Nyomtatásban nem jelenik meg: Egy apostol válaszol
Hogyan élhetek derűlátóan?
Íme három dolog, amit megtehetünk, hogy derűlátóak, örömteliek és jókedvűek legyünk.
Szeretnék megosztani néhány gondolatot arról, hogy miként válasszuk az élet napos oldalát. Azt szeretném, ha derűlátó, örömteli és jókedvű lennél, valamint ha egységes lennél másokkal Jézus Krisztus evangéliumában és evangéliumán keresztül, hogy egy lehess a Szabadítóval.
Olyan korban élünk, amely legalább annyira durva, borúlátó, dühös és zűrzavaros, mint az általam átélt korábbi korszakok. Úgy tűnik, hogy világszerte sokan el vannak keseredve és csüggedve.
Szeretném, ha megértenéd, mennyire fontos számodra az is, hogy az élet napos oldalát keresd, és az is, hogy egy legyél a Szabadítónkkal.
Legyél hálás!
Derűlátónak és jókedvűnek lenni egy olyan döntés, amelyet mindegyikünk meghozhat. Ez a hozzáállás általában azzal kezdődik, hogy hálásak vagyunk. A hála az első lépés a derűlátás és a jókedv felé.
Annyi mindenért lehetünk hálásak! Az utolsó adományozási korszakban élünk, és rendelkezünk Jézus Krisztus visszaállított evangéliumával, hogy ne csupán most mutasson nekünk irányt, hanem egy fényes és dicsőséges jövőt is biztosítson számunkra ezután.
Egy legyél Krisztussal!
Jézus Krisztus evangéliumának a tana és kultúrája derűlátó. A boldogság terve egy szerető Mennyei Atya terve, hogy minden gyermekét megáldja. Ebben a mindenkit magában foglaló tervben nincsenek rasszbéli vagy kulturális korlátozások.
Azért imádkozom, hogy még teljesebben meg tudjuk osztani az evangéliumot Atyánk minden gyermekével. Azért is imádkozom, hogy a sokszínűség mellett egységesek lehessünk, és hogy egyek lehessünk a Szabadítóval.
Szeretem a Szabadító értünk mondott esdeklő, közbenjáró imáját. Ez szó szerint a halandó élete utolsó óráiban történt, amint az János evangéliumában feljegyezésre került. Ez a Krisztus követőiért – köztük értünk is – mondott ima a Szabadítónak az Atyjához intézett fohásza volt, „hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk”. A következő versben a Szabadító így folytatja: „[É]s én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk”. Hogy egyek legyünk – ez az, amiért Krisztus az elárulása és a keresztre feszítése előtt imádkozott.
Jézus Krisztus evangéliuma visszaállításának a kezdetén komoly kihívást kaptunk az adományozási korszakunkra vonatkozóan. Az igazlelkűség ösvényét az Úr egyszerű, de örök tantételekre alapozva határozta meg: úgy kell becsülnünk a fivéreinket és nővéreinket, mint saját magunkat. Erényt és szentséget kell gyakorolnunk. Egynek kell lennünk. Ha nem vagyunk egyek, akkor nem vagyunk az Övéi.
Ahhoz, hogy eggyé váljunk, tanulhatunk a múltból és felkészülhetünk a jövőre.
Milyen módokon lelhetünk békességre ebben a megosztó és viszálykodó világban?
-
Élhetünk a világban anélkül, hogy a világból valók lennénk.
-
Elhatározhatjuk, miszerint nem engedjük, hogy a világ gonoszsága, viszályai és megosztottsága megzavarják a szentségét azoknak az egyesült erőfeszítéseinknek, melyek arra irányulnak, hogy kövessük az otthonunkban és családunkban a Szabadítót, és hódoljunk Neki.
-
Az élet napos oldalát választhatjuk, amikor szilárdan a szövetség ösvényén járunk.
-
Azt nem mi döntjük el, hogy mások mit tesznek, de elnyerhetjük a személyes igazlelkűségből fakadó békességet.
Egyek lehetünk az egyházközösségeinkben, bárhol is élünk. Pál apostol jól tudta, hogy bár az egyháztagok elhívásai, szolgálata és hozzájárulásai jelentősen különböznek egymástól, mégis egyformán fontosak. Az emberi test egyes részeit az egyház felépítéséhez hasonlította. Mindegyik testrész fontos az egész test számára.
Vannak egyháztagok, akiknek nehezükre esik átérezni azt, hogy fontosak a többi szent számára, akiknek szükségük van rájuk. Pál apostol arra mutatott rá, hogy minden egyes egyháztag szükséges és fontos is.
Összpontosíts a Szabadítóra!
Zárásként: Ha az életedet a Szabadítóra összpontosítod, akkor az élet napos oldalán találod majd magadat, és boldog leszel.
Amint azt Nelson elnök ékesszólóan tanította:
„Az élet mindenféle terelésekkel és zsákutcákkal, próbatételekkel és kihívásokkal van tele. Mindegyikünk élt már meg olyan időszakokat, amikor a szorongás, a gyötrelem és a kétségbeesés szinte teljesen felemésztett bennünket. És mégis azért vagyunk itt, hogy örömünk legyen?
A válasz egy harsogó igen! […]
[A] szentek képesek minden körülmények közepette boldogok maradni. Akkor is érezhetünk örömöt, ha éppen rossz napunk, rossz hetünk vagy akár rossz évünk van.
[A]z örömnek, melyet érzünk, nem sok köze van az életünkben fennálló körülményekhez, ahhoz viszont igen, hogy az életünk során mire összpontosítjuk a figyelmünket.”
A figyelmünket a Szabadítóra kell összpontosítanunk!
Bizonyságomat teszem arról, hogy ha eltökéljük, hogy az élet napos oldalát választjuk, a Szabadító világosságára összpontosítva és azt iránymutatónkként követve, akkor a szövetség ösvényén leszünk. Ha szeretjük, követjük és hódolunk a Szabadítónak, akkor „békesség[ünk lesz] ebben a világban és örök életet[ünk] az eljövendő világban”.