Egy ifjúsági hitoktatáson elhangzott meghívás

Illusztrálta: Katelyn Budge

Az általánosból a középiskolába lépés elég ijesztő volt számomra. Ráadásul elkezdtem ifjúsági hitoktatásra is járni. A cövekünkben este tartjuk az ifjúsági hitoktatást, így iskola után egyenesen az ifjúsági hitoktatásra megyek. Ez az időbeosztás gyakran fárasztó, mert most, hogy középiskolás vagyok, sokkal több a házi feladatom. Bár nincs annyi időm, mint korábban, mégis hálás vagyok, amiért az időmet olyasvalamivel töltöm, ami jó nekem.

Az ifjúsági hitoktatáson az oktatónk arról tanított, hogy Énós órákon át imádkozott az Úrhoz. Azt a meghívást intézte hozzánk, hogy legyen hasonló hitünk, és aznap az ifjúsági hitoktatás után imádkozzunk 30 percen át. Elfogadtam a felkérését, és imádkoztam. A hitoktatóm azt mondta, imádkozzunk úgy, mintha egy teljes beszélgetést folytatnánk Mennyei Atyával. Megpróbáltam igazán kapcsolódni Őhozzá, és köszönetet mondani Neki az áldásokért az életemben. A 30 perc lassan indult, de a vége felé már begyorsult. Az ifjúsági hitoktatásra járás, a szentírások tanulmányozása, és az evangéliumi ismereteim bővítése valóban megerősíti a kapcsolatomat Mennyei Atyával.

Bár van pár ijesztő dolog az életben – például elkezdeni ifjúsági hitoktatásra vagy egy új iskolába járni –, megtanultam bízni Mennyei Atyában és az Ő tervében. Az egyik kedvenc szentírásom, amelyet az ifjúsági hitoktatáson tanultam, az Ether 12:6-ben található, mely így szól: „a hit reménylett és nem látott dolgokat jelent”. Nem kell látnunk ahhoz, hogy higgyünk.

Amikor nehezek vagy zavarosak a dolgok, imádkozz és kérj Mennyei Atyától útmutatást, hogy tudd, mit tegyél, és erőt is kérj a további erőfeszítéseidhez. Ne add fel! Menni fog!