Nyaklánc és ígéret

Illusztrálta: David Comerón

Imádom a csillogó dolgokat. Ez mindig is így volt. Imádom, ahogyan a csillogó felületek felfogják és visszaverik a fényt, és azt hiszem, ezért szeretem annyira a kristálycsillárokat. Különösen a templomi kristálycsillárokért vagyok oda.

Emlékszem, amikor kilencéves koromban áhítattal jártam be a templomot a nyílt napon a családommal. Soha nem felejtem el, ahogyan teljes ámulatban álltam a csillárok alatt a celesztiális teremben. El sem hittem, minden milyen gyönyörű, tiszta és fehér.

Amikor kisétáltunk a templomból, a nagyapám azt mondta, van egy ajándéka számomra. Elkerekedett a szemem, amint a nagyapám előhúzott egy csillogó nyakláncot a zsebéből. Hosszú lánc volt egyetlen apró kristállyal a végén – olyannal, amilyeneket a templomban láttam.

„Ezt neked készítettem” – mondta a nagyapám, miközben a nyakamba kötötte a nyakláncot. A nagyapám villanyszerelő. Mindenféle gyönyörű világítóeszközt árusít. Elmondta, hogy a nyakláncot egy maradék kristályból készítette a műhelyében, és azt szeretné, ha hordanám, hogy a templomra emlékeztessen engem.

Megkért, hogy ígérjem meg, egy nap majd elmegyek a templomba, és bizonyságot tett arról, hogy a templom miként áldotta meg az életét, és áldhatja meg mindenki életét. Minden alkalommal, amikor a kristály nyakláncomat viseltem, a templomra gondoltam, és arra, hogy be szeretnék lépni oda. Mindig eszembe jutott az ígéret, amelyet a nagyapámnak tettem.

Amikor végre elég idős lettem ahhoz, hogy kereszteléseket végezzek a templomban, minden adódó alkalmat örömmel megragadtam. A templomban mindig erős kötődést éreztem Mennyei Atyámhoz. És soha nem fogom elfelejteni, mit éreztem a felruházásom elnyerése után. E szent élmény után beléptem a celesztiális terembe, és megöleltem a nagyapámat a gyönyörű kristálycsillár alatt.

Nagyapámnak igaza volt abban, hogy a templom megáldhatja az életünket. Továbbra is megáldja az egész életemet, mert segít emlékeznem a földi célomra.