Mennyei Atya családokra vonatkozó terve

Írta: Dieter F. Uchtdorf elder

a Tizenkét Apostol Kvórumából

A templom tanításai, szertartásai és szövetségei minden családot megáldanak a földön.

Nemrégiben Uchtdorf nővérrel részt vettünk az egyik dédunokánk keresztelőjén. Miközben azt figyeltük, ahogyan nemzedékek sora ünnepli örömmel ezt az eseményt, mély hálát éreztünk Mennyei Atyánk iránt a gyermekeinek készített szabadítástervéért. Átéreztük, milyen fontos Számára a család és a szent szövetségek már a kezdetektől fogva.

Ez a fontosság látható az ószövetségi beszámolóban a hithű Jákóbról, aki hosszú és kimerítő utazást tett azért, hogy feleséget találjon, a szövetségben kössön házasságot, és családot alapítson.

Az egyik este Jákób megállt, hogy lepihenjen éjszakára, de csak köveket talált párnaként. Bizonyára nagyon fáradt lehetett, mert még így is sikerült elaludnia – és álmot látott.

Jákób látta, hogy „egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon.

És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene” (1 Mózes 28:12–13).

Az Úr ezután fontos szövetséges ígéreteket tett Jákóbnak – olyan ígéreteket, amelyeket Jákób apjának, Izsáknak, valamint a nagyapjának, Ábrahámnak is tett. Egyebek közt:

Ígéreteket arra, hogy Jákób „népek sokaságá[nak]” lesz az atyja (1 Mózes 28:3; lásd még 14. vers).
Egy megígért földet Jákób utódai számára (lásd 1 Mózes 28:4, 13).
Ígéreteket arra, hogy Jákóbban és az ő magjában megáldatik a föld minden családja (lásd 1 Mózes 28:14).

Jákób élménye olyannyira szentséges volt, hogy kijelentette: „Bizonyára az Úr van e helyen… [N]em egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja” (1 Mózes 28:16–17). Így hát Jákób a Bétel nevet adta annak a környéknek, ami azt jelenti: „Isten háza” (lásd 1 Mózes 28:19).

A templomok nagyban hasonlítanak ahhoz a létrához, amelyet Jákób látott. Az Úr házának a tanításai, szertartásai és szövetségei összekapcsolják a mennyet és a földet. A szövetségeket egy létra fokaihoz hasonlíthatjuk, amelyek közelebb visznek minket az Úrhoz. A szentséges templomokban nyújtott szolgálatunk által pedig megáldjuk a föld minden családját – a múltbélieket, a mostaniakat és a jövőbelieket.

A mennyországra vonatkozó boldog elgondolás

Bruce C. Hafen eldert, a Hetvenek egyik nyugalmazott tagját egyszer felhívta egy országos hírmagazin szerkesztője, hogy megkérdezze egy könyvről, amely különböző vallásokat szemügyre véve vizsgálta a mennyországra vonatkozó meggyőződések történetét.

„A szerzők arra jöttek rá, hogy a nagyközönség széles köre éhezi a mennyországot – és azt, hogy családok legyenek a mennyben” – mondta Hafen elder. Azonban „a legtöbb keresztény egyház kevéssé ad választ nyújt erre a belső éhségre” – egy kivétellel, mely Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza.

A Szabadító visszaállított egyházában itt vannak a szent templomaink. Van örök házasságunk, olyan pecsételő felhatalmazással, amely a testi halál utánra is áldást eredményez. Megvan az ígéretünk egy olyan örök jövőre, melyet a szeretteinkkel töltünk az Atya és a Fiú társaságában. Mindezek fényében a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy ami a mennyországra vonatkozó elgondolást illeti, az utolsó napi szenteké a legteljesebb – és hadd tegyem hozzá, hogy a legboldogabb is.

Amint azt Russell M. Nelson elnök tanította nekünk: „[Az Úr] azért teremtette a földet, hogy fizikai testet nyerhessünk és családokat alkossunk. Megalapította az egyházát a családok felmagasztosítására. Templomokat biztosít, hogy a családok örökre együtt lehessenek.”

A család védelme

Nem kellene meglepődnünk azon, hogy ha valami ennyire fontos Isten tervében, az ellenállásba ütközik. M. Russell Ballard elnök (1928–2023) ezt mondta: „Sátán tudja, hogy az Úr munkája megzavarásának a legbiztosabb és leghathatósabb módja az, ha gyengíti a család működőképességét és az otthon szentségét.”

Annak a tudásnak a fényében, amellyel mi rendelkezünk, a család legbuzgóbb védelmezői közé kellene tartoznunk a világon.

Miként tehetjük ezt meg?

Meg tudunk tenni olyan „kis és egyszerű dolgok[at]” (Alma 37:6), amelyek megerősítik a családi kapcsolatokat. Ez magában foglalja a családkiáltványban felvázolt tantételek követését, úgymint „a hit, az ima, a bűnbánat, a megbocsátás, a tisztelet, a szeretet, az együttérzés, a munka és a tartalmas szabadidős tevékenységek”. A jelenlegi családi helyzetedtől függetlenül a tetteiddel kimutathatod, hogy a családi kapcsolatok örökkévalóan fontosak számodra.

Ha a családokról szóló örök igazságok szerint élünk, azokat védelmezzük és megosztjuk, akkor segíthetünk másoknak is látni, hogy „a család központi szerepet tölt be a Teremtőnek a gyermekei örökkévaló rendeltetésére vonatkozó tervében”, és azt, miszerint „a szent templomok… lehetővé teszik az egyének számára, hogy visszatérjenek Isten színe elé, a családok számára pedig, hogy az örökkévalóságra egyesüljenek”.

„Én veled vagyok”

Amikor Uchtdorf nővérrel figyeljük, amint a családtagjaink szent szövetségeket kötnek a mi szerető, örökkévaló Mennyei Atyánkkal, a szívünk örömmel és hálával telik meg. Nemcsak a gyermekeinkben és az ő gyermekeikben örvendezünk, hanem a szüleinkben és azok szüleiben is. Gondolataink mély szeretettel forognak akörül, hogy miként egyesítenek minket nemzedékeken átívelően az evangéliumi szövetségek.

Az áldásoknak, amelyeket az Úr Ábrahámnak és Izsáknak ígért, és Jákóbnak is megígért az álmában, egy az egyben a családokhoz van köze. És az Ő összes szövetséges gyermekére kiterjednek – téged és engem is beleértve. „[Í]mé – mondta az Úr – én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz…; mert el nem hagylak téged” (1 Mózes 28:15).

Megígérem neked, hogy ha követed és megosztod Mennyei Atyánk családokra vonatkozó tervét, akkor Ő veled lesz, különösen akkor, amikor próbatételek érnek téged vagy a szeretteidet. Ő hordozni fog téged, felemel, és elvezet az öröm teljességéhez Ővele, a Fiával, Jézus Krisztussal, és a családoddal – örökké.