Jézus Krisztus engesztelése, Isten irgalma és ti

• Tudjuk, hogy „a család központi szerepet tölt be a Teremtőnek a gyermekei örökkévaló rendeltetésére vonatkozó tervében”, továbbá hogy „a halandóság előtti birodalomban [Isten] lélekfia[i] és lélekleány[ai]” voltunk.

• Tudjuk, hogy a „nemesek és nagyok között” voltunk (Tan és szövetségek 138:55; lásd még Ábrahám 3:22), és hogy ott „részesült[ün]k első oktatásu[n]kban a lélekvilágban” (Tan és szövetségek 138:56).

• Tudjuk, amint azt Russell M. Nelson elnök tanította, hogy „Mennyei Atyánk erre az utolsó szakaszra tartogatta a legnemesebb lelkeket – mondhatnám úgy is, hogy a legkiválóbb csapatát. E nemes lelkek – ezek a kiváló játékosok, ezek a hősök – ti vagytok!”

• Tudjuk, amint azt Neil L. Andersen elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának a tagja tanította, hogy „egyéni önazonosságunk örökre belénk vésődött. Általunk nem teljesen értett módokon a halandóság előtti világban lejátszódó lelki fejlődésünk hatással van arra, hogy itt kik vagyunk.”

• Tudjuk, hogy ahhoz, hogy olyanná váljunk, mint a mennyei szüleink, távoznunk kellett Tőlük. Elénk lett tárva a megváltás terve, melyet egyesek elfogadtak, mások pedig elutasítottak. Jézus Krisztus előlépett és ezt mondta: „Atyám, a te akaratod legyen meg, és a dicsőség legyen tiéd mindörökké” (Mózes 4:2).

• Tudjuk, hogy ebből következően háború dúlt a mennyben, melyben „Mihály [a halandóság előtti Ádám] és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal [Sátánnal] …és az ő angyalai[val]” (Jelenések 12:7), valamint hogy „legyőzt[ü]k… a Bárány véré[vel], és… bizonyságtétel[ün]knek beszédé[vel]” (Jelenések 12:11).

• Tudjuk, hogy mi, akik Mennyei Atyánk legvitézebb és legmegbízhatóbb gyermekei közé tartozunk, „elfordultunk az ellenségtől és felsorakoztunk Isten erőihez, és ezek az erők győzedelmeskedtek”.

• Tudjuk, hogy a mi kis kék bolygónk a Tejútrendszerben egy igencsak emberpróbáló hely, mert amint arról az Úr bizonyságot tett Énóknak, „kezem minden alkotása között sem volt még oly nagy gonoszság, mint a te testvéreid között” (Mózes 7:36).

• Tudjuk, hogy azért, hogy minden dologban lehessen ellentét, ezt követően a világegyetemben lévő legnagyobb jó és legnagyobb világosság is leküldetett éppen erre a földre Jézus Krisztus és mindazok – mindannyiunk – képében, akik követték Őt.

• Tudjuk, hogy Mennyei Atyánk lélekgyermekei között a legnemesebbek és leghithűbbek közé tartozókként arra lettünk kiválasztva, hogy Jézus Krisztussal együtt ezekben az utolsó napokban jöjjünk ide.

Healing Hands [Gyógyító kezek]. Készítette: Adam Abram

A Szabadító barátai vagyunk

Örömmel képzelem magam elé, hogy a Szabadító bizonyára mily örömtelien várta azt, hogy mi, az Ő halandóság előtti tanítványai és barátai, továbbra is hűek leszünk az Ő ügyéhez itt a földön. Így hát nem is lepődünk meg azon, hogy Krisztus később bizonyságot tett a tanítványainak, miszerint „ti vagytok azok, akiket Atyám nekem adott; ti az én barátaim vagytok” (Tan és szövetségek 84:63). Úgy vélem, hogy a szeretet ezen kijelentése természetesen mindannyiunkra kiterjed.

Majd az az ígéret következett, mely szerint a halandóság előtti hűségünknek és engedelmességünknek köszönhetően egy nap lehetőségünk lesz Izráel házának a tagjaivá válni Ábrahám atya leszármazási vonala révén, mivel lelkileg fogékonyak leszünk Isten hangjának a meghallására és megszívlelésére, valamint arra, hogy szent szövetségekre lépjünk Istennel (lásd Tan és szövetségek 29:7). Izráel házának a tagjaiként olyan szövetséges áldásokra és feladatokra leszünk jogosultak, mint amilyeneket Krisztus nefitáknak tett ígérete tartalmazott: „Az Atya elsőként nektek támasztott fel engem…, mert a szövetség gyermekei vagytok” (3 Nefi 20:26).

A halandóság előtti hűségünk és engedelmességünk miatt ti is és én is hordozzuk a jelet: a kiválasztottak jelölőbélyegét. Minthogy egyszer már szilárdan a Szabadítónk mellett álltunk, beleértve a mennyben vívott háború idejét is, immár arra kaptunk elhívást, hogy még egyszer, utoljára csatasorba álljunk, mivel a mennyei háború mintegy folytatódik a fátyol innenső oldalán is, ugyanazon arcvonalak mentén: a jóság a gonoszság ellen, a világosság a sötétség ellen, az igazság a hamisság ellen.

