Rejtett kincsek
Meglelni a Szabadító engesztelését az Ószövetségben
Vedd szemügyre közelről, tanulj mélyrehatóan.
Némelyek talán úgy gondolják, hogy az Ószövetségnek, mely a Szabadító születése előtt íródott, és név szerint nem is említi Jézus Krisztust, nem sok mondanivalója van a húsvétról. Ahogyan azonban a Mormon könyve világossá teszi, az ősi időkben is ismerték az emberek a Szabadítót, és hittek Őbenne (lásd Jákób 4:4).
Az izráeliták tanításai szerint Mózes törvényének az volt a célja, hogy Krisztus felé irányítsa őket. Amikor például meggyógyultak a mérges kígyó marásából azáltal, hogy felnéztek a rézkígyóra, amelyet Mózes az Úr utasítására készített, Mózes azt tanította nekik, hogy az a Szabadítót jelképezi, aki el fog jönni és megszabadítja őket a bűneiktől (lásd 4 Mózes 21:7–9; Alma 33:18–20).
Sajnos e világosság nagy része hiányzik a Biblia mai változatából, az évszázadok során végbement szándékos és véletlen változtatások következtében (lásd 1 Nefi 13:23–27).
Ha azonban keresed, akkor sok utalást találhatsz a Szabadítóra és az Ő engesztelésére az Ószövetségben. Íme néhány ezek közül.
Virágvasárnap, Gecsemáné és a kihallgatások
„Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén” (Zakariás 9:9).
Ez a ma virágvasárnapként ismert napon teljesedett be, hét nappal húsvétvasárnap előtt, amikor Jézus diadalmasan bevonult Jeruzsálembe (lásd Máté 21:15).
„Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől” (Ésaiás 53:4).
A Gecsemánéban a Szabadító minden ember bűnéért szenvedett, és minden ember bánatát, fájdalmát, betegségét és megpróbáltatását érezte, aki valaha a földön élt vagy élni fog. Ezért tudja, hogyan vigasztaljon meg minket a mi próbatételeinkben (lásd Alma 7:11–13; lásd még Máté 8:17).
„Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg” (Ésaiás 53:7).
Jézus néma maradt, amikor a főpap kérdőre vonta Őt (lásd Márk 14:60–61).
A keresztre feszítés
„[A] gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat” (Zsoltárok 22:17).
„Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek” (Zsoltárok 22:19).
„Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem” (Zsoltárok 69:22).
Abban az időben a keresztre feszítés a kivégzés egyik gyakori módja volt, a római katonák azonban különös kegyetlenséggel gúnyolták és gyötörték a Szabadítót (lásd János 19:1–3; Máté 27:34–35, 48).
A feltámadás
„Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott” (Ésaiás 25:8).
„Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. És miután ezt a bőrömet megrágják, [mégis testemben látom majd] meg az Istent” (Jób 19:25–26).
Az Úr Jézus Krisztus feltámadt. Ő most is él! Számtalan szentírás és bizonyság erősíti meg ezt. Mi több, Mennyei Atyánk kezdettől fogva tudja, hogy szükségünk lesz egy Szabadítóra, és már az ószövetségi idők óta készíti fel a gyermekeit a Szabadító befogadására.