Szövetségek, hatalom és ígéretek. Liahóna, 2025. okt.
Szövetségek, hatalom és ígéretek
A templom központi helyet foglal el azon hatalom és oltalom szempontjából, melyre a hívek ígéretet kaptak az Úr Jézus Krisztus második eljövetelét megelőző időszakot illetően.
Joseph Smith ábrázolását készítette: Dan Burr
Az egyik szépszülőm apja, Asahel Perry, 1833 májusában néhány barátjával New York állam északi részéből az Ohio állambeli Kirtlandbe utazott. Nem voltak tagjai az újonnan visszaállított egyháznak, de találkozni szerettek volna Joseph Smith prófétával. Pont időben érkeztek, hogy részt vegyenek a Kirtland templom felépítésének az átbeszélésére tartott első tanácsgyűlésen.
A tanácsgyűlés megnyitását követően a Próféta előterjesztette a templomépítés ügyét. Ezután felkérte a jelenlévőket, hogy mondják el, miként vélekednek egy ilyen nagy vállalkozással kapcsolatban. A legtöbben azt felelték, hogy az egyház túl szegény ahhoz, hogy megbirkózzon egy ekkora feladattal. Egy kisebb, kevésbé költséges épület felhúzását javasolták.
Az ezt követő beszélgetés során Perry ősapám és a barátai összedugták a fejüket, elővették a pénzüket, és összeszámolták: vajon elég lesz-e ahhoz, hogy fedezze a visszaútjukat és a templom építéséhez is hozzájárulhassanak? Néhány perccel később nagyapám odalépett Joseph Smithhez, elővett egy ötdolláros aranyérmét, és átadta azt a Prófétának. (Egy ilyen pénzérme ma több száz dollárt érne!)
Joseph a tanács elé állt, és feltartotta az ötdollárost. Majd lendületesen kifejtette, hogy „megkezdődött a munka, és a[z Úr] Ház[a] az [Úr Jézus Krisztus által] előterjesztett minta szerint fog felépülni”.
A Perry család hamarosan csatlakozott az egyházhoz Kirtlandben, néhány évvel később a Nauvoo templomban részesültek a templomi áldásaikban, idővel pedig átkeltek a fennsíkon Utah-ba.
Mire 1836-ban sor került a Kirtland templom felszentelésére, az épület már túl kicsi volt ahhoz, hogy befogadja az összes utolsó napi szentet, akik részt akartak venni az ünnepségen. Ahogy az egyház növekedett, azzal együtt növekedett azoknak a szenteknek is a létszáma, akiknek a szabad ég alatt kellett gyűlésezniük. James E. Faust elnök (1920–2007), aki a cövekelnökömként szolgált, amikor fiatal férfi voltam, valamint a mentorom volt, amikor 2007-ben elhívtak általános felhatalmazottnak, a következőket jegyezte meg az egyház második templomát illetően:
„Mielőtt a Nauvoo templomot 1846-ban befejezték volna, a szentek kívül, gyakran a templom közelében gyűltek össze, hogy meghallgassák Joseph és más egyházi vezetők beszédeit. Olykor több ezren is részt vettek azokon a gyűléseken” – néha még zord időjárás esetén is.
Majd hozzátette: „Amint azt George A. Smith [elder] a maga tréfás módján megjegyezte: »Joseph próféta napjaiban… [az egyház] legjobban a szabadban virágz[ott].«”
Hálásak vagyunk, amiért napjainkban Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza virágzik a szabadban, virágzik fedett helyeken, és virágzik szerte a világon. Ennek a virágzásnak a részeként példátlan ütemben épülnek templomok „az előterjesztett minta szerint”, mely mintának mindig is a részét képezték az áldások, a felajánlások, a hit és az áldozathozatal.
A Glorious Light—Kirtland Temple [Dicsőséges világosság – Kirtland templom]. Készítette: Glen S. Hopkinson. Másolatok készítése tilos!
Miért ez a sok templom?
„Elődeink megjövendölték, hogy templomok fogják tarkítani a vidéket Észak- és Dél-Amerikában, az óceániai szigeteken, Európában és másutt – mondta Ezra Taft Benson elnök (1899–1994) több évtizeddel ezelőtt. – Ahhoz, hogy ez a megváltó munka olyan méretekben legyen végezve, ahogy azt muszáj, templomok százaira lesz szükség.”
Russell M. Nelson elnök is elmondta, hogy napjainkban miért építünk példátlan ütemben templomokat: „Mert az Úr arra utasított minket, hogy így tegyünk. A templom áldásai segítenek Izráel egybegyűjtésében a fátyol mindkét oldalán. Ezek az áldások segítenek továbbá felkészíteni egy olyan népet, akik segítenek majd felkészíteni a világot az Úr második eljövetelére.”
A Kirtland templom felszentelési imájában Joseph Smith azért imádkozott, „hogy minden ember, aki átlépi az Úr házának küszöbét, érezhesse hatalmadat…
És arra kérünk téged, Szent Atyánk, hogy szolgáid hatalmaddal felfegyverkezve mehessenek el ebből a házból, és hogy neved rajtuk lehessen, és dicsőséged körülöttük legyen, és rá legyenek bízva angyalaidra” (Tan és szövetségek 109:13, 22; kiemelés hozzáadva; lásd még 23. vers).