Remélem, átérzitek azt, hogy akkor is Jézus Krisztus volt és ma is Ő a Barátunk, a Kalauzunk, a Nagy Orvosunk, a Tanácsosunk, mindenekfelett pedig a Szabadítónk, Megváltónk, és a Szószólónk az Atyánál. Talán tévesen azt mondtátok magatokról, hogy túl gyengék és megtörtek vagytok ahhoz, hogy megérdemeljétek az Ő szeretetét.

Nos, „még ha nem is vagytok képesek annál többre, mint hogy vágyjatok arra, hogy higgyetek” abban, miszerint Ő személyesen törődik veletek, „engedjétek, hogy ez a vágy… dolgozzon bennetek” (Alma 32:27), és adjatok teret Krisztusnak – vagyis inkább adjátok Neki a „bűnbánathoz vezető hitet[eket]” (Alma 34:15–17), adjátok Neki a legjobb erőfeszítéseiteket.

Amennyiben a halandóság előtt valóban közel álltatok Hozzá (és hiszem, hogy ez így volt); amennyiben Ő valóban értetek szenvedett és halt meg (és igen, ez így történt); amennyiben az Ő engesztelő áldozata egyénileg és konkrétan nektek szól (és igen, ez így van); amennyiben mindenekelőtt a bűnök bocsánatáért és a fokozatos, sorról sorra való növekedésért vagytok itt, ebben az életben (és igen, ez a helyzet) – akkor talán megérthetitek, miért gerjed fel az Atya haragja azok ellen, akik „nem akarják megérteni irgalmasságai[t], melyekkel Fia… miatt halmozta… el őket” (Alma 33:16).

A folytatólagos bűnbánat örömteli élménynek lett szánva – általa részesülünk a Szabadító engesztelésében, ezáltal pedig a bűnbocsánatban. Az ellenség viszont azt szeretné, ha úgy hinnénk, hogy a bűnbánat egy reménytelen, önmarcangoló gyakorlat – csupáncsak a soha véget nem érő tökéletlenségeink állandó emlékeztetője.

Kérlek, jusson eszetekbe, hogy a Szabadító engesztelése és szabad akaratból tett felajánlása nemcsak a bűneinktől oltalmaz bennünket, hanem a gyengeségeinktől is. Legyen hitetek abban, hogy a Szabadító tökéletesen képes különbséget tenni a gyengeségeink és az előre megfontolt, szándékos bűneink között. Egyik szolgája, Jeffrey R. Holland elnök, a Tizenkét Apostol Kvóruma ügyvezető elnöke ezt tanította: „[A]mit Isten minden bizonnyal a leginkább élvez az Ő isteni létében, az az irgalmasság izgalma, különösen azok iránt, akik nem is számítanak rá, és akik gyakran úgy érzik, hogy meg sem érdemlik.”

Drága barátaim! Az „időnek haladtával” (Mózes 7:21), „sorról sorra, előírásról előírásra” (vö. 2 Nefi 28:30), amennyiben alázatosan törekszünk a bűnök bocsánatára azáltal, hogy őszintén és gyorsan bűnbánatot tartunk mindennap és szentté válunk, akkor annak a gyakorlatnak, mely szerint „engedjük Istent uralkodni” és „celesztiálisan gondolkodunk”, vissza kell tükröződnie – és vissza is fog tükröződni – a saját természetünkben, jellemünkben és létezésünkben; a szívünkben, a lelkünkben, az elménkben és a lényünkben (lásd Lukács 10:27); a gondolatainkban, a szavainkban és a tetteinkben.

Fivérek és nővérek! Bizonyságot teszek a Szabadító valóságáról és gyakorlati engeszteléséről. Tanúsítom, hogy Ő a Nagy Orvos, a Legfőbb Sebész és Gyógyító. Tanúsítom, hogy Ő a gyengék leggyengébbjeinek a gyógyítására szakosodott, és arra, hogy enyhülést hozzon azoknak, akik a legkevésbé számítanak erre. Tanúsítom, hogy Ő már minden kórházi és járóbetegellátási díjat megfizetett egy kertben és egy kereszten. Tanúsítom, hogy éppoly szívesen lát benneteket rendszeres lelki szűrővizsgálatokon, mint életmentő vészhelyzeti műtéteken. A nap 24 órájában dolgozik, és mindig van számotokra szabad kórterme és ágya.

A ti egyetlen önrészetek az Iránta táplált szeretetetek, az igaz szándékotok, a teljes szívű tanítványságotok, valamint a hajlandóságotok, hogy szövetségmegtartók legyetek – röviden: a megtört szívetek és a töredelmes lelketek (lásd 2 Nefi 2:7; 4:32).

Krisztus a Gecsemánéban. Készítette: Heinrich Hofmann

Russell M. Nelson elnök szavaival:

„A Szabadító megsegítésetekre való képességének nincs határa. Felfoghatatlan szenvedése a Gecsemánéban és a Kálvárián értetek volt! Az Ő végtelen engesztelése értetek van!

Arra buzdítalak benneteket, hogy minden héten – életetek egész hátralevő részében – fordítsatok időt arra, hogy jobban megértsétek Jézus Krisztus engesztelését.”

Zárásként pedig „adja Isten…, hogy bűnbánatra és jó cselekedetekre lehessen vezetni [benneteket], hogy cselekedetei[te]k szerint kegyelemért kegyelmet kapja[to]k” (Hélamán 12:24), hogy ezáltal „tiszta szívvel és tiszta kézzel tud[jatok] majd azon a napon Istenre felnézni… úgy, hogy Isten képmása van az ábrázatotokra vésve” (Alma 5:19).