Mi van, ha nem érzem a „szikrát” az első randin?

Hogy némi háttérrel szolgáljak: a leendő férjemet akkor ismertem meg, amikor az egyházközségemben szolgálta a misszióját. Évekkel később megkeresett engem a közösségi médián keresztül. Üzeneteket váltottunk és videóhívásokban is beszélgettünk, de ő egy másik szigeten élt, így aztán nehéz volt személyesen találkoznom vele.

Amikor végre találkoztunk, hogy egy igazi randevúra menjünk, addigra már nagyjából egy éve beszélgettünk, és nagy elvárásaink voltak azzal kapcsolatban, hogy milyen lesz ez az első randevú.

Csakhogy mivel személyesen már évek óta nem láttuk egymást, ezért igazság szerint mindketten feszélyezetten éreztük magunkat.

Az egész nem érződött annyira fantasztikusnak vagy izgalmasnak, mint amit vártunk. Így hát miután hazaértem, és lefoglalt az új állásom, ő pedig orvostanhallgatóként igyekezett talpon maradni, a kommunikációnk teljesen leült. Ha egyszer hiányzott a varázslat a kapcsolatból, akkor minek erőlködjem?

Eltelt három év, és ő a lakóhelyemtől mindössze néhány órányira kezdte meg a rezidensképzését – elég közel ahhoz, hogy immár ugyanazon határok közé tartoztunk a FEF-konferenciák szempontjából.

Tudom, hogy ez őrültségnek hangzik, de ahogy ott ültem az egyik konferenciai rendezvény hátsó sorában, felpillantottam, és megláttam őt. És hirtelen csak őt láttam, és éreztem a Lélektől érkező benyomást:

„Ő az igazi.”

Tessék?

Csak ültem ott, ledöbbenve. Miért most kapom ezt a választ – ennyi év után? És akkor most mit kezdjek vele?

Kiderült aztán, hogy még egy ilyen világos és csodálatos válasz után is meg kellett ismernünk egymást. Ő ismét elhívott randira, én pedig elfogadtam. Aztán újabbak követték. És amint időt adtunk magunknak arra, hogy megismerjük egymást, nem pedig egy azonnali kapcsolódást vártunk, abból valami mély és valóságos született.

Szóval, mi a helyzet ezzel a megfoghatatlan szikrával?

Miért nem volt ott már az első alkalommal is?

Ha az ember nem érzi azt az első randevún, akkor ez azt jelenti, hogy keresztet vethet bármiféle lehetséges szerelemre?

Ezek mind jó kérdések. És nem tudom mindre a választ. Viszont itt van néhány további elgondolkodtató kérdés arra az esetre, ha valaki felkelti az érdeklődésedet, de nem feltétlenül érzed azonnal a kapcsolódást:

• Vajon ez az ember arra ösztönöz és ihlet engem, hogy a legjobb önmagam legyek?

• Vajon tudom, hogy mit keresek igazán egy házastársban?

• Vajon Isten gyermekeként ismerem a valódi értékemet? És vajon ez az ember felismeri az értékemet?

• Kértem-e megerősítést a Lélektől, hogy ez a megfelelő ember számomra, akivel randevúzzam?

Gerrit W. Gong elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította: „Váljatok azzá, amit kerestek. Keressetek olyan valakit, akivel együtt növekedhettek. Az együttes növekedés azt jelenti, hogy mindketten növekedtek egyénileg lelki, intellektuális és társas téren. Ám az együttes növekedés azt is jelenti, hogy eléritek a bennetek rejlő lehetőségeket, miközben házaspárként és családként együtt növekedtek.”

Nem akarom lekicsinyelni az arra irányuló vágy fontosságát, hogy a házastársatokkal kölcsönösen vonzónak és összeillőnek találjátok egymást. Természetesen olyan embert keress, aki szerinted érdekes, kedves, vonzó, vicces – bármilyen jellemvonásokat, amelyekkel kapcsolatban azt érzed, hogy örömtelibbé és csodálatosabbá fogja tenni az életet a szövetség ösvényén.

Ha azonban azon kapod magadat, hogy aprólékosan elemzel egy első randevút, azon tűnődve, hogy azt érezted-e, amit „kell”, és hogy mindez mit jelent, akkor emlékezz rá, hogy „nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét” (2 Timótheus 1:7). Ha bízol abban, hogy józanul tudsz gondolkodni és személyes kinyilatkoztatást kaphatsz, akkor nyugodtan lassíts le, értsd meg teljes mértékben az érzéseidet, és szánj rá annyi időt, amennyire szükséged van, hogy eldöntsd, látsz-e közös jövőt az adott emberrel.

A valódi, igaz szeretet sokkal több egy szikránál.