Jakob H.

Nagyapám akkortájt halt meg, amikor megkaptam a melkisédeki papságot. A nagyapám mindig is ott volt mellettem, de aznap nem lehetett ott a körben – életemben először egy olyan napon, amely különleges volt számomra.

A szertartás közben azonban erősen éreztem a Lelket. Éreztem az édesapám és a többi résztvevő, valamint a nagyapám szeretetét is. Hálás voltam a bizonyságukért. Számomra ez egy nagyon különleges nap és megható esemény volt.

Ahhoz, hogy kapcsolatom lehessen a Szentlélekkel, be kell engednem Őt. Az egyik dolog, amit megpróbálok megtenni, az, hogy mindennap elolvasok egy fejezetet a Mormon könyvéből.

Voltak időszakok, amikor többet összpontosítottam az iskolára vagy a munkára, mint a szentírások olvasására vagy arra, hogy eljárjak az ifjúsági hitoktatásra. Ezek nagyon kemény időszakok voltak. Azonban minden egyes alkalommal újra elkezdtem olvasni a szentírásokat. Azt mondtam magamnak: „Gyerünk, tovább kell csinálnod!” Muszáj, mert ha nem olvasom a szentírásokat, úgy érzem, valami hiányzik.

Ausztriában július elejétől szeptember első hetéig tart a nyári szünet, és ez alatt az idő alatt nem járunk ifjúsági hitoktatásra. Az FSY viszont emlékeztetőként szolgált a szentírások olvasására. Mindennap el tudsz olvasni akár csak egyetlen verset vagy fejezetet.

Csak szánj időt Istenre és Jézus Krisztusra! A szentírásokban Őróluk fogsz tanulni. Ha nehezedre esik az olvasás, akkor szánj rá csak napi 10 percet, akár az iskolában, az órák közötti szünetekben, és áldott leszel.

A szentírások olvasása határozottan megváltoztatott engem.