Az Ő megbízatásában. Liahóna, 2026. márc.
Utolsó napi szentek történetei
Az Ő megbízatásában
Nem tudtam, hogyan mondjam el egy családnak, hogy a lányuk elhunyt, amíg a Szentlélek meg nem segített engem.
Illusztrálta: Briana Kranz
Ha a leginkább szívszaggató pillanat egy ember életében az, amikor tragikus és váratlan módon elveszíti egy családtagját, akkor szerintem a második legnehezebb pillanat talán az, amikor egy rendőrnek egy édesanya és édesapa szemébe nézve azt kell közölnie velük, hogy meghalt a gyermekük.
Az egyik reggel kiküldtek egy házhoz, hogy értesítsek egy családot arról, hogy a legfiatalabb lányuk meghalt, miközben hazafelé tartott az egyetemről. Elaludt vezetés közben, és azonnal meghalt, amikor az autója lesodródott az útról és súlyos balesetet szenvedett. Húsvétvasárnap reggele volt.
Irtóztam attól a fájdalomtól, amelyet ennek a családnak hamarosan okozni fogok. Valamilyen furcsa módon szinte úgy éreztem, hogy mivel ezzel a hírrel letaglózom a családot, valamiképpen én vagyok ezért a felelős.
Becsöngettem, és egy férfi jött az ajtóhoz. A tekintetünk találkozott az ajtóba illesztett ablakon keresztül. Lefagyott, az arcán aggódó kifejezés jelent meg. Tudta, hogy a jelenlétem összefügg a lánya távollétével. Hirtelen egy lelki késztetés érkezett:
„Jason! Feledkezz meg saját magadról! Az én megbízatásomban jársz, és jogosult vagy a hatalmamra. Használd! Bízz benne! A Szentlélek vezetni fog téged, hogy megértést és megnyugvást hozz azoknak, akik vívódnak vagy össze vannak zavarodva.”
A férfi remegő kézzel nyitott ajtót. A vonakodásom helyét lelki magabiztosság váltotta fel, amikor bemutatkoztam, és megkértem, hogy engedjen be. Bár a Lélek megerősített, mélységesen fájt érte a szívem. Szerettem volna osztozni a fájdalmában, együtt gyászolni és együtt könnyezni vele (lásd Móziás 18:8–9), mert úgy éreztem, hogy ha így teszek, az talán enyhítheti a szenvedését.
Egy rövid előszobán át bementünk egy szobába, ahol a felesége és a gyermekei vártak. A Szentlélek által támogatva magabiztos voltam, a gondolataim kitisztultak. Megválaszoltam a kérdéseiket, majd a bizonyságomat tettem arról, hogy Jézus Krisztusnak, az Ő áldozatának és feltámadásának köszönhetően újra látni fogják a lányukat.
E tapasztalat által az Úrba vetett hitem bizalommá fejlődött. Remélhetőleg az övék is.
Paul B. Pieper elder a Hetvenektől ezt tanította: „Olykor a legjobb módja annak, hogy megtanuljunk bízni Istenben, az, ha egyszerűen csak megbízunk Benne.”
Az Úrba vetett bizalom segített erősnek lennem mások megsegítéséhez. Megerősítette a bizonyságomat is, és később számtalan lehetőséget adott arra, hogy másokat szolgáljak Őérte.