„Felragadtatott egy rendkívül magas hegyre”. Liahóna, 2025. febr.
Történelmi nézőpontok az Úr házáról
„Felragadtatott egy rendkívül magas hegyre”
Azokhoz a prófétákhoz hasonlóan, akiknek figyelemre méltó látomásaik voltak az örökkévalóságokról, a felruházásban mi is megláthatjuk a Szabadító szerepét a szabadítás tervében, és megtanulhatjuk, hogyan készüljünk fel arra a napra, amikor szó szerint belépünk az Ő és Atyja színe elé.
A Kirtland templom egy korabeli fényképen
A visszaállítás prófétájaként Joseph Smithnek abban az áldásban volt része, hogy figyelemre méltó látomásoknak lehetett a tanúja az örökkévalóságokról. Többször is látta a Szabadítót, és látomásban tapasztalta meg azt, „ami volt, ami most van, és ami ezután lesz majd”.
Nem Joseph volt az egyetlen próféta, aki ilyen látomásokat látott. A szentírások számos beszámolót tartalmaznak olyan hithű emberekről, akik bepillantást kaptak az örökkévalóságokba. Ábrahám látta az örökkévalóságokat, beleértve a halandóság előtti mennyei tanácsot és a föld teremtését (lásd Ábrahám 3; 4). Mózes „felragadtatott egy rendkívül magas hegyre”, és mindennel kapcsolatban tanításban részesült „e földről” (Mózes 1:1, 36), beleértve a teremtést, Ádám és Éva bukását, valamint Jézus Krisztus szabadító küldetését. Énóknak, Nefinek és a Jelenések könyvét író Jánosnak szintén voltak hasonló látomásaik, amelyek révén prófétai látásmódra tettek szert (lásd Mózes 7; 1 Nefi 11–15; Jelenések 1).
Előfordult már veled, hogy e feljegyzéseket olvasva azt kívántad, bárcsak neked is részed lenne hasonló élményben? Milyen lenne a saját szemeddel látni, hogy mily hatalmas az Atya terve, és a saját füleddel hallani az Ő hangját?
A felruházás bepillantást nyújtott a szenteknek az örökkévalóságokba
Az Ohio állambeli Kirtlandben Joseph arra törekedett, hogy felkészítse a többi korai szentet arra a kiváltságra, hogy az ősi prófétákhoz hasonlóan ők maguk is bepillantást nyerhetnek az örökkévalóságba. Amikor a szentek felépítették a Kirtland templomot, az Úr megígérte, hogy „mind a tiszta szívűek”, akik belépnek abba az első utolsó napi templomba, „látni fogják Istent” (Tan és szövetségek 97:16).
Joseph arra buzdította a szenteket, hogy testileg és lelkileg is készüljenek fel ezen áldás elnyerésére. Böjtöltek, imádkoztak, tanulmányozták az evangéliumot, megmosakodtak és tiszta ruhába öltöztek. Aztán 1836 januárjától kezdve, majd a templom felszentelésével és a két hónappal későbbi ünnepélyes gyülekezettel tetőzően, sok kirtlandi szent lépett be az Úr házába, ahol elnyerték az ígért bepillantást az örökkévalóságba. „A Szabadító megjelent némelyeknek – írta Joseph a naplójában –, míg másoknak angyalok szolgáltak.” Az Úr azon ígéretét visszhangozva, miszerint a házában hatalommal fogja felruházni a szenteket, Joseph Smith ezeket az élményeket „valóságos felruházásnak” nevezte.
A Kirtland templom felszentelését övező idő figyelemre méltó pillanat volt, szent időszak, az egyház korai történelmének az egyik nagy csodája. Amikor pedig mennyei hírnökök látogattak e templomba, az Úr megadta általuk Joseph Smith prófétának a jövőben végzendő templomi munkához szükséges kulcsokat (lásd Tan és szövetségek 110).
Néhány évvel később az egyház növekedésnek indult az Illinois állambeli Nauvooban. Új megtértek ezrei, akik annak idején nem tapasztalták meg a „hatalommal való felruházást” Kirtlandben, oda áramlottak az egyház angliai és amerikai egyesült államokbeli misszióiból.
Miközben a szentek Nauvooba gyülekeztek, az Úr sugalmazást adott Joseph Smithnek, hogy a felruházás során jelenetek előadásával mutassák be az Úr tervéről alkotott nagyszerű képet. A teremtésnek, a bukásnak és a Jézus Krisztus szabadító küldetése révén az Isten színe elé való visszatérésünknek e megjelenítése állt a templomokban végzett ismétlődő felruházási szertartás középpontjában. Lehetővé tette a szenteknek, hogy részt vegyenek benne saját maguk és az őseik javára is. Bár ez eltért azoktól a látomásos élményektől, amelyekről Ábrahám és Mózes számolt be, a szertartás középpontjában álló tartalom ugyanaz volt.
A felruházás egy kozmikus történetben helyezte el a résztvevőket. Ahelyett, hogy csupán egy prófétai látomásról olvastak volna, a szenteket látványokon és hangokon keresztül tanították az örökkévalóságról. A történet szereplőivé váltak, miközben olyan szövetségeket kötöttek, amelyek segítenek majd nekik visszatérni Isten színe elé. Olyan volt, mintha maguk is Nefi lettek volna a hegyen vagy Joseph Smith Kirtlandben. És ugyanaz a Lélek, amely a prófétákat tanította, őket is taníthatta, miközben részt vettek a felruházás szertartásában.
Az Illinois-i Nauvoo templom fényképét készítette: Shane Michael Bezzant
A felruházás megfelelő látásmódot nyújtott mindennapos aggodalmaikhoz
A Nauvoo templomban végzett felruházásban való részvétel segített megfelelő látásmódot nyújtani a szentek mindennapi aggályaihoz és nehéz megpróbáltatásaihoz. Biztosította őket a Szabadító szeretetéről, és emlékeztette őket a dicsőséges jövőre, amely azokra vár, akik megkötik és megtartják szövetségeiket. A szentek Nauvooból való kiűzése és a utah-i új otthonuk felé vezető útjuk kapcsán Sarah P. Rich a következő bizonyságot tette: „Ha nem rendelkeztünk volna azzal a hittel és tudással, melyet ránk ruháztak abban a templomban az Úr Lelkének befolyása és segítsége által, akkor vándorlásunk olyan lett volna, mintha vakon tapogatóztunk volna a sötétben.”
Russell M. Nelson elnök megerősítette Sarah megfigyelését, amikor azt tanította, hogy a felruházás oktatása és szövetségei „saját erőnk és látószögünk korlátai fölé emelnek minket”.
„Mindegyik templom a tanulás háza – jelentette ki Nelson elnök. – Ott a Mester módján tanítanak minket. Az Ő útja különbözik mások módjától.” Arra utalva, hogy a lelki felkészülés, mint például a szentírások olvasása, fokozhatja a templomi élményünket, Nelson elnök hozzátette: „Az ősi szentírások… áttekintése még tanulságosabb azt követően, hogy valaki már ismeri a templomi felruházást.”
Idővel fokozatosan változtak azok a módszerek, ahogy a szabadítás terve dicsőséges igazságai bemutatásra kerülnek a templomokban: ma már nem egyháztagok játsszák a szerepeket élőben, hanem megfilmesített előadás látható, amely számos nyelvre került lefordításra. A bemutató módjától függetlenül az elmúlt 180 év során utolsó napi szentek millióit áldotta meg az a tágas, örök látkép, amelynek a részesei lehetnek, amikor felkapaszkodnak a hegyre azáltal, hogy belépnek az Úr házába.