Jézus Krisztus evangéliuma visszaállításának a története

First Vision [Az első látomás]. Készítette: Walter Rane

Az első látomás

Elképzelem a fákon sarjadó friss zöld leveleket, amikor Joseph Smith belépett az otthona közelében álló ligetbe azon a tavaszi napon 1820-ban. Magam elé képzelem 14 éves fiatalként, aki nem akar abban a „sötétségben és zavarban” maradni (Joseph Smith története 1:13), amelyet már két éve érez. Ez az árnyas hely idővel a Szent Liget néven vált ismertté.

Joseph később azt írta, hogy zsenge tizenévesként „elmém rendkívül gyötrődött, mert bizonyossá váltam a bűneimet illetően. […] Ennélfogva az Úrhoz kiálték irgalomért, mert nem volt senki más, akihez mehettem volna, hogy irgalmat nyerjek.” Ez volt az egyik ok, amely imára késztette azon a reggelen. Így jegyezte fel az imájára kapott választ:

„[E]gy fényoszlopot láttam pontosan a fejem felett, a napnál is ragyogóbbat, mely fokozatosan ereszkedett lefelé, mígnem megpihent rajtam. […]

Amikor a fény megpihent rajtam, két Személyt láttam felettem a levegőben állni, akiknek ragyogása és dicsősége leírhatatlan volt. Egyikük hozzám szólt, a nevemen szólítva, és ezt mondta a másikra mutatva: Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!” (Joseph Smith története 1:16–17).

Az Atyaisten rámutatott Szeretett Fiára, Jézus Krisztusra, megmutatva Josephnek, hol találhat enyhülést. És Ő ma is pontosan ebbe az irányba mutat. Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „Bármilyen kérdéseitek vagy gondjaitok legyenek is, a válasz mindig Jézus Krisztus életében és tanításaiban található.”

The Angel Moroni Appears to Joseph Smith [Moróni angyal megjelenik Joseph Smithnek]. Készítette: Tom Lovell

Moróni angyal

Miután Joseph már maga mögött tudta ezt a szent élményt a ligetben, az élet ment tovább; további kérdések támadtak, és lelkét nagy súllyal nyomasztották „gyengeségei és tökéletlenségei” (lásd Joseph Smith története 1:28–29). 1823. szeptember 21-én ismét késztetést érzett az imára.

Magam elé képzelem, ahogy a 17 éves Joseph aznap este a padlón térdel az ágya mellett. Miközben imádkozott – tudva azt, hogy választ fog kapni –, egy fény ereszkedett alá, és betöltötte a kis hálószobát, amelyen a testvéreivel osztozott.

A látogató Moróni angyal volt. Szinte hallom Joseph megkönnyebbült sóhaját, amikor az angyal biztosította őt arról, hogy Isten megbocsátotta a bűneit. Ezután kifejtette számára a munkát, melyet az Úr neki szánt. Joseph ezt írta: „Azt mondta, el van rejtve egy aranylemezekre írt könyv, amely e földrész előző lakóiról ad beszámolót… Azt is mondta, hogy magában foglalja az örökkévaló evangélium teljességét, úgy, ahogy azt a Szabadító az ősi lakosoknak kijelentette” (Joseph Smith története 1:34).

Joseph feladatul kapta, hogy vegye magához az aranylemezeket a Kumóra-dombról, és fordítsa le a feljegyzést, amely a Mormon könyve lesz.

A Kumóra-domb

Ahogy teltek-múltak az évek és Joseph növekedett, Moróni a dombon tanította az ifjú prófétát. Az angyal évről évre megtiltotta neki, hogy elvigye a lemezeket, tudva azt, hogy Joseph még nem áll készen. Úgy képzelem, hogy Joseph minden beszélgetés után, melyet Morónival folytatott, úgy hagyta el a dombot, hogy már alig várta a felkészülést a következő évi látogatásra.

Josephnek minden évben türelmesnek kellett lennie, mert a lemezek „előhozatalának ideje még nem érkezett el” (Joseph Smith története 1:53). Joseph fel is adhatta volna csalódottságában, de inkább úgy döntött, hogy „utasításokat és ismereteket” kér Moróni angyaltól, miközben elsajátítja, „mi módon kell majd [az Úr] királyságát az utolsó napokban irányítani” (Joseph Smith története 1:54).

