A szövetséges nyugalom áldása

Walking with Him [Vele járva]. Készítette: Eva Timothy. Másolatok készítése tilos!

Nemrég egy segítőegyleti órán, amelyen részt vettem, egy kedves nővér elmondta, hogy a „buzgón munkálkodjanak” kifejezés (Tan és szövetségek 58:27) még nagyobb aggodalommal tölti el a már amúgy is szorongó lelkét. Bámulatos nővér, aki már most is sok jót tesz és sok emberről gondoskodik.

Érzései sok jó nővér szívében visszhangoznak, akik eltűnődnek, vajon elég-e az, amit tesznek, és elfogadható-e a felajánlásuk.

Nem hiszem, hogy a „buzgón munkálkodjanak” azt jelenti, hogy legyűrhetetlen számú jó cselekedetet vésünk fel a teendőink listájára. Nem hiszem azt sem, hogy azt jelentené, hogy őrült módon igyekszünk megoldani a világ gondjait vagy akár a saját környezetünk minden gondját.

A 2024. márciusi világméretű segítőegyleti áhítaton Russell M. Nelson elnök megáldott minket „azzal a bölcsességgel, hogy felismerj[ük], mi az, ami szükséges, és ne fuss[unk] gyorsabban annál, ahogyan tud[unk]”.

Szövetséges nőkként a szövetségeink megtartása által rendelkezésünkre áll az az áldás, amit Isten papsági hatalma jelent. Az Ő hatalma segíteni tud nekünk fokozott képességet és bölcsességet kapni annak a felismeréséhez, hogy „mi az, ami szükséges”, hogy „ne fuss[unk] gyorsabban annál, ahogyan tud[unk]”.

Az Úr arra kér minket, hogy az Ő munkáját az Ő módján végezzük, amely eltér a világ módjától – eltér attól az őrületes iramtól, amelyet oly gyakran övez elismerés az ingerektől túltelített, túlteljesítő és kimerítő világ részéről.

Az Úr leírja, hogyan kell Izráel egybegyűjtését végezni: „[N]e sietséggel jertek ki, és ne futással menjetek; mert előttetek megy az Úr, és követni fog Izráel Istene!” (Ésaiás 52:12).

A „nem sietséggel” való kimenetel arra tanít minket, miszerint a Szabadító evangéliumának az a szándéka, hogy békességet, lecsendesülést, sőt, olyan szövetséges nyugalmat hozzon a szívünkbe, amely Jézus Krisztus magasabb törvényeinek a betartásából fakad. Russell M. Nelson elnök ezt tanította:

„Az Istennel kötött szövetségek megtartásának a jutalma mennyei hatalom – olyan hatalom, amely megerősít minket, hogy jobban bírjuk a próbatételeinket, kísértéseinket és szívfájdalmainkat. Ez a hatalom megkönnyíti az utunkat. Akik Jézus Krisztus magasabb törvényei szerint élnek, hozzáférnek az Ő magasabb hatalmához. Vagyis a szövetség megtartói jogosultak egyfajta különleges megnyugvásra, amely az Istenhez fűződő szövetséges kapcsolatukon keresztül érkezik el hozzájuk. […]

A körülöttünk kavargó figyelemelterelések és torzítások ellenére valódi megnyugvásra – vagyis enyhülésre és békességre – tudtok lelni még a legnyugtalanítóbb gondjaitok közepette is.”

Tudom, hogy ez a különleges nyugalom akkor jön el, amikor nem egyedül végezzük ezt a munkát. Akkor adatik meg, amikor céltudatosan együttműködünk Jézus Krisztussal, és a szövetségeink megtartása által hozzáférünk az Ő hatalmához.

Megnyugvásra lelünk, amikor engedjük, hogy Ő átvegye a terheinket, illetve amikor úgy döntünk, hogy őszinte bűnbánatot tartunk. Megnyugvásra lelünk, amikor rábízzuk a szükségleteinket és az aggályainkat, és amikor magasztosabb és szentebb nézőpontot választunk. Megnyugvásra lelünk, amikor úgy döntünk, hogy kevesebbet ítélkezünk egymás felett és jobban szeretjük egymást.

Megnyugvásra lelünk, amikor tudjuk, hogy Isten ismer és szeret minket. Megnyugvásra lelünk, amikor örömöt érzünk afelett, hogy elhozzuk másoknak a Szabadító enyhülését, és engedjük, hogy mások is elhozzák nekünk az Ő enyhülését. Megnyugvásra lelünk, amikor felidézzük és átgondoljuk, milyen gyönyörű áldásokat ad nekünk irgalmában Isten minden egyes nap.

Megnyugvásra lelünk, amikor hódolunk az Úr házában. Nelson elnök arra kért minket, hogy tegyük „a menedék és a megújulás helyévé a templomot” – olyan hellyé, ahol nyugalomra lelünk. Az Úr házából aztán az Ő hatalmával és látásmódjával jövünk ki, „angyalai… pedig körülött[ünk lesznek], hogy hordozzanak” (Tan és szövetségek 84:88).

A szövetséges nyugalom, amelyet keresünk, Jézus Krisztustól ered. Ő így hív téged és engem:

„Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.

Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanulj[a]tok… tőlem, …és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek” (Máté 11:28–29; kiemelés hozzáadva).