Jöjj, kövess engem!
2 Mózes 12
A mi pészahunk: az úrvacsora
Van az ősi pészahot és a mi heti úrvacsoránkat átszövő közös szál.
Illusztrálta: Alyssa Tallent
Mielőtt az ősi izráeliták hátrahagyhatták az egyiptomi fogságukat, meg lettek kérve arra, hogy engedelmeskedjenek az Úr konkrét utasításainak, azért, hogy a pusztító angyal megkímélje őket, vagyis elmenjen mellettük (lásd 2 Mózes 12). Miután elhagyták Egyiptomot, az izráeliták minden egyes évben egy pészahnak nevezett húsvéti lakomát tartottak, hogy emlékezzenek rá, miként szabadította ki az Úr az Ő szövetséges népét.
Halandó élete utolsó hetében Jézus Krisztus részt vett egy húsvéti étkezésen. Ezt az étkezést ma az utolsó vacsorának nevezzük. A Szabadító arra használta ezt az alkalmat, hogy bevezesse az úrvacsora szertartását, amelyben most minden héten részt veszünk. (Lásd Máté 26:26–28; Lukács 22:19–20; Tan és szövetségek 20:77, 79.)
Íme két közös szál az első húsvét, az Úr utolsó vacsorája és a mai úrvacsora között, amelyek segíthetnek emlékeznünk a Szabadító általi szabadulásunkra.
A kenyér
Pészah: Az izráeliták hét napon át ettek kovásztalan kenyeret (amelyet nemcsak gyorsabb elkészíteni, de kevésbé is penészedik és romlik meg).
Az utolsó vacsora: Jézus Krisztus megáldotta és megtörte a pészah kovásztalan kenyerét, majd adott belőle a tanítványoknak. Azt mondta nekik, hogy a teste emlékezetére egyék azt, melyről tudta, hogy hamarosan megtörik és meg is fog halni, azonban újra fel fog támadni.
Úrvacsora: Kenyeret eszünk Jézus Krisztus testének az emlékezetére.
Jézus Krisztus az Élet Kenyere. Feltámadása által mindannyian fel fogunk támadni tökéletes, romolhatatlan, halhatatlan testtel. Ő megszabadít minket a haláltól.
A Bárány vére
Pészah: A húsvéti bárány egy szeplőtelen (hibátlan), egyéves hím bárány volt. Leölték, és a vérét egy tálba gyűjtötték. Izsópot (egy fűszernövényt) mártottak a tálba, hogy szétkenjék vele a vért kívül, a ház ajtófélfája és szemöldökfája körül. Ez volt az Úr szövetséges népét jelző külső ismertetőjel, hogy a pusztító angyal elhaladjon mellettük, hogy megszabadulhassanak az egyiptomi fogságból.
Az utolsó vacsora: Jézus Krisztus bort használt a vére jelképeként. Azt mondta a tanítványainak, hogy igyanak belőle az Ő vére emlékezetére, amely a bűnök bocsánatára és egy új szövetség részeként ontatik majd ki értük.
Úrvacsora: Mi vizet iszunk Jézus Krisztus vérének az emlékezetére.
Jézus Krisztus Isten Báránya. A vére kiontatott, amikor szenvedett a bűneinkért és a gyengeségeinkért. Az Ő vére – az Ő áldozata – megtisztít minket. Ő kiszabadít minket a bűnből.