Ebben az időszakban néhány szomszédja kételkedett Josephben, aki azonban támogatásra lelt a családjában és a barátaiban. Saját szavait idézve: „[L]átomást láttam; tudtam ezt, és tudtam, hogy Isten is tudja, és nem tudtam… megtagadni” (Joseph Smith története 1:25).

Joseph 1827 januárjában vette feleségül Emma Hale-t. Emma is ott volt a szekéren, amikor férje elment a Kumóra-dombhoz 1827. szeptember 22-én, röviddel éjfél után, azon az éjszakán, amikor Joseph végre készen állt az aranylemezek átvételére.

Az egyik tanulság, amelyet megtanulhatunk abból, ahogy Joseph négy éven át várt az aranylemezek átvételére, az, hogy Isten felkészít minket arra a munkára, amelyre elhív. Ha az Istentől kapott időnket felkészülésre, tanulásra és hitünk elmélyítésére fordítjuk, az segíteni fog nekünk készen állni, amikor elhívást kapunk Tőle.

By the Gift and Power of God [Isten ajándéka és hatalma által]. Készítette: Simon Dewey

A Mormon könyve lefordítása

Néhány hónappal később Joseph és Emma a Pennsylvania állambeli Harmonyba költözött, ahol Emma szülei éltek. Itt kezdődött az aranylemezek fordítása 1828-ban.

Emmának és Josephnek sok megpróbáltatásban volt része – például elveszítették az első gyermeküket –, ami lelassította a fordítás munkáját. Martin Harris, egy helyi földműves, aki az egyik írnokként szolgált a Mormon könyve fordítása során, azt kérte, hadd mutasson meg a családjának 116 lefordított oldalt. Miután Joseph sokszor kérlelte az Urat, engedélyt kapott, hogy Martin elvihesse a 116 oldalt Palmyrába. A kézirat elveszett vagy ellopták, és emiatt az Úr ideiglenesen elvette Joseph fordításra való képességét. (Lásd Tan és szövetségek 3; 10.)

Amikor Joseph megtudta, hogy az oldalak elvesztek, kétségbeesve ezt mondta: „Minden elveszett! […] Hogy álljak most az Úr elé?” E tapasztalat hatására azonban megismerte Isten jellemét. Joseph alázatos szívvel imádkozott Mennyei Atyához, és ezt a választ kapta:

„[E]mlékezzél arra, hogy Isten irgalmas; bánd hát meg azt, amit tettél, ami ellenkezett az általam neked adott parancsolattal, és akkor még mindig választva vagy, és ismét el vagy hívva a munkára!” (Tan és szövetségek 3:10).

Isten mindent megadott Josephnek, amire szüksége volt az előrelépéshez ebben a nehéz időszakban. Olyan támogató barátokkal, mint Martin Harris, Joseph Knight és Oliver Cowdery, valamint olyan eszközökkel, mint az Urim és Tummim és a látókövek, 1829-ben sor került a Mormon könyve további fordítására.

Upon You My Fellow Servants [Rátok, szolgatársaim]. Készítette: Linda Curley Christensen és Michael Malm

A papság visszaállítása

Miközben Joseph fordított, Oliver pedig az írnokaként szolgált, ismereteket szereztek a keresztelésről, és még többet szerettek volna tudni. Úgy döntöttek, hogy a tudásuk és megértésük gyarapítását kérik Istentől. Magam előtt látom, ahogy Joseph és Oliver áhítattal járják a Joseph birtoka körüli erdőket, hogy olyan helyet találjanak, ahol imádkozhatnának.

1829. május 15-én Keresztelő János meglátogatta Josephet és Olivert, és ezt mondta nekik: „Szolgatársaim, a Messiás nevében rátok ruházom Áron papságát, amely rendelkezik az angyalok szolgálattételének és a bűnbánat evangéliumának és a bűnök bocsánatára alámerítéssel történő keresztelésnek a kulcsaival” (Tan és szövetségek 13:1).

Az ároni papság visszaállíttatott. Joseph és Oliver megkeresztelték egymást; ez volt az első keresztelő ebben az adományozási korszakban. Nem sokkal később Péter, Jakab és János rájuk ruházta a melkisédeki papságot.

