Joseph, Martin, valamint tanulságok az elveszett oldalakból

E drámai megpróbáltatás után Joseph Smith próféta kinyilatkoztatást kapott, melyben a Szabadító felbecsülhetetlen értékű tantételeket tanított, amelyek segíthetnek az életünkön átívelő fejlődésünkben.

Ezt mondta az Úr: „Isten munkáit, terveit és szándékait nem lehet meghiúsítani, és nem is válhatnak semmivé.

Mert Isten nem jár görbe utakon, nem fordul sem jobb kéz felé, sem balra, és nem tér el attól, amit mondott; tehát ösvényei egyenesek, és az ő pályája egy örök körforgás.

Emlékezz rá, emlékezz rá, hogy nem Isten munkája az, ami meghiúsul, hanem az emberek munkája” (Tan és szövetségek 3:1–3).

Hiúság lenne azt gondolni, hogy Isten munkája csakis rajtunk áll vagy bukik. Az Úr kifejtette, hogy „bár kaphat az ember sok kinyilatkoztatást, és hatalmában állhat sok hatalmas cselekedet megtétele, ám ha saját erejével kérkedik, akkor… el kell buknia” (Tan és szövetségek 3:4).

Ádám és Éva napjai óta mindig is vannak olyanok, akik Isten munkájának a meghiúsítására törekednek. Ez ma sincs másképp. Azonban az olyan erőfeszítések, amelyek Isten munkájának a megállítására irányulnak, soha nem fognak sikerrel járni. Ez a tantétel azt tanítja nekünk, hogy még azt se érezzük hiábavalónak, amikor nehézségekkel kell szembenéznünk.

Az a tény, hogy ez Isten munkája, nem szavatolja azt, hogy mentesek leszünk a gondoktól. Pál apostol arra emlékeztet minket, hogy „mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk” (2 Korinthusbeliek 4:8–9).

Amikor gondok tornyosulnak előttünk, az Úr ezt tanácsolja: „Mindig imádkozz, hogy győztesként kerülj ki; igen, hogy legyőzhesd Sátánt, és hogy megmenekülhess Sátán szolgáinak kezeitől, amelyek munkáját fenntartják” (Tan és szövetségek 10:5).

Az Úr ezt is mondta Joseph Smith prófétának: „[N]em kellett volna jobban félned az emberektől, mint Istentől”, mert „az emberek semmibe veszik Isten tanácsait és megvetik szavait” (Tan és szövetségek 3:7).

Hősiesnek kell lennünk a Jézus Krisztusról való bizonyságban, és nem kell félnünk a hitelveink hirdetésétől. Ha ezt biztosan, szilárdan, valamint az Úrtól jövő erővel és útmutatással tesszük, akkor sok jót tehetünk, és még mások tiszteletét is kivívhatjuk. Nem szabad jobban félnünk az emberektől, mint Istentől.

„[E]mlékezzél arra, hogy Isten irgalmas – tanította az Úr Josephnek. – [B]ánd hát meg azt, amit tettél, ami ellenkezett az általam neked adott parancsolattal, és akkor még mindig választva vagy, és ismét el vagy hívva a munkára” (Tan és szövetségek 3:10).

A következetes bűnbánat folyamatosan feljogosít minket arra, hogy érdemesen álljunk. Amikor bűnbánatot tartunk, akkor megtört szívvel és töredelmes lélekkel fordulunk Mennyei Atyánkhoz, bocsánatot kérünk a bűneinkért, és minden erőfeszítést megteszünk azért, hogy ne kövessük el újra azokat. Az Úr ezt nyilatkoztatta ki Joseph Smith prófétán keresztül: „Mert íme, én, Isten, mindenkiért elszenvedtem ezeket a dolgokat, hogy ha bűnbánatot tartanak, akkor ne szenvedjenek” (Tan és szövetségek 19:16).

Mialatt misszióelnökként szolgáltam, elnököltem egy fivér tagsági tanácsa felett, melynek a döntése eredményeként visszavonták e fivér egyháztagságát. Ez a férfi megbánta a bűneit, és egy év elteltével engedélyt kapott az újrakeresztelkedésre.

A keresztelkedése után kaptam tőle egy ímélt, melyben ez állt: „Kedves Zivic elnök! Tegnap elvégezték a keresztelés szertartását, és biztosíthatlak afelől, hogy új embernek érzem magam. Csoda ment véghez bennem. Az Úr Jézus Krisztus áldozata célt ért az életemben. Ma szabadnak érzem magam a bűn elnyomásától. Tudom, hogy egymagam nem érhettem volna ezt el. A vezetőim és a feleségem segítettek szem előtt tartanom a célomat. Krisztus a Szabadítóm. A megbocsátás csodája létezik.”

Mi is bűnbánatot tudunk tartani, mint ez a fivér és Joseph Smith próféta, és az Úr megbocsáthat nekünk és elhívhat minket, hogy újra szolgáljunk az Ő munkájában.

Az Úrra kell támaszkodnunk, ha igazán fejlődni szeretnénk ebben az életben. Az Úr kifejtette Josephnek, hogy Martin Harris azért bukott el, mert „semmibe vette Isten tanácsait, megszegte az Isten előtt tett legszentebb ígéreteket, és saját ítélőképességére támaszkodott, saját bölcsességével kérkedett” (Tan és szövetségek 3:13). Imádkozom azért, hogy az Úr megáldjon minket, hogy mi ne essünk ugyanezekbe a hibákba.

Az Úr tanításainak a követése során nem támaszkodunk a saját ítélőképességünkre és nem kérkedünk a saját bölcsességünkkel, hanem inkább elfogadjuk az Ő sugalmazását és útmutatását. Törekszünk megtartani az Isten előtt kötött szövetségeket és Jézus Krisztus tanítványaivá válni. Tökéletesíthetjük a tanítványságunkat az olyan erények beépítésével az életünkbe, mint az engedékenység, a szelídség, az alázat, a türelem és a szeretet (lásd Móziás 3:19; Tan és szövetségek 4:5–6).

Ne kérkedjünk a saját bölcsességünkkel! Ha így teszünk, súlyos árat fizethetünk, és számos lehetőséget elveszíthetünk a fejlődésre. A Példabeszédekben ezt olvassuk: „Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út” (Példabeszédek 14:12). Bízzunk az Úrban, akinek a gondolatai és az útjai magasabbak a mieinknél:

„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!

Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” (Ésaiás 55:8–9).

Ha bűnbánatot tartunk és alázatosan az Úrra támaszkodunk, Ő meg fog áldani minket, hogy fejlődhessünk és olyan férfiakká és nőkké válhassunk, amilyet Ő elvár tőlünk.