Gyászom örömmé változott

Illusztrálta: Briana Kranz

Tizennyolc éves voltam, amikor meghalt az anyai nagyapám. Addig még az életem során senkit nem veszítettem el, aki közel állt hozzám. Tudtam, hogy egy nap majd meg fog történni, de nem számítottam rá, hogy ilyen hirtelen.

A nagypapám egészséges volt, de minden előjel nélkül szélütést szenvedett. A nagymamám gyorsan kórházba vitte, de négy nappal később elhunyt.

Fájdalmas volt ilyen hirtelen megtapasztalni valakinek az elvesztését. Furcsa volt, hogy korábban a nagypapám az életem minden fontos eseményén részt vett, most pedig eltűnt.

A temetés után megtaláltam a módját, hogy tisztelegjek a nagypapám emléke és a közösen eltöltött időnk előtt. Szerette a kisteherautóját bütykölgetni és mindenféle egyéb dolgokat szerelni. Sőt, a szélütés is akkor érte, amikor szokás szerint a garázsban, kérges kezében franciakulccsal, éppen dolgozgatott.

Úgy döntöttem, hogy én is kocsikon fogok dolgozni. Amikor így teszek, az segít közel éreznem magam hozzá. Az imához és a szentírásokhoz is fordultam, ahol békességre leltem, hogy hittel és reménységgel haladhassak előre, bár ő már nincs itt.

Amint arra Abinádi próféta emlékeztetett engem, „van feltámadás, ezért a sírnak nincs győzelme, és a halál fullánkja Krisztusban felemésztődik” (Móziás 16:8).

Nagyapám halála segített olyan szemléletmódra szert tennem, amely még jelentőségteljesebbé tette Jézus Krisztus engesztelését az életemben. Rájöttem, hogy amint az autókon végzett munka által tisztelgek a nagyapám előtt, Jézus Krisztus előtt azáltal tisztelgünk – és érezhetjük magunkat közel Őhozzá –, amikor igyekszünk úgy élni, ahogyan Ő élt, tanulmányozzuk a szavait, megosztjuk az evangéliumát, és az Ő Atyjának a dolgait végezzük (lásd János 10:37). Ennek a megtétele mélyebb értelmet ad a Szabadító engesztelésének, és növeli a Belé vetett bizalmunkat.

„Amikor gyászunkban vagy örömünkben kiáltunk, azt Jézus Krisztus tökéletesen megérti – tanította Gerrit W. Gong elder a Tizenkét Apostol Kvórumából. – Ő jelen tud lenni azokban a pillanatokban, amikor leginkább szükségünk van az örökkévalóság nagyszerű ajándékaira: Jézus Krisztus engesztelésére, a feltámadásra és a visszaállításra.”

Jézus Krisztus örömmé változtatta a gyászomat. Tudom, hogy Neki és az engesztelésének köszönhetően újra látni fogom a nagypapámat.