Joseph nem volt tökéletes. Követett el hibákat, de amikor bűnbánatra törekedett, az Úr bízott benne, és hagyta, hogy növekedjen. Az Úr megadta Josephnek és Olivernek az Ő hatalmát és felhatalmazását, hogy az Ő nevében cselekedjenek – vagyis megkapták a papságot. Megadta nekik az Ővele kialakítandó szövetséges kapcsolat első szertartását: a keresztelést.

Ehhez hasonlóan az Úr titeket és engem is megbíz azzal, hogy részt vegyünk szabadító és felmagasztosító munkájában, és megkaphatjuk a segítségét a gyengeségeink legyőzéséhez, ha megtartjuk a Vele kötött szövetségeinket.

Részlet a Printing of the First Book of Mormon [Az első Mormon könyve kinyomtatása] című festményről. Készítette: Gary E. Smith

A Mormon könyve kiadása

A fokozódó üldöztetés közepette Joseph egyre nehezebben tudta tovább végezni a Mormon könyve fordítását. Emmával és Oliverrel a New York állambeli Fayette-be költöztek, ahol Oliver egyik barátja, David Whitmer élt, és ott a Whitmer családnál laktak.

Whitmerék segítségével Joseph és az írnokai alig pár héttel az odaköltözés után be is fejezték a fordítást. Megbízták E. B. Grandint, hogy a Palmyrában lévő nyomdájában nyomtasson ki 5000 példányt a Mormon könyvéből. Martin Harris elzálogosította a gazdaságát, vagyis a teljes megélhetését, hogy kifizesse a költségeket. Az első példányok 1830. március 26-án álltak eladásra készen. Végül, mivel a Mormon könyve elérhetővé vált, eljött az ideje Jézus Krisztus egyháza megszervezésének.

Organization of the Church [Az egyház megszervezése]. Készítette: Robert T. Barrett. Másolatok készítése tilos!

Jézus Krisztus egyházának a megszervezése

Magam előtt látom a Whitmerék házában 1830. április 6-án, az egyház megszervezésének a napján összegyűlt 40–50 embert. Elképzelem, milyen izgatottak lehettek, ahogy figyelték, amint a 24 éves Joseph feláll, hogy elkezdje azt az első gyűlést. Ezen a napon megkezdődött az ószövetségi Dániel e jövendölésének a beteljesedése: „És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol” (Dániel 2:44).

Jézus Krisztus egyháza visszaállításához Istennek szüksége volt azokra az ajándékokra, amelyekkel csakis Joseph és Emma Smith, Oliver Cowdery és mások rendelkeztek. Ahogy az egyház tovább növekszik napjainkban, úgy tűnhet, hogy nincs szükség a te erőfeszítéseidre. De Istennek szüksége van azokra az ajándékokra, amelyeket csakis te tudsz nyújtani. Miközben módot találsz arra, hogy Neki ajánld az erőfeszítéseidet, amint azt ezek a korai szentek is tették, részese lehetsz az Ő bámulatos művének és csodájának (lásd Ésaiás 29:14).

A történet folytatódik

Jézus Krisztus evangéliumának a visszaállítása visszahozta a felhatalmazást, a tanításokat, a szövetségeket és a szertartásokat, amelyek segítenek Isten gyermekeinek a mennyei otthonukba visszavezető ösvényen járni. A visszaállítás története veled folytatódik – az áldozataidon, a hiteden és a bizonyságodon keresztül. Minden alkalommal, amikor egy családi nevet viszel a templomba, minden alkalommal, amikor megosztod az evangéliumot, minden alkalommal, amikor „bármi olyat tesz[el], amivel hozzásegít[esz] bárkit – a fátyol bármelyik oldalán – ahhoz, hogy szövetségeket kössön Istennel és megtartsa azokat, akkor Izráel egybegyűjtésében segít[esz]”.

Segíthetsz a fivéreidnek és a nővéreidnek a fátyol mindkét oldalán, hogy rátaláljanak az útjukra ahhoz az egyetlen ösvényhez, amely visszavezeti őket Istenhez. Segíthetsz nekik rátalálni Jézus Krisztusra.