Kajafás, a főpap

Írta: Katie Lambert

Egyházi folyóiratok

Elvakították a világi törekvések, és bár több alkalma is volt rá, nem ismerte fel a Messiást.

Miután a Szabadító feltámasztotta Lázárt a halálból, a legnagyobb hatalmú zsidó vezetők összehívtak egy tanácsot, hogy eldöntsék, mitévők legyenek Jézussal. Féltek attól, hogy népszerű lesz az emberek között, mert sok csodát tett. (Lásd János 11:47.)

Kajafás vezette ezt a tanácskozást a Szanhedrin – a római megszállás idején a zsidók kormányzó testülete – elnöklő főpapjaként és vezetőjeként. Főpapként ő felügyelte azokat a templomi szertartásokat, amelyeknek az volt a rendeltetése, hogy Krisztusra mutassanak.

Amikor azonban Krisztus eljött, ő nem ismerte fel a Szabadítót. Ami még rosszabb: összeesküvést szőtt a megölésére. Ez az egyike az Újszövetségben feljegyzett nagy ellentmondásoknak.

Prófétai szavak

Kimagasló szerepe ellenére nem sokat tudunk Kajafásról. Az Újszövetség mindössze kilencszer említi. Összekötőként szolgált a zsidók és a rómaiak között. Szadduceus volt, egy olyan zsidó irányzat tagja Krisztus idején, amely nem hitt a feltámadásban (lásd Apostolok cselekedetei 23:8).

Kajafás azt követően beszélt a tanácskozáson, hogy Krisztus feltámasztotta Lázárt a halálból – ez egy olyan csoda volt, amely a hitbéli meggyőződésükből fakadóan minden bizonnyal fejtörést okozott a szadduceusoknak, köztük neki is.

A tanácskozáson elhangzott az a felvetés, hogy ha nem lépnek semmit erre a széles körben ismert csodára, akkor az emberek el fogják hinni, hogy Jézus a Messiás, a zsidók királya, „és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet” (János 11:48).

„Ti semmit sem tudtok – felelte Kajafás. – Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen” (János 11:49–50).

János apostol megfogalmazása szerint Kajafás ezt „nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;

És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse” (János 11:51–52).

Elítélés

Kajafás neve akkor kerül elő újra az Újszövetségben, amikor Krisztust a keresztre feszítése előtt vallatják.

„És felelvén a főpap, monda néki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia?” (Máté 26:63.)

Jézus megerősítette a kilétét: „Te mondád. Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben” (Máté 26:64). Erre válaszul Kajafás ismét elutasította a Szabadítót. „Ekkor a főpap megszaggatá a maga ruháit, és monda: Káromlást szólott” (Máté 26:65).

Bár Kajafás a világ Szabadítójának a színe előtt állt, aki előre el volt rendelve, hogy engesztelést hozzon az egész emberiség bűneiért és elszenvedjen minden fájdalmat, bánatot és megpróbáltatást, a főpap nem ismerte fel, hogy Jézus a Krisztus, és elítélte Őt.

Isten Fia él

Kajafás ezután az Apostolok cselekedetei 4-ben kerül említésre a Bibliában. A feljegyzés beszámol arról, hogyan gyógyított meg Péter apostol egy születésétől fogva sánta férfit (lásd Apostolok cselekedetei 3:1–8). Ezután, midőn Jánossal Krisztus feltámadásáról prédikáltak, a Szanhedrin felhatalmazása alapján elfogták őket. Éjszakára börtönbe kerültek, és egy olyan tanács elé vitték őket, melyben ott volt Kajafás, valamint az apósa, az egykori főpap, Annás. (Lásd Apostolok cselekedetei 4:1–6; lásd még János 18:13.)

Amikor megkérdezték tőlük, hogy kinek a felhatalmazásával gyógyították meg a férfit, Péter így válaszolt: „Legyen tudtotokra mindnyájotoknak és az Izráel egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, a kit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti előttetek épségben” (Apostolok cselekedetei 4:10).

Kajafásnak ez volt az utolsó feljegyzett lehetősége Krisztus elfogadására. Ehelyett a tanács megfenyegette Pétert és Jánost. A fenyegetéseik azonban nem változtattak azon az igazságon, hogy Krisztus él. (Lásd Apostolok cselekedetei 4:13–22.)

Jézus Krisztus hatalma és felhatalmazása által Péter meggyógyította a sántát. Hasonlóképpen napjainkban is történhetnek csodák Krisztus visszaállított papságán keresztül, valamint az Ő nevébe vetett hit által. Kajafás történetének egyszerű a tanulsága számunkra. Ő nem fogadta el Jézust Krisztusként, Isten Fiaként – de mi megtehetjük. Amikor hiszünk Őbenne, akkor azt jelek és csodák fogják követni (lásd Márk 16:17–18).