vakbelét, rákos sejteket talált benne.
Szerencsére némi vizsgálat után az orvosok arra jutottak, hogy a rák nem képzett áttéteket. Azzal, hogy kivették a vakbelét, rákmentes lett.
Amikor már volt időnk megemészteni ezt a helyzetet, a családom hálásnak érezte magát, amiért apum vakbele kilyukadt.
A vakbelében alattomosan bújt meg a rák, és a sürgősségi műtét nélkül valószínűleg addig nem is derült volna ki, amíg már túl késő nem lett volna.
Néhányan talán szerencsés véletlennek tartják apum történetét, de a családommal együtt tudom, hogy ez egy Istentől kapott csoda volt.
Ronald A. Rasband elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta: „Azt, ami véletlenszerűnek tűnik, valójában egy szerető Mennyei Atya felügyeli, aki számon tudja tartani az ember minden hajszálát.”
Lehet, hogy addig nem vesszük észre Isten részvételét az életünkben, amíg vissza nem gondolunk a múltbéli élményeinkre. Abban a pillanatban a családom nem gondolta, hogy a vakbélgyulladás áldás lenne. Addig nem fogtuk fel, milyen fontos az édesapám sürgősségi műtétje, amíg az orvos rá nem bukkant a rákra.
Isten céljainak a kezdeti meg nem értése egy általános jellegzetesség. Nefi követte Isten azon parancsát, hogy írjon le két hasonló feljegyzést – habár nem tudta az okát (lásd 1 Nefi 9:2–6). Mormon később Nefi mindkét feljegyzését belefoglalta a művébe – habár nem tudta az okát (lásd Mormon szavai 1:6–7).
Több mint ezer évvel azután, hogy Nefi és Mormon fémlemezekre írták és összeállították a feljegyzéseiket, elveszett 116 oldalnyi Joseph Smith fordításából. Milyen jó, hogy Joseph Smith még így is bele tudott foglalni a Mormon könyvébe egy feljegyzést Nefi népéről, mert két ősi próféta is követte Isten parancsait, habár nem tudták az okát!
Henry B. Eyring elnök, második tanácsos az Első Elnökségben, naplót vezetett, hogy segítsen neki felismerni az Úr kezét az életében. Minden este feltette magának a kérdést: „Láttam ma Isten kezét megérinteni minket, a gyermekeinket vagy a családunkat?” Amikor így tett, a Szentlélek emlékeztette őt minden olyan alkalomra a nap során, amikor Isten megáldotta őt.
Milyen gyengéd irgalmasságok maradtak észrevétlenek a te életedben? Hogyan segíthet neked a múlton való elmélkedés „emlékezetben tartan[od] Isten nagyságát” (Móziás 4:11)? Amikor időt szántam arra, hogy visszatekintsek és Isten kezét kutassam az életemben, bizonyságot szereztem arról, hogy Mennyei Atya sokkal többet lát nálunk, és tökéletes terve van mindegyikünk számára (lásd 2 Nefi 2:24).