Amikor ezeket a verseket olvasom, mindig eszembe jut Nefi látomása az utolsó napokról. Figyeljétek meg a hasonló megfogalmazást: „És lőn, hogy én, Nefi, láttam Isten Bárányának hatalmát, hogy leereszkedett a Bárány egyházának szentjeire és az Úr szövetséges népére, akik az egész föld színén szét voltak szóródva; és igazlelkűséggel és Isten hatalmával voltak felfegyverezve, nagy dicsőségben” (1 Nefi 14:14; kiemelés hozzáadva).
Hiszem, hogy az utolsó napi templomok nélkülözhetetlen szerepet játszanak Nefi jövendölésének a beteljesedésében, valamint központi helyet foglalnak el azon hatalom és oltalom szempontjából, melyre a hívek ígéretet kaptak a második eljövetelt megelőző időszakot illetően.
Jó néhány évvel ezelőtt, amikor egy egyetemi egyházközség püspökeként szolgáltam, különösen mély benyomást tett rám egy fiatal nő az egyházközségemben. Még mindig mély benyomást tesz rám. Ma úgy ismeritek őt, hogy Emily Belle Freeman elnök, a Fiatal Nők általános elnöke. Nemrég egy általános konferenciai beszédében azt tanította, hogy a templom által Jézus Krisztus magasabb lelki síkra emel minket.
„Minden alkalommal, amikor átlépem a háza küszöbét, mélyebb szövetséges kapcsolatot tapasztalok meg Ővele – mondta Freeman elnök. – Megszentelt a Lelkével, felruházott a hatalmával, és elválasztott, hogy építsem a királyságát.”
Megígért hatalom
Nelson elnök gyakran beszél Jézus Krisztus hatalmáról, amely a templomi szövetségeken keresztül érhető el. Ezt mondta: „Ha… közös igába fogjátok magatokat a Szabadítóval, az azt jelenti, hogy hozzáfértek az Ő erejéhez és megváltó hatalmához.” Nelson elnök a következőket is tanította:
„Amikor megtartjuk a templomi szövetségeinket, nagyobb hozzáférést nyerünk az Úr megerősítő hatalmához. A templomban oltalomban részesülünk a világ gyötrelmeitől.”
„[A Szabadító] elengedhetetlen szertartásai Őhozzá kötnek bennünket szent papsági szövetségeken keresztül. Majd pedig, midőn [meg]tartjuk a szövetségeinket, Ő felruház bennünket az Ő gyógyító, megerősítő hatalmával. És ó, mily nagy szükségünk lesz az Ő hatalmára az előttünk álló napok során!”
„Az az erkölcsi és lelki hatalom, melyre népünknek azonnal és az előttünk álló napokban is szüksége van, az Atyaistennek és Fiának, Jézus Krisztusnak a hatalma. Azáltal teszünk szert hozzáférésre a hatalmukhoz, hogy szövetségeket kötünk Velük és megtartjuk azokat.”
Fivérek és nővérek! A mennyei hatalom bizony számít, mert egy nagyon gonosz világban élünk. E hatalom nélkül nem leszünk képesek „elszenvedni az Ő eljövetelének napját” és „megállni az Ő megjelenésekor” (vö. Malakiás 3:2). Nem tudjuk, mikor lesz ez a nap, de az Ő követe már elküldetett, hogy előkészítse az utat az Ő eljöveteléhez (lásd Malakiás 3:1). Mindeközben a világ „nem siklik nyugodtan” a felé a nap felé.
Szükségünk van a híveknek ígért hatalomra, hogy segítsen nekünk:
-
Engedni, hogy Isten uralkodjon az életünkben.
-
Bűnbánatot tartani és közelebb kerülni az Úrhoz.
-
Áldást, vigaszt, vezetést és szolgálatéttelt nyújtani.
-
„[J]obban bír[ni] a próbatételeinket, kísértéseinket és szívfájdalmainkat” (lásd Móziás 3:19).
-
Békességre és örömre lelni Krisztusban, miközben a szövetség ösvényén járunk.
-
Felkészülni „az égetés napjára” és „a gonoszokat érő csapások[ra]” (Tan és szövetségek 109:46).
-
Elvégezni az Úr munkáját az Ő második eljövetele előtt.
Az Arizonai Tucson templom kupoláját fényképezte: James Whitney Young
A szabadítás őrtornyai
Mennyei Atya munkája és dicsősége az, hogy „véghez vigye… az ember halhatatlanságát és örök életét” (Mózes 1:39). Mindegyik templom Isten szabadítástervének a földi őrtornyaként áll, kiemelve a Szabadító központi szerepét e munkában és dicsőségben.
Az Ő hatalmával felfegyverkezve minden szövetségmegtartó férfi és nő, aki – házas vagy sem – megtartja a templomi szövetségeit, áldott lesz ebben az életben és az eljövendő életben is.
Nelson elnök a következő ígéretet tette: „[A] végcél, melyre mindegyikünk törekszik, az, hogy hatalommal ruháztassunk fel az Úr házában, családként eggyé pecsételve, a templomban kötött szövetségekhez hűen, ami jogosulttá tesz bennünket Isten legnagyszerűbb ajándékára – az örök életre. A templom szertartásai és a szövetségek, melyeket ott köttök, kulcsfontosságúak ahhoz, hogy megerősítsék az életeteket, a házasságotokat és a családotokat, valamint azon képességeteket, hogy ellenálljatok az ellenség támadásainak. Hódolatotok a templomban, és az őseitekért ott végzett szolgálatotok több személyes kinyilatkoztatással és békességgel áld majd meg titeket, valamint megerősíti azon elkötelezettségeteket, hogy a szövetség ösvényén maradjatok.”
Az Úr Jézus Krisztus apostolaként bizonyságot teszek arról, hogy ezek a dolgok igazak.